Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)

1. szám - Szító András: A Tisza üledéklakó életközösségének változása az első adatoktól napjainkig

SZÍTÓ -' : A Tisza úkafcklakó clctközösségcnuk változás

a zct és az élettelen tényezők együttesen határozzák meg. Ez utóbbiak közül a fény, a vízsebesség, az alzat minőség és a folyók töltéseinek építése, vagy bontása fontos szerepet kap. A holtágak és kubikgödrök az elöntések során jelentős befolyással vannak az állatok tcíjcdésére. A folyók felső-, középső- és alsó szakaszán található puhatestű fauna faji összetétele és dominancia viszonyai elsősorban regionálisan meghatározott. A kiskörei tározó feltöltése mennyiségi- és minőségi változást eredményez a puhatestű faunában. Várható azoknak a fajoknak a gyors elszaporodása, amelyeknek a csökkent vízmozgás és az üledék-felhalmozódás előnyös, továbbá a part menti növényzetet kedvelik. Legalább ilycn fontosnak ítéli a puhatestű életközösségek vizsgálatának kiteijesztését a Felső-Tiszára cs mellékfolyóira, amelyek ma még teljesen ismeretlenek, ugyanúgy, mint a leendő tározóban az energia áramlás mennyisége az cgyes utakon (Bába, 1978 b). Az 1975. évi két hossz-szelvény üledékmintáiban talált puhatestűek mennyisége a többi csoporthoz viszonyítva nagyon alacsony volt. Összesen 6 faj: a Lythogyphus naticoidcs, Planorbisplanorbis. Unió sp., Drcissena polymorpha cs Anodonta sp. került elő. A Lythoglyphus naticoidcs a kagylók és csigák 80.5 % -át jelentette (Ferencz: In: Ádámosi és munkatársai, 1978). További vizsgálatok során választ várt az a kérdés, hogy az ártéren az árvizekkel terjedő csigaközösségck fejlődése, változása összclugg-e a növény együttes faji összetételének változásaival. Matematikailag igazolható volt, hogy az ártér legmélyebb részein a Succinea obionga, Perforatella rubiginosa, a magasabb részeken, a folyó medret kisérő övzátonyokon a Cochlicopa lubrica. Vallania pulchella a leggyakoribb. A csiga fauna mozaikossága tehát természetes és szükségszerű, növény- és állatközösség együttes fejlődésének az eredménye (Bába, 1979 a). Az 1958-tól rendszeresen, a csiga együttesekre vonatkozó kutatómunka eredményeként 97 fajt ismerünk az Alföldről, amelyek közül 7 faj a határainkon kívül él. A rendszeres kutatómunkát löleg a határos államok területén kell tovább folytatni (Bába, 1980 b). Nyolc kagyló és három csiga faj került elő az 1979ben megvalósult hossz-szelvény vizsgálat során. A legtöbb faj kedveli az agyagos üledéket, mint például a Valvata piscinalis, Lythoglyphus naticoides, Pseudanodonta cornplanata, Pisidium amnicum. A homokos üledékű folyószakaszokon Unió crassus, Unió tumidus és a Dreissena polymorpha, míg a lágy agyagos üledékben az Unio pictorum fajok voltak gyakoriak. A legtöbb egyed és faj a Bodrog-Sajó és a Zagyva-Maros közötti Tisza-szakaszon volt. Feltűnő és meglepő volt a Felső-Tisza Lónyai csatornáig tartó szegénysége fajokban és egyedszámban egyaránt. Ugyanezt tapasztalták a kiskörei tározó területén is. Az átlagos egyedsűrűség 4-100 egyed között volt négyzetméterenként, ellentétben a Bába (1974) korábbi, 1963-1971 között tapasztalt 666 cgyed/m

