Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)

5. szám - Kevéné Herczeg Mónika: Kisvízi szabályozások és vízjárásra gyakorolt hatásuk a Közép- és az Alsó-Tiszán

274 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1996. 76. ÉVI". 3. SZ.. lyás fejlődhet ki, aminek folytán a görbülete szerint domború partvonal éppen olyan keresztmetszeti alakot vesz fel mint a homorú, és a folyó vezető-ere a két part között ide oda helyeződik. Mindezen alakulatoknál a gázlók közös jelensége a széles meder. A meder elszélcsedése legkönnyebben az átmeneti, az egyenes vagy nagyon kis görbületű folyószakaszon állhat be, ha itt a partok anyaga nem eléggé ellenálló az elmosással szemben. Ha ugyanis a görbület nem eléggé határozott, mind a két part mentén csaknem egyenlően sebes a vízfolyás, azonos mérvű az örvénylés, és mindkét part körülbelül egyforma meredeken alakul ki. Ebben a mederformában azután a két part egyidejű kopása folytán, középen pedig a hordalék lerakódása mellett bekövetkezik az elszélesedés. A meder keresztmetszeti alakja ilyenkor közepén dombos, itt fekszik folyó szállította nehezebb hordalék, a két part mentén pedig többé-kevésbé keskeny mélyebb ér húzódik. Minél súlyosabb és durvább a folyó szállította hordalék a partok anyagának szemcséihez képest, és minél meredekebb rézsűben áll meg az egyébként elmosható anyagú part, annál határozottabban mutatkozik a leírt alakulás, és annál határozottabb az elszélesedés. Bizonyos határon túlmenő elszélesedésnck és középzátony képződésnek zátony-sziget és a folyó ágakra osztódása az eredménye. A Tiszán zátony-szigetek nincsenek. Itt az elszélesedés addig tart, amíg a zátonyosodásra inkább hajló part mentén az elragadó erő az anyag ellenállásánál kisebbé nem válik. Ezen a határon túl az egyik part elmosásának arányában a másik már iszapolódik. A meder szélesedésnek egy másik fajtája a mederfenék kötöttségéből, elmoshatatlanságából ered. Ha a fenék ellenálló, a partok pedig elmoshatok, a kötött fenéktalaj hatásaként azonos módon jöhet létre az elszélesedés, mintha a meder fenekét súlyos hordalékpáncél borítaná. Ha ez az alakulás egyenes folyószakaszra, igen mérsékelt görbületre, vagy átmeneti helyre esik, a partok fokozatos elmosásával az is történhet, hogy a meder fenekére az agyag fölé hordalék is rakódik, és elsősorban ez a hordalékzátony lesz a kisvízi hajózás felismerhető akadálya. A természetes vízfolyásokon felismerhető a medernek az elszélesedésre való hajlama az inflexiókban. Ez a hajlam abból következik, hogy itt mind a két part alakja hasonló, egyező hajlású, esetleg többé-kevésbé meredek, amiért is mindkettő mellett relatív mélység, élénkebb vízfolyás, némi örvénylés és ezek eredményeképpen vezetőér keletkezhet. De következik abból is, hogy mivel itt már hiányzik az a nagy medret kivájó hatás amely a kanyarulatokban működik, a víz szállította hordalék könnyebben lerakódik és beburkolja a meder fenekét. Az injlexióban ennek következtében sekélyebb a meder, mint a kanyarulatokban. Tehát a kisvízi szabályozásnak alaposan kell foglalkoznia az inflexiók kérdésével. Kedvezőknek azokat az inflexiókat tekintjük, amelyekben a hajózáshoz szükséges vízmélység mindenkor kisvízállás idején is - megvan. Az ilyen inflexiókban a meder nem széles de Fargue szabályát - hogy az inflexiókban a meder szűkebb legyen mint a kanyarulatokban a Közép-Tisza természetes alakulatain felfedezni nem lehet. Ugyanis természetes folyómedreken, különösen az olyan mélyen beágyazott és élénk görbületű kanyarulatokban gazdag folyó, mint amilyen a Tisza, gyakorlatilag nem lehet a meder szélessége alapján összehasonlítani a kanyarulatban fekvő és az átmeneti szakaszok medrét, mert a kétféle meder alakja egészen más, és a szélességgel kielégítően nem jellemezhető. Az inflexiók jóságához a kapcsolódó görbületek folytonossága is kétségtelenül kívánatos. A Tiszán is megtalálhatjuk a jó átmeneteknél ezt a folytonosságot, mert a víztömeg mozgásának természetéből ered, amikor a kanyarulatok egymásutánja következtében csavarvonalas mozgásból párvonalasba és azután ismét csavarvonalasba megy át. Miután azonban a tökéletes folytonosság csak homogén anyagban jöhet létre (a meder és a partok anyaga pedig ritkán homogén), így a meder anyaga is döntő tényező a folyópálya kialakulásának szempontjából. A Tiszán az átmenetek jóságának tekintetében a meder formájának, anyagának, továbbá a szélességének van elsőrendű fontossága. Az olyan átmenet amelynek a mélysége nem kielégítő a hajózás szempontjából, minden esetben szélesebb is, mint a jó átmenet, megjavítása szűkítés nélkül nem lehetséges. Szűkítéssel a Tisza középső szakaszán nem lehet a kisvíz szintjében maradni. Az elszélesedés esetében az egész átmeneti medret ki kell alakítani, éppen olyan, illetve hasonló formájúval, mint amilyen a természetes jó átmenetek mederformája. Ennek elmulasztása a kisvízi mederben homok lerakódással jár. A mederszűkités, amelyet a Tisza gázlóinak megjavításánál Iványi Bertalan alkalmazott, a folyó természetérc alapozódott. Szilárdan csak a homorú partot építették ki, sőt néha még az újonnan alakított homorú part mozgását is engedték, máshol pedig csak iszapoltattak vagy rögzítették a meglevő partokat, parti zátonyokat. Az élénkebb kanyarulatokat és jó vizű mederszakaszokat a kisvízi szabályozás keretében nem érintették. Az árvízmentesítés érdekében a Tisza szabályozás legfőbb törekvése a folyó mélyítése és beágyaztatása volt. A töltésezés, az árterek kikapcsolása és a felsőbb szakaszok medrének nagyobb arányú fejlődése következtében a KözépTiszán bekövetkezett nagy árvízszint emelkedés mérséklése érdekében, a beágyazódást sűrűn alkalmazott kotrásokkal mozdították elő. Minél tökéletesebben javítunk meg egy gázlót, minél nagyobb mértékben alakítjuk át mélyvizű mederszakasszá, annál kisebb lesz az esése kisvízállásnál, és annál nagyobb mértékben fog a kisvízszint leszállni a gázlóban és a gázló fölött. A vízszint leszállás kiterjed a gázló fölötti mélyvizű szakaszon át a következő gázlóig, sőt tovább is, addig a pontig, ahol az alsó vízszint leszállás és a fölötte bekövetkezett kisvízi keresztmetszet- cs vízmélység-csökkenés, továbbá a súrlódás fokozás hatásaként fellépő vízszínesés növekedés egymást kiegyenlítik. Ez a viszonylagos esésnövekedés annál nagyobb, minél nagyobb a kisvízi keresztmetszet csökkenése az érintetlen mederszakaszokon az alsó vízszintleszállás következtében. Mivel azonban a hatások összegződnek, az egymást sűrűn követő cs nagy esésű gázlók megjavítása esetében a kisvízszint leszállás olyan fokú lehet,