Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)

1. szám - Szító András: A Tisza üledéklakó életközösségének változása az első adatoktól napjainkig

22 HLDROIjÓGIAJ KÖ/1.ÖNY 1996.76. ÉVE l.SZ. 1990). Az 1985-bcn vcgzctt hossz-szelvény vizsgálatok során csak 14 fajt találtunk. A fajok száma csökkent, megnőtt viszont az egyedsűrűség. A Umnodrilus hoffmeisteri továbbra is domináns maradt. A Bodrog torkolata alatt a Tiszában a Branchiura sowerbyi nevű faj volt domináns (Szító és Botos, 1989). Mollusca fauna Horváth 1958-ban a Felső-Tiszán Vásárosnamény, a Kraszna torkolat és ártér, Gcrgclyiugornya (holt-Tisza), Jánd, Tiszaadony, Gulácsi fok (holt Tisza), Sárkánykert, a Tisza és a Szamos torkolata közötti műveletlen területen és Szolnok-Csongrád térségében, a középső Tiszaszakaszon végzett vizsgálatokat. Az 59 puhatestű fajból 8 kagyló, 23 vízi csiga és 28 szárazföldi csiga faj volt. A Lithoglyphus nalicoides, Unió crassus és az Anodonla complanala nevű fajok csak az élő Tiszából és a Hármas-Körösből kerültek elő. A Theodoxus transversalis pedig csak az élő Tiszában volt. Ezek tipikusan folyóvízi szervezetek. Az Unió pictorum, az Unió tumidus és a Dreisscna polymorpha a lassúbb áramlású Tiszában volt jellemző, (Horváth, 1962). A puhatestű faunán 1958-ban végzett vizsgálatok szerint a Tisza nedves hullámterén gyűjtött anyag fajban és egyedszámban sokkal gazdagabb volt, mint az, amely a folyó vizéből származott. A Bodrogban a Zonitoides nitidus volt konstans domináns, a Tis/ában c faj mellett a Deroceras agreste. A Tiszában szubdomináns a Vallonia pulchelle nevű faj volt, amely azonban a Bodrogból hiányzott (Bába et al., 1962). Horváth (1955, 1966) vizsgálatai szerint a Lithoglyphus naticoides, az Unió crassus és a Sphacrium rivicola került elő 1961-ben Hattyasnál tömegesen egy csatorna ásása során, ott, ahol a Tisza korábbi medre volt. Ezek a fajok tehát a gyors vízáramlást kedvelik. A levágott folyómedrekben található üres házak és héjak alapján a puhatestű fauna rekonstruálható. A Tisza szabályozásával meggyorsult vízáramlás nem minden fajnak kedvező. Az Unió pictorum balatonicus és az Unió tumidus gyakoriak, az álló- és lassan folyó vizet kedvelik, jelenleg főleg a holtágakban élnek. Bár az élő Tiszában is jelen vannak, a szabályozás óta a korábban magas ogyedszámuk csökkent. Felhívta a figyelmet arra, hogy a környezetváltozás a fajok összetételére is kihat. A Stagnicola palustris ismét gyakori és egyre nagyobb területre terjed. A Bithynia tcntaculata sokkal gyakoribb, mint a Bithynia leachi. A Tisza szabályozása és a belvizek elvezetése a csatornázással a szárazföldi puhatestű faunára is kedvezőtlenné vált. Erre bizonyíték, hogy a l'richia hispida és a Perforatella bidens messze északra szorult vissza (Horváth, 1966). Ferencz (1968) az üledék minősége és a benne élő fajok mennyisége között kereseti összefüggést. A partközeli minták 35 cm-es rétegében Unió crassus és Theodoxus transversalis egy-egy példányát találta. A Dreissena polymorpha két példánya 30 cm mélységű üledékből került elő. Kolosváry (1968) már a vízáramlás sebességét jelző, úgynevezett indikátor szervezetként kezelte azokat a kagyló fajokat, amelyekről Horváth (1966) megállapította, hogy a gyorsfolyású vízben az Unió crassus és a Lithoglyphus naticoides dominál. Bába (1969) a Tisza völgyre 22 ubiquista csiga fajból álló alapfaunát jelölt meg. A csiga életközösségek kialakításában a talaj, az éghajlati hatások, a vegetáció és az árnyékoltság hatásai éppen olyan döntőek, mint a víztükör süllyedései, vagy a partok építése, rombolása, vagy ezek természetes állapota. Bába (1970, .71) a Felső-Tisza ioltágain végzett jnalakocönológiai vizsgálatok alapján négy növény asszociációt vizsgálva megállapította, hogy azok mennyiségben és minőségben különböztek egymástól. A nád asszociációkban 6-9 csiga faj volt. A Hydrochari-Stratiotctum asszociáción a puhatestű együttes Gyraulus albus - Planorbarius corneus típusú volt és 9 faj alkotta. A Nytnphoidetum peltatae asszociáción Viviparus fasciatus - Planorbarius corneus típusú, míg a Nymphaetum albo-lutea asszociáción Sphgaerium corneum Viviparus fasciatus típusú együttes volt található a Planorbarius corneus szubkonstans fajjal. A Trapetum natantis asszociációt a Hippentis complanatus - Acroloxus lacustris jellemezte és a Limnaca ovata volt még jelen (Bába, 1970-1971). Bába és Ferencz (1970-1971) adatai szerint Vásárosnamény közelében a Felső-Tiszán az erős vízáramlásban a Iheodoxus transversalis voltjelen, míg a Középső-Tiszán a Lithoglyphus naticoides nevű csiga fajt és a vándorkagylót (Dreissena polymorpha) találták meg. Bába (1974) a Ferencz Magdolna által 1963-1971 közölt gyűjtött Mollusca anyag feldolgozása során megállapította, hogy a mintákban lévő házak és héjak 42 %ában volt állat. Mind az öt mintavételi helyen a Lithoglyphus naticoides volt a jellemző faj. Más fajok részaránya főleg a város melletti szelvényben folyamatosan csökkent, de az előbb említett jellemző faj üres házainak száma mindig nagyobb volt, mint az élőké. Megállapította, hogy a puhatestűek mennyiségi változása alapján a folyó vizét ért civilizációs hatás jól kimutatható és a folyó vizében bekövetkezett változás jól jellemezhető. Az Alföldről (országhatárokon kívüli területtel együtt) jelenleg ismert 82 faj 47 %-a nedvesség- és erdökcdvclő, az árvizek révén sodródnak le, ahol egyes fajok ideiglenesen, mások pedig véglegesen képesek megtelepedni. A folyóktól távolodva az egyes erdőtípusoknak van meghatározó szerepe a csiga fajok számában és a fajszámon belül az erdőkedvelő fajoké csökken. A nedvesség- és erdőkedvelő csiga fajok magas aránya mulatja, hogy az Alföld benépesülése a folyók forrásvidékéről, a hegyekből történik. A fajok egy része rövid időn belül elpusztul, mások hosszabb ideig élnek, de jelentős azoknak a fajoknak a részaránya, amelyek alkalmazkodnak az új környezethez. Ezek közé elsősorban a mérsékelten hidegkedvelő fajok tartoznak. A folyókat kisérő ligclcrdőknck ilyen szempontból folyosó szerepe volt a csigák korábbi cllcíjcdesébcn, amely a helytelen erdőgazdálkodás következtében mára nagyon lecsökkeni (Bába, 1975). A 67 hazai vízi puhatestű faj 40 %-a vált ismertté a Tiszából, 55 %-a a holt ágakból és 34 % -a kubik gödrökből. Térbeli és mélységbeli cltcijedcsükct a növény-