Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)

1. szám - Papp Ferenc: Gondolatok a Körösök vízrendszerének 1966–1995 közötti árvizeiről

50 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1996. 76. ÉVF. 1. SZ. szakirodalmiakkal, annak oka az lehet, hogy a közleményeknél használt alapinformációknak nem mindegyike volt tényszerű. Sajnos ezáltal elveszhettek értékes, hasznosítható adatok. Ha írásában mégis téves adat fordulna elő, azért elnézést kér. Szándékában az őszinteség és a tisztán látás vezérelte). Összességében látható, időben eltérően más-más módon támadott az árvíz, más-más módon védekeztek ellene, s mindegyik más tanulsággal szolgált. Közös volt bennük az, hogy a védekezők erőfeszítése ellenére az árvizek mindig ezrek - tízezrek - félelmét növelték, életét és javait veszélyeztették. Minden eset külön-külön is tanulsággal is szolgálhat, de számszerűen is gondolatot ébresztenek a kritikus esetek. Hangsúlyozom, az idézett árvizek egyediségükben is tanulmányozásra érdemesek, azért, hogy általánosítható tanulságot vonhassunk le a Körös-völgy eddiginél nagyobb biztonságot adó árvédelmi fejlesztésére. A nagyobb biztonság alatt azt a kettős biztonságot értelmezem, amelyről a vízügyi tárca vezetője Ópusztaszeren a március 22-i beszédében nyomatékkal szólt. Szavai szerint a védművek műszaki paramétereivel számított biztonság mellett az élet- és az ember által alkotott értékek mindenek előtti biztonságára van szükségünk. Ez több, más tartalmat jelent, szemléletváltozást feltételezve. A veszélyt átélt települések Rés/j£tes elemzés nélkül is felismerhető, hogy szükségtározást - céltudatos védelem-vezetői döntésre - csak egyszer érvényesítettek az árhullám tetőzési magasságának csökkentése LNV feletti vízszintnél: 1981. március 13-án. A szü/cségtározásnál pedig az elsődleges cél az, hogy - ésszerű kockáztatással - kivárjuk az LNV feletti vízállásnál azt az időpillanatot, amikor töltés nyitással rövid idő (néhány óra) alatt lényegesen az LNV alá csökkenthetjük a vízszintet. Az idézett egy esettől eltekintve előbb következett be a töltésszakadás és csak azt követte a szükségtározás. Ez nem kívánatos és nem folytatható gyakorlat, mert így nem érvényesül jó hatásfokkal az LNV-t meghaladó vizeknél a szükségtározás árvédelmi biztonságot adó szerepe. A rossz hatásfok okaként a tározók nyitása során adódó hatalmas kockázatot vélem, amely a következőkből származhat: - Óriási a felelőssége a döntéshozónak, rendszerint a kormánybiztosnak, aki a kritikus helytől leginkább távol van, és döntésében mások javaslatára kell hagyatkoznia. (Nem véletlen, hogy századunkban 1970 június 16-ig a teljes Tisza völgyet illetően sem volt tervszerű, tudatos töltésátvágás). - A töltésátvágás - a klasszikus árvédekezési módoktól eltérően - olyan védekezési forma, amely jobb helyismeretet igényel, a kritikus helyzet és döntési időpont gyors felismerését, helyes ítéletü intézkedések sorozatát, s azok fegyelmezett végrehajtását követeli. Ezekben nem engedhető meg tévedés, mert az jóvátehetetlen és következményei beláthatatlanok. - Még a sikeres töltésnyitás esetén is ott marad a nyitott töltésszakasz, amelynek árvédelmi kockázata és a helyreállítás időben való elhúzódása gondokat okozhat. - A nyitási módok és technológiák körüli bizonytalanság különösen zavaró tényező lehet. 5. ábra A reménytelennek látszó rézsűcsúszást is tehermentesítette, így védhetővé tette a vésztározással lesüllyesztett vízszín 1970. június 15-én 6. ábra Vésztározások 1970- júniusában Némcthy László és Beleznai Tibor mérnökök az 1970. évi kutasi töltésnyitás tapasztalatai nyomán állapították meg: "Töltésnyitást csak kotrógéppel célszerű kivitelezni. Legalább olyan gyors, mit a robbantás de jobban irányítható, biztosan talpig bontható a töltés, és az átvágás hossza menet közben is növelhető". A lakosságot ért veszélyhelyzetek A Körösök hajdani árterében élők részére állandó izgalom egy-egy árhullám megjelenése. Ez természetes. Felerősödik ez azonban azokon a helyeken, ahol már