Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)

1. szám - Jaskó Sándor: Folyóvízi lerakódások a Dráva mentén

44 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1996. 76. ÉVF. 1. SZ. színültig az árkot. Elteijedési határukat ezért jól mutatja a felszínen az alluviális völgysík szegélyén jelenleg is kiemelkedő partfal. A mellékelt térképen (1. ábra) látható, hogy a Zalaidombság és a Zákányi-rög domboldalaira a Kerka, Mura és Dráva folyóteraszai települnek. A lejtőkön ittott található kavicsok kőzettani leírásával Strausz László behatóan foglalkozott (Strausz L. 1949). A teraszok tengerszintre vonatkoztatott magasságát, valamint az egyes teraszokat fedő üledéksorokat 2. ábra "B" jelű szelvényrajza mutP

1' ÉNY 1 1302 120 110100 6 9080 6 7a Ber-11 DK Bélavár Bé 1 ENY DK. J. ábra Földtani szelvények a Dráva-völgy hosszában Zákánytól Bélavárig és Bélavártól Barcsig. A jelkulcs azonos a 2. ábráéval. Neotcktonika A Kanizsai-árkot határoló ÉK-DNy csapásirányú törések az alsó-pleisztocén végén keletkeztek és a felsőpleisztocénben már inaktívvá váltak, ezért a Mosonmagyaróvári Kavics Formációban már nincsen nyomuk. A Zákányi-rög nyugati szélét jelző nagy vetődés a Dráva túlpartján egy szeizmikus aktív zónában folytatódik (Prelogovic et al. 1978). A Zákányi-rögöt délről és délkeletről lehatároló törések Csurgónál találkoznak össze. Innen kezdve, egészen a Homokszentgyörgy - drávaszabolcsi törészónáig nincsenek kimutatható törések a negyedidőszaki üledékekben. Itt az alsó-pleisztocén rétegek enyhén hullámos szerkezetűek és majdnem teljesen vízszintesek. Szigetvár és Csurgó között a kvarter és a legfelső-pliocén rétegek egymásba helyezett tányérszerű formájúak. Ezzel ellentétben a Dráva-völgyben délkeleti irányba tartva enyhén süllyednek ezek a rétegek. Az alsó-pleisztocén rétegek felszínét diszkordánsan takaija a felső-pleisztocén korú Mosonmagyaróvári Kavics Formáció. Külön keli szólnunk területünkön egyik legfontosabb pannonkori szerkezetvonaláról, a HomokszentgyörgyDrávaszabolcs-lörészónáról. Nagyatád, Szigetvár és Harkány között egy 60 kilométer hosszú és kb. 10 kilométer széles tektonikai vonulat húzódik ÉNy-DK irányban (4. ábra, "G" szelvényrajz). Ez a töréses sáv csak kevéssé ismert, mert itt csak aránylag kevés számú és egymástól távol fekvő fúrásunk van. így csak feltételezhetjük, hogy ezt a törészónát több, egymással párhuzamos, vagy egymást hegyes szögben metsző lépcsős levetés alkotja. A törészóna mentén délnyugat felé átlag 1500 méterrel mélyebbre süllyed le a pannon üledéksor talpa. A Homokszentgyörgy - Drávaszabolcs - törészóna Drávaszabolcs és Donji Mihajlec (Alsómihályi) között eléri a Drávát. További folytatása hosszan kimutatható a folyó túloldalán is. A Homokszentgyörgv - Drávaszabolcs - törészóna fö mozgásai már befejeződtek a negyedidőszak kezdete előtt. Ennek ellenére a velőzónától keletre megváltozik az üledékek településmódja. A törészónától nyugatra - a Nagyatád, Csurgó és Barcs közötti területen - nyugodt településűek a negyedidőszaki rétegek. A törésvonaltól keletre, vagyis a Mecsek és a Villányi-hegység körzetében, gyakoriak az olyan kelet-nyugati irányú vetődések, amelyek még a ne-