Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)

5. szám - Megemlékezés

308 HIDROLÓGIAI KÖ ZI .Ó N Y 1996. 76. ÉVF. 5. SZ. Megemlékezés Dr. Berencsi György (1913-1986) emlékezete Tíz éve, 1986. november 20-án hunyt el dr. Berencsi György, a Szegedi Orvostudományi Egyetem Közegész­ségtani- és Járványtani Intézetének egykori tanszékve­zető egyetemi tanára, az egyetemnek több éven át okta­tási rektorhelyettese, az Általános Orvostudományi Kar­nak éveken át dékánja, számos bel- és külföldi tudomá­nyos társaság tagja, a Magyar Hidrológiai Társaság Szegedi Területi Szervezetének tevékeny előadója, az 1995-ben 75 éve fennálló Hidrológiai Közlöny c. tudo­mányos folyóiratnak egykori szakíró munkatársa. Illő, hogy halálának évfordulóján kegyelettel emlékezzünk rá. 1952-ben lépett a hidrológiai szakírók sorába. Már az első ilyen jellegű, a Hidrológiai Közlönyben megjelent "Az ivóvíz geopatológiai jelentősége" c tanulmánya is figyelmet keltett. Ebben sorra vette az ivóvíz különféle tulajdonságait, a benne oldott alkatrészek emberi szerve­zetre gyakorolt hatásait, különösen pedig a nyomokban kimutatható elemek szerepét. Felfigyelt az alföldi lakos­ság "transz-mineralizálódás"-ára, az ivóvízben foglalt ásványok fogyasztásában történt áthangolódására, ame­lyet a talajvízből táplálkozó kutak vizének fogyasztásá­ról az artézi víz fogyasztására való áttérése okozott. Az 50-es évek elején, amikor még az országos ivóvízellátási program kibontakozása messze állott a megvalósulástól, érzékletes képet festett a magyar Alföld folyóvizektől tá­voli településeinek ivóvíz viszonyairól az általa jól is­mert Püspökladány lakóinak akkori (1950. évi) helyze­tétjellemezve: "70-80 évvel ezelőtt (vagyis 1870-1880 táján) a köz­ség lakói kizárólag a felszíni- és a talajvízből táplálkozó ásott kutakat használták. A lakosság hordókban gyűjtöt­te az ivóvíz kutakból a vizet. A századforduló Püspökla­dány vízellátásában gyökeres változást hozott. Megin­dult az artézi és a nem-artézi de 70-80 m mély kutak fú­rása. Ez a víz szinte egy csapásra meghódította a lakos­ságot. Ez a fordulat nemcsak higiéniai szempontból je­lentett nagy változást, hanem biológiai áthangolást is"... "A víz hordásnak nagyjából megvan a maga időpontja, és pedig korán reggel, és este felé, napnyugtakor. A ren­delkezésre álló vízmennyiség kevés. Az ivás és főzés szükségletén kívül csak éppen annyi, hogy a család tag­jainak szűkös lemosakodását biztosítja. Fürdéshez víz nem áll rendelkezésre"... "A jövő fejlődése a következő lehet: Artézi kutak által táplált utcai vízvezetékek léte­sítése (az artézi kutak vízhozamának jelenős része ki­használatlanul elfolyik!), a másik megoldás pedig a 30­80 m mély szivattyús kutak telepítésének sűrítése vol­na. meg kellene találni a módját annak, hogy minden fa­lu egy-egy artézi kúthoz beállítva meleg fürdővel ren­delkezzék". Dr. Berencsi György hosszú pályafutása középső és befejező szakaszában megérhette azt az általános fordu­latot, amely a 60-as és a 70-es években az ország, így az Alföldünk lakosságának szinte az egészét jó minőségű, vezetékes ivóvízhez juttatta. Méltán említhetjük Öt e fordulatnak nemcsak úttörőjeként, hanem a megvalósí­tás közreműködőjeként is. A hidrológiai tudomány sokféleségét és e sokféleség egységét mutatta dr. Berencsi György érdeklődésének egy másik fontos köre is: a fürdés járványtana. 1959­ben állapította meg egy Hidrológiai Közlönyben megje­lent cikkében (Vecsey Zoltán társszerzővel közösen), hogy a szikes tavaknak és a falusi kacsaúsztatóknak nemcsak nyáron, hanem télen is lehet járványügyi szere­pe. Télen az ezek jegén eleső korcsolyázó gyerekek ru­hájukkal felszedhetik a jég felszántott porát. A ruhára tapadó jég olyan helyzetet alakíthat ki, mintha a gyer­mek a tó, vagy az úsztató vizében megfürdött volna. A tífusz és a paratífusz kórokozói viszont a hideget és a fa­gyot nagyszerűen képesek kiállni. Akiknek az 1966 és 1986 közötti két évtizedben a Magyar Hidrológiai Társaság Szegedi Területi Szerve­zetének előadó üléseit alkalmuk volt látogatni, azok rendszeresen részt vehettek dr. Berencsi György pro­fesszornak a saját maga készítette vetített képeivel kísért úti- és élménybeszámolóin. Ezekről sem hiányzott ter­mészetesen a vízügyi-közegészségügyi kérdések korsze­rű szemléletű ismertetése és a világviszonylatban elért fejlődés bemutatása. Püspökladány városa - ahol 7 éven át volt "községi orvos", és amelynek egészségi helyzetéről 11 tudomá­nyos közleményt készített - 1996. április 22-én emlék­táblát helyezett el tiszteletére az orvosi rendelőintézet fa­lán. A hidrológusok közössége az orvosok közösségével e­gyütt őrzi dr Berencsi György professzor emlékét\ Dr. Vágás István * * * A Szegedi Orvostudományi Egyetem Közegészségta­ni- és Járványtani Intézetében 1996. november 20-án tartott megemlékezésén a Magyar Hidrológiai Társaság Szegedi Területi Szervezete képviseletében Török Imre György elnök méltatta tíz éve elhunyt tagtársunknak a hidrológusok körében is élő emlékét.

Next

/
Thumbnails
Contents