Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)

5. szám - Hírek - Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság 1996. október 29-i vezetőségválasztó közgyűléséről - A Magyar Hidrológiai Társaság szakosztályainak, területi szervezeteinek, körzeti- és üzemi csoportjainak tisztségviselői az 1996. október 29-i tisztújító közgyűlés után - A Magyar Hidrológiai Társaság 1996. évi közgyűlésén átadott kitüntetések

309 Hírek Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság 1996. október 29-i vezetőségválasztó közgyűléséről (Készült a jegyzőkönyv alapján) A közgyűlés helye: A Technika Háza konferencia terme (Budapest, V. Kossuth Lajos tér 6-8. Időpontja: 1996. október 29-én 9,30 óra. Jelen vannak: a jelenléti ív szerint 219 fő. * Dr. Juhász József, a Társaság elnöke megnyitja a Közgyűlést, üdvözli a megjelenteket, bejelenti, hogy ez a, második alkalommal meghirdetett Közgyűlés a megjelentek számától függetlenül határozatképes. A megjelentek szavazással, egyhangúan elfogadják a meghívó szerinti napirendet. Elsőként dr. Náray Szabó Gábor, a MTESZ alelnöke üdvözli a Közgyűlést: „ A MTESZ elnökének és a Társegyesületek nevében tisztelettel köszöntöm Önöket ezen szép alkalommal és hangsúlyozom, hogy ez a köszöntés nem formális. Nemcsak a protokollnak felel meg, hanem üzenet a társegyesületek részéről, hogy a vegyészek, a matematikusok, a biológusok, a villamosmérnökök, a gépészek és az öszszes kollegák szolidárisak a magyar vizesekkel. Ez a szolidaritás, úgy érzem, nagyon fontos, és még fontosabb volt néhány évvel ezelőtt, amikor a rendszerváltás lázában olyan jelenségek ütötték fel a fejüket Magyarországon, amelyeket egy orvos a lázas állapottal jól tud magyarázni, de amelyeket átélni, amelyekkel együtt élni, bizony, nem könnyű. Nagyon jól tudjuk, hogy egyes ál-környezetvédő, sötétzöld szervezetek a saját igen jól felfogott anyagi érdekeik érdekében, összefogva a szenzációéhes sajtóval, mit tettek a magyar vizes szakma ellen, miközben állandóan azt sugallták, hogy itt létezik egy vizes lobbi, amely a nemzet ellen tör, és evvel közben észrevétlenül ásták alá a szakma becsületét. Annak a szakmának, amely nélkül nem lenne ivóvizünk, amely nélkül nem tudnánk, hogy mit csináljunk a rettenetesen rossz állapotban lévő csatornáinkkal, és amely nélkül az elmúlt évben a Kelet-Magyarország-i árvíz sokkal súlyosabb következményekkel járt volna. Én úgy érzem, hogy most, amikor már egy kicsit kifelé lábolunk a válságból és a láz a 42°-osból már a 38° felé közeledik, egy kicsit józanabbul tekinthetünk vissza az elmúlt évekre, és talán azt mondhatom, mint külső szemlélő, és hallva az elnök úr bevezető szavait, hogy a szakma átvészelte a nehézségeket, és remélhetőleg, megerősödve kerül ki ebből az időszakból. Nagyon bízom benne, hogy a szakmaszeretet, amely többek között abban is megnyilvánul, hogy ilyen sokan vannak jelen a közgyűlésen, és amelynek egyik jele, ami számomra bíztató, hagy a Hidrológiai Közlöny nem veszteséges, hiszen a vegyészeknél a lapjaink, bizony, súlyos százezreket visznek el a költségvetésből. Ez a szakmaszeretet meg fogja találni a vizeseknek a helyét a megújuló magyar társadalomban, miközben ezt a küzdelmet végig kell harcolni. Egy dologra szeretném a figyelmüket felhívni és kérni Önöket arra, hogy néha hallgassák meg a tárgyaló asztal túlsó felén lévő félnek a gondolatait is. Hiszen hajlamosak vagyunk néha arra, hogy a szakmai érveket egyszer s mindenkorra rögzítettnek és szenteknek tartsuk, és nem mindig vagyunk nyitottak az érzelmek irányában. Hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a környezetvédők különböző kifogásai nem kvantifikálhatóak, nem tudjuk számszerűen megmondani, hogy mekkora a veszély egy adott területen az élővilág elpusztulását illetően, egyáltalán el fog-e pusztulni az élővilág, egyáltalán lesz-e vele valami probléma. Nem tudjuk azt, hogy az atomerőművekkel szemben kell-e fenntartásokkal viseltetnünk, vagy sem. Egyszerűen, félünk, az érzelmeink, amelyek az elmúlt években amúgy is feszítettek voltak, valamilyen formában kitörnek. Egy jó mérnöknek nem csak azt kell tudni, hogyan tervezi meg azt az alkotást, azt a műalkotást , amivel megbízták, nemcsak a matematikát, a szilárdságtant és sok minden mást kell ismernie, a közgazdaságtannal is valamennyire tisztában kell lennie, hogy a befektetett száz forintból lesz-e száztíz, vagy esetleg csak hatvan marad, ha rosszul számoltunk, hanem arra is kell gondolni, hogy az emberért dolgozik, és ennek az embernek nemcsak érdekei, hanem érzelmei is vannak, és nem egyszer azok a gondolatok, amelyek benne felmerülnek, bármennyire megalapozatlanok esetleg, mégiscsak valami visszhangot kelt bennünk. Én nagyon bízom abban, hogy ezt sikerül, nemcsak a vizeseknek, hanem valamennyi mérnöknek és az egész magyar nemzetnek megérteni, és ebben az esetben sokkal jobban fogunk hajlani a kölcsönös megértésre, a toleranciára, és nyugodtan léphetünk a harmadik évezredbe. Engedjék meg, hogy megköszönjem Önöknek azt a kitartást, amit tanúsítottak az elmúlt években és elmondjam hogy nyugodtan nézhetnek vissza az életükbe: megették azt, amit Önöktől a szakma és az ország követelt". Dr. Károlyi Csaba: a Közlekedési-, Hírközlési- és Vízügyi Minisztérium vezetése nevében két fontos momentumot értékel a Magyar Hidrológiai Társaság működésében. Az egyik az, hogy a Társaság talpon tudott maradni. Mindazokat a problémákat, amelyeket a rendszerváltás okozott, túl tudta élni, és a működőképességét meg tudta őrizni. A Társaság munkája révén vált lehetővé, hogy az a borzasztó teher, az igaztalan vádak tömkelege, ami az ágazatot érte, a Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer kapcsán, végül elcsendesedett. A Társaság felismerte, hogy nem a sebeket kell nyalogatni, hanem nyitott rendezvények során kell bizonyítani, objektív módon. Azok a rendezvények, amelyek az államelnök jelenlétében zajlottak, és a közvéleményt megmozgatták, a helyi sajtóban jó visszhangot kelte'tek. Ezé4 a Minisztérium nevében is megköszöni a leköszönő vezetés jó munkáját. Értékelve a tevékenységet, dr. Lotz Károly miniszter elismerését fejezi ki az ágazat legnagyobb kitüntetésével, a Vásárhelyi Pál díjjal, amit a miniszter nevében dr. Juhász Józsefnek ez alkalommal átad.