2 legnagyobb cgycdsűrűséggcl. A csökkenés okát a folyó szennyeződésében látják (B. Tóth és Bába, 1980, 1981). A puhatestűek képviselői - az Unió pictorum, Valvata piscinalis, Lythoglyphus naticoidcs - változatlanul a 23 Bodrog torkolata alatti Tisza-szakaszon került elő először, mint azt B.Tóth és Bába (1981) korábbi adtaiból megismertük (Szító és Botos, 1989). Diptera-fauna Tóth (1966, 1967) a kétszárnyúakra vonatkozó 19601965 közötti eredményeit foglalta össze a Vásárosnamény - Szeged közötti Tisza-szakaszról. Az Alföldre új előfordulásúnak találta a következő 5 fajt: Beris vallata, Eulalia argentata, ÍMphria fimbriatü, laphria gibbosa és Dicrotia calceata. A Tabanidac családból 12, a Stratiomyiidae 11, a Rhagionidae 16, az Asilidac 19, a Bombyliidae 12 és a Thercidae családból 4 fajt ismertetett. A Trypctidac családra vonatkozó, 1960-1968 között végzett vizsgálatainak eredményeit közölte Tóth (1969). A 9 év gyűjtései során 105 faj került elő a Tisza völgyben. Az 1966-1973 között végzett gyűjtéseinek eredményei alapján a hazai 50 bögöly (Tabanidae) fajnak mintegy felét találta meg a majdani kiskörei tározó térségében (Tóth, 1975). Án'aszúnyog (Diptera: Chironomida) fauna Ferencz (1968) az üledékfauna mélységi clhelyczkodését vizsgálva, homokos üledékben megállapította, hogy a felső 5 cm-es rétegben a Paratcndipes albimanus és a Cladotanytarsus converus található túlnyomó részben. Az 5-10 cm-es rétegben is ezek a fajok voltak, de összesen csak két egyed. A 10-15 cm-es rétegben a már említett Cladotanytarsus conversus árvaszúnyog faj lárvájának egyetlen példánya élt egy féreg fajjal együtt. A mélyebb rétegekbe már nem hatoltak. Vizsgálatai során összesen 30 taxon jelenlétét mutatta ki. Szító (1972) a Tiszafüred és Kisköre közötti Tiszaszakaszon mennyiségi és minőségi üledékfauna vizsgálatok során 1971 nyarán 11 faj jelenlétét mutatta ki. A fajok 67 %-a az állóvizekre jellemző, tág tűrőképességűnck bizonyult. Feltételezte tehát, hogy a megépülő tározó jellemző faunáját ezek a fajok alkotják majd. Ekkor és itt a Polypedilum nubeculosum nevű faj volt domináns. Ferencz (1974 b) a Maros torkolatában és a torkolat alatti Tisza-szakaszon a makrozoobentosz közösségek vizsgálata során megállapította, hogy a Marosban az árvaszúnyog fajok egyedsűrűsége a legnagyobb, míg a Tiszában a férgeké. Az árvaszúnyog fajok közül a Paratendipes albimanus nevű faj volt a domináns. Az 1975-ben végzett Tisza hossz-szelvény vizsgálatok során az üledékfauna nagyon szegény volt árvaszúnyog fajokban és egyedekben, mert a mintavétel júliusban volt. A következő, 1977-ben szervezett hossz-szelvény vizsgálat során 13 árvaszúnyog faj került elő a Tiszából és mellékfolyóiból. Tuzsér térségében a Rhcocricotopus brunnensis, Tiszalök mellett a Stenochironomus fuscipennis nevű faj, Tiszafüred mellett pedig a Pseudochironomus albimanus volt az uralkodó faj (Bancsi és munkatársai, 1978)., Az 1975. júniusi és szeptemberi hossz-szelvény vizsgálatok során az árvaszúnyog lárvák mennyisége az Oligochaeták után következett (Ádámosi és mtsai, 1978). A kiskörei tározó feltöltése medcrduzzasztással 1978 áprilisában kezdődött. Ennek eredményeképp a korábbi hullámtér mélyebb részeit is víz borította. Az A-