Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)

1. szám - Szító András: A Tisza üledéklakó életközösségének változása az első adatoktól napjainkig

24 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1996. 76. ÉVF. 1. SZ. bádszalóki-öbölben az üledékfaunát a Chironomus plumosus nevű faj uralla. A Poroszlói-medencében és Tiszafüred közelében az üledékben folyamatosan erős kénhidrogén képződés volt megfigyelhető, az üledcklakó árvaszúnyog lárvák pedig hiányoztak ezekről a területekről. Ellenben a lágyszárú hinárnövényzet levelében aknázó Cricotopus bicinctus, és a Cricotopus sylvestris volt az uralkodó, de más, ebbe a nembe tartozó fajok is előfordultak. Az abádszalóki öbölben még egy Ciyptochironomus faj voltjelen viszonylag nagy egyedsűrfiségbcn. Az Oligochaeták azonban a frissen elárasztott, majdani tározó területéről még hiányoztak az egész tenyészidő alatt (Szító, 1979). A Tiszafüred, strand melletti holtágban és a Tiszafüred-Kisköre közötti Tisza-szakaszon 1970-1976 között végzett gyűjtések szerint a holtágban az Oligochaeták aránya 1973-ig csökkent, ezt követően ismét nőtt, majd 1976-ban csökkent, de a Chironomidákéhoz viszonyítva részarányuk mindig 50 % fölött volt. Ezzel ellentétben a Tisza medrében a Chironomidák részaránya volt 50 % fölött 1973-ig, ezt követően pedig erősen csökkent. A változás valószínű oka az élőhelyek feliszapolódása következtében bekövetkező tápanyag dúsulás (Szító, 1978). Az 1979-ben végzett hossz-szelvény vizsgálat során 14 árvaszúnyog faj került elő a Tiszából és a mellékfolyókból. A Polypedilum nubcculosum és a Chironomus plumosus volt domináns Szolnoktól - Szegedig cs jelentős volt egy ülcdéklakó Cryptochironomus faj cgyedsűrűsége is, amely ragadozó és fő táplálékát az Oligochaeták adják (Fcrencz és Szító, 1980; Szító, 1981). Az 1985. cvi hossz-szelvény vizsgálat során 21 árvaszúnyog fajt találtunk, tehát az 1979-ben kapott eredményekhez viszonyítva a fajok száma nőtt. A korábban domináns Polypedilum nubeculosum nevű faj eltűnt és a subdomináns Cryptochironomus defectus is csak alacsony egyedszámban fordult elő néhány mintában. Megjelent viszont a Polypedilum scalaenum. A Chironomus Jluviatilis, Harnischia fuscimanus és a Paratendipes intermedius domináns fajok voltak (Szító és Botos, 1989). Egyéb ízeltlábúak és rovarok Az 1979-ben megvalósult hossz-szelvény vizsgálat alapján az üledék alsórendű rák (Entomostraca) faunája kevés fajból állt és ezek egyedsűrűsége alacsony volt. A Felső-Tiszán nem, a középső folyószakaszon Kiskörénél és az alsó szakaszon a Maros torkolata felett és alatt fordultak elő. A 8 mcllékvízfolyás közül a Lónyai-csatorna, a Sajó, a Hőerőmű-csatorna és a Zagyva üledékéből kerültek elő viszonylag nagyobb mennyiségben. Két ágascsápú rák (Cladocera) a Macrothrix laticornis és az íliocryptus sordidus csak a Zagyvában volt. Az utóbbi egyben hazánk faunájára is új. A két evezőlábú rák faj (Copepoda) az Eucyclops serrulatus és a Paracyclops fimbriatus előfordulása közül az előbbi fajé gyakoribb volt. Az üledék felszínéhez közeli vízrétegben, vagy az üledék felszínén élnek, de a környezet változásaira kevésbé érzékenyek (Zsuga, 1981). A folyami rák (Astacus Jluviatilis) és a kecskerák (Astacus