Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)

1. szám - Szító András: A Tisza üledéklakó életközösségének változása az első adatoktól napjainkig

SZÍTÓ . A Tisza ülcdcklakó clctközijsségcnck változása első ízben Ferencz (1974 b) közölt adatokat a Maros torkolatából és a torkolat alatti Tisza-szakaszról. Lakitelek, Tiszaipár és Bokros térségében található három Tisza holtág fclcmáslábú rák (Amphipoda) faunáját vizsgálva derült, ki, hogy ezekben a Symurella ambulans és a Niphargu.s mediodanukialis fordult elő egy ászkarák (Isopoda), az A se Ilus aquaticus nevű fajjal ogyütt. Ezek közül a N. mediodanukialis a kél másik fajnál gyakoribb. Az itt élő magasabb rendű állatoknak mindhárom faj fontos tápláléka (Lantos, 1986). Az akkori jugoszláv Tisza-kutatás egyik kiemelkedő vizsgálati tárgya volt a Császár-tó (Carska Bara), ahol az 1982-1985 között végzett komplex kutatás adatai mutatták, hogy az üledéklakó szervezetek legjelentősebb csoportját az Oligochaeták alkották. Egyedsűrűségük 44-5194 egyed/m

2, biomasszájuk pedig 0,2-24,5 g/m

2 között változott. Az uralkodó faj a Limnodrilus hoffmeisteri volt minden vizsgált évben, míg a többinek az előfordulása időről-időre változott (Fujin és munkatársai, 1987). Cönológiai vizsgálatok Bár az egyes, kiemelt állatcsoportoknál már utaltam ennek fontosságára, mégis külön ki kell emelni, hogy az egész Tisza-kutatás szervezett formában történő megindítását a cönológiai vizsgálatok szükségességének a felismerése motiválta. Az élet fintora, hogy a törekvések nem hozták meg igazán a várt eredményt. A nagyszámú hossz-szelvény vizsgálat során gyűjtött adatokból ugyan a specialisták fontos tudományos megállapításokat fogalmaztak meg, a mai napig hiányzik ezeknek az eredményeknek az ökológiai- és cönológiai alapállásból történő értékelése, az ebből adódó következtetések levonása, de leginkább a szükséges intézkedések. Ferencz (1968) az üledékfaunát alkotó fajok mélységi tagozódását vizsgálva megállapította, hogy a törpe szúnyogok (Ceratopogonidac) 5-10 cm mélységben találhatók az Oligochaeta fajokkal együtt, míg a felső 0-5 cmes rétegben íölcg Chironomida fajok lárvái, Csigák, felemás lábú rákok, tegzes lárvák voltak. A Szeged térségében Ferencz Magdolna által 1963 1971 között gyűjtött üledékmintákban talált gerinctelenek 29 %-át alkották a puhatestűek. Az emberi eredetű szennyezések (állattartó telep, étterem, szálloda, gyár, város szennyvize) hatását jól követte a vízi férgek (Oligochaeta), a kérész lárvák (Ephcmcroptcra) és a kétszárnyúak (Diptera) egyedszám változása (Bába, 1974). Szeged mellett a 165. fkm-nél 1971-1973 között a Tiszában már a vízi férgek (Oligochaeta) domináltak, de ezeket a puhatestűek (Mollusca), kérészek (Ephcmeroptera), a kétszárnyúak (Diptera) és a felcmáslábú rákok (Amphipoda) követték. A soksertéjű gyűrűsférgek (Polychaeta), a szitakötők (Odonata) a tegzesek (Trichoptcra) és a fonalférgek (Ncmatoda) alacsony egyedszámuk miatt a fauna színező elemeit alkották. Az Oligochaeta fajok egyedeinek mennyiségi sorrendje a következő volt: Limnodrilus hoffmeisteri, Limnodrilus udekemianus, Limnodrilus claparedeianus, Psammoryctes moravicus, Tubifex tubifex és a Branchiura sowerbyi. Bár a Limnodrilus hoffmeisteri