Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)

5. szám - Kevéné Herczeg Mónika: Kisvízi szabályozások és vízjárásra gyakorolt hatásuk a Közép- és az Alsó-Tiszán

KEVÉNÉ HERCZEG M.: Kisvízi szabályozások a Tiszán 275 hogy a közbenső szakaszok mcgnövckcdctt cscse ellenére azokon a küszöbökön sem lesz a munkálatok után elegendő víz, amelyeken az alattuk levő gázlók megjavítása előtt a hajózási vízmélység teljesen kielégítő volt Bár ez a folyamat több gázló rendezését követeli, mint amennyi eredetileg szükséges volt, de tovább lialadva mind a vízszint leszállás, mind az esésnövekedés következtében egy bizonyos határhoz jutunk. Ez az a határ, ameddig a folyószabályozással a hajózó út mélységén ésszerűen javíthatunk. Hogy ez a határ hol van, azt nem lehet pontosan megállapítani, dc kellő körültekintéssel, a folyó alapos ismeretében megközelítően mégis jelezni lehet. A Tiszán végrehajtott gázlórendczésck jellegzetes példái Az Iványi Bertalan által leírt és tanulmányozott kisvízszint süllyedések 1948 után sem értek véget, legfeljebb további okok (pl. az öntözővíz kivételek) is közrehatottak előidézésükben. Fontos azonban tudnunk, hogy a Közép-Tiszán végrehajtott egyes fontosabb gázlórendezések annak idején milyen eredményekkel jártak. A sekélyvizű gázlók megjavítása a Közép-Tiszán 1909-ben kezdődött meg. Az első kísérletet azonban már az 1904-1905 években végezték, a tiszainokai gázló (276.2-277.8 fkm) megjavításával. Ennek a munkálatnak a sikere nyitotta meg a nagyobb arányú kisvízi szabályozások útját, mert feltárta a magyar vízügyi szolgálat intéző szervei előtt, hogy jól alkalmazott kotrással cs könnyű iszapoltató szerkezetekkel nagyon eredményesen lehet előmozdítani a kisvízi meder mélyülését, a túlságosan széles meder bizonyos részeinek feliszapoltatását, ezzel a vízfolyásból való kirekesztését, a kisvízi meder megszűkítését, és a kotrott hajóút bizonyos mérvű fennmaradását. A tiszainokai gázló rendezésénél kotráson kívül csak iszapoltató rözseművekkel alakították a medret az addig használt kőművekkel szemben. A Közép-Tisza kisvízi szabályozása nagyobb arányokban 1909-ben kezdődött meg. Ebben az évben a vezsenyi gázló (309.3-314.7 íkm), 1911-ben pedig a tiszakürti gázló (270,6-274,3 fkm) szabályozása kezdődött meg. Mind a két helyen egy-egy hosszú folyórészlet kisvízi szabályozásáról volt szó, és mind a kettőnél két-két átmenet megjavítására kellett kiterjeszkedni. A gázlórendezési munkálatokat Iványi Bertalan vezette. Mind a két gázló rendezésénél csak kotrást és a kotrási csatornával közel párhuzamosan egy rőzsesátrakból álló szabályozási vonalat irányzott elő a terv a kisvízi meder szélén. A hosszanti rőzsesátor sor és a meder széle között, a kirekesztendő mederrészen, a hosszanti sátorvonalra merőleges ugyancsak rőzsesátorból álló keresztkötések voltak tervezve az áramlás csökkentésére, s ezúton e incderrész feliszapoltatására. A hosszanti egyszeres rőzsesátor sor a keresztben álló, ugyancsak egyszeres elrendezésű rőzsesátor sorokkal együtt a kisvízi meder megszűkítésérc szolgált, kezdetben csupán hidraulikai értelemben a művek mögötti áramlás meg csendítésével. Magában a kisvízi mederben a tervezet szerint 30 m szélesen kikotrandó medercsatorna képezte volna a hajóutat. A vezsenyi sekélyvizű Tisza-szakasz alsó részében egy sziget is volt, az ú.n. Ciprus sziget. A sziget menti egyik ág eliszapolódóban volt ugyan, bár kisvíz idején már alig volt benne vízfolyás, de kissé magasabb vízállásnál azért még vízmegosztást okozott a sziget. A sziget fölött rendkívül széles és zátonyos volt a meder, ezért ésszerűen a mellékág további feliszapoltatására kellett gondolni. A feliszapoltatás előmozdítására az ág két helyén két-két keresztirányú, egymással párhuzamos sátorsort tervezett a folyammérnöki hivatal. A vezsenyi szabályozási vonalak az utólagos megállapítás szerint jól voltak megválasztva. Helyes volt az a felismerés, hogy a sziget fölötti hoszszú szakasz nagyobb részén - tehát a felső gázló mentén - a bal part alkalmas a sodor vezetésérc, miért is a jobbpart felől kell a széles medret megszűkíteni, és ezen az oldalon kell az iszapoló műveket alkalmazni. A jobb part felőli iszapoló mű felső végének a partba való bekötésére a különleges helyi körülmények folytán csak homorú vonalban kínálkozott lehetőség. A gázló fölötti kanyarulat alsó részében a meder a jobb part felöl a határozott homorú görbület ellenére egészen sekély volt, anynyira, hogy feneke itt kisvíz idején szélesen száraz maradt. Az áramlás csak a part felső rétegeit volt képes bontogatni, a part lába előtt azonban enyhe lejtésű padka húzódott a meder jobb oldalán. A mély víz és ezzel a hajóút is, az egyébként szép, lejtős domború part lába előtt volt. Itt ugyanis kevésbé ellenálló lehetett a mederfenék anyaga, a víz ki tudta mosni és le tudta mélyíteni ezen az oldalon a medret, ellenben nem tudta megbontani a fenék anyagát a meder jobb oldali részén, mert ott szívós anyag feküdt. A hajóút a bal part felöl elég mély és állandó helyzetű volt, s ha kissé szűken alakult is ki, és bővítésre szorult, takarékosság szempontjából ezen a helyen volt megtartandó. A jobb part előtti, széles kisvízkor jórészt szárazon maradó fenékpadka nagyon alkalmas volt sátorsorok elhelyezésére s az iszapoltatóknak homorú vonalban való alkalmazásával szemben előzetesen nem merült fel aggodalom. Sőt, kívánatosnak is látszott e helyen a község mentén a jobb parti mederrész iszapoltatása, a magaspart előtti mederpadka további magasítása és növelése, hogy azután fűzes legyen létesíthető rajta a magaspart védelmére. A jobb part felső meredek részét ugyanis magas vízállásnál annyira ostromolta a folyó, hogy Vezscny község Tisza parti szélén több házát le kellett bontani a mcderbcomlás veszélye miatt. Több oka is volt tehát annak, hogy az iszapoltató és meder szűkítő sátorvonalat felvezessék a község előtti homorú partvonal alá, s mivel még nem ismerték alkalmazhatóságuk határát, nem láthatták előre, hogy a rőzscsátrak hol állják meg helyüket és hol nem. Csak évek múlva bizonyosodott be, hogy a rőzsesátrak homorú görbületben még sekély helyen sem tarthatók fenn, nem iszapolnak kellően, és előbb-utóbb elpusztulnak az áramlás és a jég hatása következtében. Ez történt Vezsenynél is a rőzsesátor-vonal felső bekötő részével. A szabályozott sekély vizű folyószakasz nagyobb részében azonban nagy arányokban iszapolódott a kirekesztett mederrész. Nem volt kivétel ez alól a sziget a-