leptodactylus) az 1979-cs hossz-szelvény vizsgálat idején a felső szakasztól a torkolatig cltcíjcdt volt, egyedeik Tokajtól, elsősorban a partszéli mintákban fordultak elő. A IV. Tisza Expedíció (1958) vizsgálatai a Tiszára és annak árterén lévő állatfajokra tcijedtek ki. A tiszavirág (Palingenia longicauda) Tiszacsege, Tiszafüred, Tápé és Szeged térségében került elő. Ugyancsak Zilahi-Sebess (in: Bába etal., 1961, 1962) adatai az elsők a Cloéon dipterum és más Ephcmcroptcra fajok előfordulására is. A tiszavirág lárváit Ferencz (1968) az üledék felszínétől 20-25 cm mélységben találta Szeged körzetében. Részletes vizsgálatokkal kimutatta, hogy 60 cm mélységben is előfordulnak (Ferencz, 1974). A legtöbb állat a parttól 5-7 m-es sávban vett mintákban volt, a legfejlettebb lárvák 50-60 cm mélységben tartózkodtak (Csoknya és Halasy, 1974). Az 1979. évi hosz-szclvény üledékmintáiban Tokajtól Szegedig gyakoriak voltak a különböző korú lárvái. Főleg a Felső-Tiszán Tiszacsege térségében voltak tömegesen. Tiszafüred-Örvény térségében csak két példány került elő. Hasonló helyzetet találtunk Csongrád és Szeged mellett a Tiszában (Szító, nem publikált adatok). Az 1985-ben megvalósult hossz-szelvény mintáiban agyagos partfalak mentén a lárvák Tokajtól-Szegedig gyakran előfordultak (Szító és Botos, 1989). TiszafüredÖrvény térségéből a duzzasztás hatására eltűntek. A Taktaközben lévő ártér Odonata faunájáról Nagy adatait ismerjük (in: Beretzk et al., 1966). Mivel ezek imágókra vonatkoznak, s a szitakötők mozgékonysága közismert, az adatok eléggé bizonytalanoknak tekinthetők. Zilahi-Sebess 5 szitakötő fajt mutatott ki a Tiszavölgyből (Bába et al., 1962), de a gyűjtés helye pontosan nem ismert. Tóth (1966) 34 szitakötő fajt közölt Tiszabcrccl, Tokaj, Tiszapalkonya-Erőmű és az Oszlár-Tiszataiján közötti ártérről. További vizsgálatait az épülő kiskörei tározó területére is kitcíjcsztette. A megtalált 41 faj a hazai szitakötő fauna 68 %-át jelentette. Az élő Tiszából 21 faj, legtöbb esetben lárvája és kifejlett alakja is előkerült (Tóth, 1974). A Tisza partszeli kövein és ezek alatt található állatközösségek faji összetételét vizsgálta a Felső-Tiszán Vásárosnamény közelében és a Középső-Tiszán Kisköre, Óhalász cs Tiszaörvénynél 1969-ben Bába és Ferencz (1970-1971). Megállapították, hogy a talált 27 fejt puhatestűek (Mollusca), kérészek (Ephemeropterá) és tegzes lárvák (Trichoptera) alkották. A Felső-Tiszán, - az erős vízáramlás miatt - a Caenis macrura, Heptagenia sulphurea, Ecdyonurus venosus, míg a Közép-Tiszán a lassúbb áramlás miatt a Caenis lactea, Heptagenia Jlava és a Heptagenia lateralis nevű kérész lárvákat találták (Bába és Ferencz, 1970-1971). Az 1985. évi hossz-szelvény mély üledékű partközeli mintáiban az Aeschna affinis és a Libellula depressa egy-egy lárvája fordult elő Tokajtól-Szegedig, de hiányoztak a Sajó és a Zagyva mellékfolyókból (Szító és Botos, 1989). s Vásárosnamény térségében az erős sodrású folyószakaszon a tegzesek (Trichoptera): Polycentropus Jlavomaculatus, míg a Középső-Tiszán, a lassúbb áramlású vízben a Hydropsiche angustipennis, Hydropsiche instabilis, Cheumatopsiche lepida nevű faj fordult elő (Bába és Ferencz, 1970-1971). Az Alsó-Tiszán a rend fajairól