nevű féreg faj dominanciája már jól mutatta a folyót érő civilizációs szennyezések hatását, 25 mégis, a Tiszának ezt a szelvényét ekkor még "tiszavirág élőhely"-ként nevezték a kutatók (Csoknya és Ferencz, 1975). Az 1975. évi nyári és őszi hossz-szelvény vizsgálat azt mutatta, hogy a folyó csökkenő vízmennyisége a féreg és az árvaszúnyog fauna számára egyaránt kedvező. Ilyen cselben az állatok az apadó vízzel együtt mozognak a folyómeder melyebb részei felé, ezért koncentrálódnak, ennek következtében nő az cgyedsűrűségük. Az üledéklakó gerinctelen állatok mennyisége a Sajóban volt a legnagyobb, a Zagyva volt a legszegényebb. A parti zóna 12 m széles sávjában az árvaszúnyog lárvák 180-900 egyede volt négyzetméterenként. Az árvaszúnyog fauna faji összetételét az üledék fizikai tulajdonságai határozzák meg. Az 50 jtm-nél kisebb frakció növekedése és a lárvák egyedsűrűsége közölt szignifikáns összefüggés volt kimutatható, továbbá az is, hogy a nem kova algák mennyiségének növekedése és csökkenése is befolyásolja ezt. A növényevő lárváknak tehát a nem kova algák a legfontosabb táplálékforrásai a folyóvízben. A Maros kivételével a mellékfolyóknak nincs tartós hatásuk a Tisza ülcdcklakó állatközösségérc (Szító, 1981). A körtvélycsi Tisza holtág 21 mintavételi helyén 1959-1981 között vizsgálatok során vált ismertté, hogy egy térség csiga faunáját az évenként két-három alkalommal történő vízborítás nagyon megtizedeli, amelyet tovább fokoz az erdőgazdálkodás és a mezőgazdasági háborgatás. Az őshonos erdőállományok csigaegyüttcsoinck faji összetétele azonos a Tisza-völgyben más holtágaknál tapasztaltakkal. A fény intenzitás, az erdősültség mértéke a fajok számát és azok népességét egyaránt befolyásolja. A fény-árnyék viszonyok szabják meg a csigák clleíjcdését. A civilizációs hatás az aljzat faunáján jól mérhető, amelynek során egyes fajok egyedsűrűsége nő, másoké csökken és végül az ilyen faj eltűnik. Az állomány megmentésére erdőművelési mód változtatást javasolt elsősorban a fény-árnyék hatás kedvezővé tetőiére, ezzel együtt a civilizáció állal okozott vízszennyozés teljes megszüntetését tartotta szükségesnek (Bába, 1982). A Tisza élővilágában, közöttük az üledéklakó életközösségben bekövetkezett változások összefoglalását adta Ferencz (1977). Megállapította, hogy a bentosz biomassza 61 %-ál az Oligochaeták adják. Az addig előkoriilt 21 faj közül tömegesen található volt a Limnodrilus udekemianus, a Limnodrilus hoffmeisteri és a Branchiura sowerbyi. Egyedszámuk közel azonos, szerves anyagban gazdag, iszapos alzatú folyók és állóvizek fenekén gyakoriak és a víz szennyezettségével szemben viszonylag tág tűrcsűck. A duzzasztást követően a kiskörei tározóban a szerves szennyeződést jól tűrő Limnodrilus fajok részaránya 49 %-ról 66 %-ra nőtt a tipikusan folyóvízi fajok részarányának rovására. Az Isochaeta michaelseni és a Tubifex nevaensis ez utóbbi csoportba tartozik. A Branchiura sowerbyi nevű faj csak a duzzasztás után jelent meg a térségben (Ferencz, 7977). A Tiszafüred-Kisköre közötti folyószakaszon a duzzasztás előtt 8 Chironomida fajt találtak, amelyek a környezeti tényezők hatását jól tűrők voltak. Az említett folyószakasznak nem volt sajátos Chironomida faunája.