Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)

6. szám - Zsuffa András: Földrajzi hidrológiai atlasz szerkesztése

353 Földrajzi hidrológiai atlasz szerkesztése Zsuffa András 1174. Budapest, Liget u. 18. Kivonat: Az 50-es években országunk földrajzi hidrológiai viszonyait - Lászlófiy nyomán - a vízfolyásaink jellemző szelvényeire meghatározott, a térképről lemért és leolvasott adatok vízrajzi rendbe sorolásával, táblázatosan jellemezték. Az ország főbb befogadó folyóinak megfelelően 12 vízrendszerre a vízgyűjtő-területek számszerű adatait bemutató 12 kötetet publikáltak. A hidrológiai atlaszok ismételt kiadása azonban már régen időszerűvé vált. Az új atlasznak nyilvánvalóan követnie kell az ereieti és nagyon átgondoltan szerkesztett atlasznak a szerkezetét A forrástól számított, gráfelméleti elvek alapján is világosan megfogalmazott vízrajzi rend szerinti csoportosítás, számozás és szöveges azonosítás adja az új táblázat struktúráját. A torkolattól, forrástól mért távolságokat, a vízfolyás-szakaszok, illetve a csatlakozó vízgyűjtő magassági adatait, a vízfolyás szakaszok esés viszonyait, a különböző kategóriájú vízgyűjtő-területek nagyságát az eredeti atlaszok rendjének megfelelően csoportosítva kell most is kiadni. E táblázat-struktúrát egészítjük ki azokkal a számértékekkel, amelyek a vízgyűjtő-terület lefolyási viszonyait jellemzik és egyértelműen számíthatók Végeredményben tehát a megfelelően kibővített TH műszaki hidrológiai szoftver, a szerkesztés alatt álló FH fizikai hidrológiai szoftver és az ismertetendő GH földrajzi hidrológiai szoftver regressziós programcsomagokkal való összekapcsolása az ország vagy bármely vízrendszer műszaki hidrológiai feltárásának mélységét és minőségét, részletességét, megbízhatóságát nagyságrendekkel növeli. Kulcsszavak: hidrológiai atlasz, informatika, térképi ábrázolás. Bevezetés A víz földi körforgásának a vízgazdálkodás szempontjából legfontosabb folyamata a föld felszínén és a talaj fedőrétegében kialakuló beszivárgást, felszíni lefolyási és összegyiilekezési folyamat, amelynek során a vízfolyások vízjárása kialakul. Ezt a mechanikai folyamatot az időjárás véletlen folyamata generálja, azaz a vízjárást leíró mechanikai modell mozgásegyenletének kezdeti feltételeit a beszivárgás által transzformált csapadék folyamat véletlen intenzitású véletlen eseményei szolgáltatják. A vízgyűjtő felszínén, illetve a fedőrétegben a gravitációs erőtérben mozgó víz útját a domborzat, illetve a talajhézagok geometriája jelöli ki. Ez a geometria azonban szabálytalan, és végtelenül összetett, amely nyilván topográfiai, talajfeltárási adatokkal nem írható le. Végeredményben azonban ezek a geometriai eszközökkel le nem írható végtelenül összetett peremfeltételek szabályozzák a vízjárás folyamatát és ezek eredményeként alakul ki a vízfolyások vízjárásának jellegzetes szerkezetű véletlen folyamata. Ennek a "strukturált sztohasztikus" vízjárási folyamatnak véletlen jellegét a folyamatot generáló csapadékfolyamat kezdeti feltétel-rendszere, a szerkezetét az időben állandó, de végtelenül összetett földfelszín, medergeometria, és szivárgó rétegek hidraulikai viszonyainak peremfeltételei adják. Ezen utóbbiak a vízjárás folyamatának észlelt adataiból, többnyire lineáris tározók rendszereivel egyszerűsített absztrakt modellekkel származtatott idő-invariáns függvényekkel írhatók le. A vízfolyások vízjárásának strukturált sztohasztikus folyamatát természetesen a megfelelő hosszúságú észlelési idősoroknak a sztohasztikus folyamatok elméletének eszközeivel történő elemzésével lehet elméletileg, gyakorlatilag a legmegbízhatóbban jellemezni. A valószínűség-elmélet ezen bonyolult folyamatok leghatásosabb vizsgálatára dolgozta ki az úgynevezett "crossing", vagy metszek módszert, amelynek néhány eszközét a gyakorlati műszaki hidrológiai spontán módon közel 70 éve alkalmazza. A viszonylag rövid, homogén idősorok azonban a rutinosan végzett elmetszéses vizsgálatokhoz túl rövidek. A vizsgálathoz felhasználható információ mennyiséget azonban lehet növelni. Egyes hidrológiai modellek felhasználják az árhullámokat kiváltó csapadékok eseményfolyamatának Po/síort-jellegét (pl. Todorovié-Zelenhazic), illetve az alapfolyamat Poisson-jellege mellett a peremfeltételeket leíró időinvariánsok közül a harmadikat, az apadási görbét. (1. Fizikai Hidrológia nevű, PH jelű programcsomagnak, VIZA, HAL nevű programjait). A jellegzetes, már bibliai időkben felismert 12-20 éves, esetleg a napfolt tevékenységre visszavezethető periodikus jelleg miatt 10 évnél rövidebb idősorok vizsgálata nem célszerű. Ilyen esetben e rövid vízhozam-adatsor és a mindenütt és mindenkor hosszabb csapadék-idősor közötti kapcsolatot tisztázzák a peremfeltételeket leíró időinvariáns függvények észlelések alapján történt elemzésével. A négy időinvariáns függvény birtokában a csapadék-idősor hosszának megfelelő vízhozam-idősor generálható, és ezzel a generált adatsorral a statisztikai vizsgálat végrehajtható. A vízgazdálkodás azonban valamennyi vízfolyás valamennyi szelvényének hidrológiai jellemzésére épül. Igen sok vízfolyáson egyáltalán nincs, máshol csak néhány jellegzetes szelvényben van vízhozam-nyilvántartási szelvény és hosszabb-rövidebb észlelési adatsor. Gyakorlati vízgazdálkodási igény tehát a teljes adathiány esetén is a hidrológiai mérések végrehajtása. A hidrológiai adathiány pótlásának legmegbízhatóbb módszere a vízgyűjtő-feltárás, amely során koncentrált részletes, de rövid ideig tartó hidrometriai felméréssel az időinvariáns függvények meghatá'ozásábcz szükséges mérési, észlelési munkát végzik el. Ezekből az észlelési adatokból analizált négy időinvariánssal és a legközelebbi csapadékmérő állomás hosszabb ideje regisztrált adatai alapján lehet a csapadék adatsor hosszának megfelelő