Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)
4. szám - Császár József: A Rajna folyó vízminőségi viszonyai – az Európához való csatlakozás csapdái
194 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1996. 76. ÉVI". 3. SZ .. A fenol szennyezés időbeli alakulása a Rajna lobithi és a Duna hercegszántói szelvényében Az előbbieket nem kívánjuk tovább kommentálni, de azért felsóhajthatunk, hogy mily nagy a szerencsénk, hogy a német nagyipar bázisa nem a Duna vízgyűjtőn jött létre, s hogy a termelés és a háztartások folyékony hulladékaival nem minket, hanem a hollandokat tisztelték meg! Érdemes áttekintenünk a műtrágya termelést is, hiszen a termelt és kiszórt műtrágya mennyisége lényegesen befolyásolja a diffúz szennyezést: 1. táblázat Nitrogén műtrágya (N). 1000 t/év Foszfor műtrágya (P 2Ü 5). 1000 t/év Ev 1955 1960 1963 1970 1955 1960 1963 1970 Németorsz. 752 1180 1410 1580 752 748 849 905 Magyarcsz 13 57 148 350 28 45 117 169 Talán nem érdektelen folytatni az összehasonlítgatást. A magyar vegyipar 17 nagy, a felszíni vizeket közvetlenül terhelő üzeméből 1985-ben - akkor, amikor még nem esett vissza a termelésük! - napi 287 ezer nr\ többé-kevésbe tisztított szennyvizével 39 t kémiai oxigénigényű szerves anyagot, 2 t szerves oldószerekkel extrahálható zsírt és olajat, valamint 24 t ammóniumiont bocsátott befogadóinkba A Haver Ad dormageni üzemeiből 1986-ban naponta 200 ezer rn 1 szennyvízzel 107 t kémiai oxigénigényű szerves anyagot vezettek a Rajnába annak ellenére, hogy 1970-86 között az átlagos szennyezést 89%-kal csökkentették. A környezetvédelem berendezéseinek éves üzemeltetési költsége megközelítette a 900 millió DM-l, s a továbbfejlesztésre 1986-96 között további 3 milliárd DM-t - ebből 1 milliárd DM-t a vízminőség védelemre - szántak. A BASF ludvigshafeni üzeméből 1988-ban napi 650 ezer m 1 szennyvizet és 1,3 millió m 3 hűtővizet bocsátottak a Rajnába. Annak ellenére, hogy 1974-ig 500 millió DM költséggel kiépítették a mechanikai - kémiai - biológiai fokozatú szennyvíztisztító rendszert, 1986-ban 90, 1988-ban 69 t kémiai oxigénigényű szerves anyag maradt a tisztított szennyvízben. A biológiailag bontható szerves szennyezések eltávolításának hatásfoka meghaladta a 97, az össz szerves anyag lebontásáé pedig a 94 %-ot A cellulóz gyártás kiemelését a vízminőségvédelem szempontjából az indokolja, hogy igen nagy a fajlagos szennyezése. A kalcium-biszulfitos eljárásnál 1 tonna rost gyártásánál 1 tonna kémiai oxigénigényű oldott szerves szennyezés jut a feltáró vegyszerek oldatába, aminek kb 30 %-a biológiailag jól bontható cukorszerű anyag, de 70 %-a nehezen bomló lignin vegyület. Ezt a környezetpusztító eljárást csak 1970-90 között váltották fel "szelídebb" a feltáró vegyszerek regenerálása közben a szerves szennyezéseket elégető technológiai eljárások. Németországnak a papíripar alapanyagát jelentő cellulóz gyártásban is nagyok az érdemei, hisz a kalciumbiszulfitos technológia nagyipari módszerét a német Mitscherlich, a nátrium-szulfátosét Dahl dolgozta ki. E hagyományok - meg az erdősültség! - valószínűleg hozzájárultak ahhoz, hogy az NSZK már 1955-ben csaknem 2000 tonna cellulózt és 7000 tonna papírt gyártott, míg Magyarország ugyanebben az évben 66 tonna cellulózt és 290 tonna papírt. A technológiai átalakulások minden bizonnyal Németországban is végbementek, de még 1986-ban is volt a Rajna mellett két cellulóz kombinát, amelyeknek a kibocsátott szennyvizeiben több mint 40, illetve 60 tonna, kémiai oxigénigényű szerves anyag maradt. (A technológiai normatívák a cellgyártásnál 70 kg KOI/t cellulóz, a papírgyártásnál 5-15 kg KOI/t papír.) A Rajna elszennyeződéséhez természetesen hozzájárult a vízgyűjtőn élő lakosság magas szintű kommunális ellátottsága, s hogy egy ideig ott is nyílott a csatornázás és szennyvíztisztítás közötti olló. A százezres, milliós lakosú városok tisztítatlan és tisztított szennyvizei a szerves szennyezéseknek kb. az 50 %-ért voltak felelősök. A kommunális szennyvizek fajlagosai - lakosegyenértékei - alapján - fejenként és naponta 100 g KOI, 60 g BOI S, 8 g NH VNH + 4_N és 1,2 g P - a 31,4 millió lakos naponta 3140 t KOI, 1884 t BOI S, 251 t N és 38 t P szennyezést "termel". Ennek csak egy része került a Rajnába, hiszen a csatorna ellátottság sohasem 100%os, s a szennyvíztisztító kapacitások fokozatos kiépítésével egy hányaduk lebomlik. A N és a P eltávolítására azonban csak akkor van esély, ha a biológiai szennyvíztisztítást III. tisztítási fokozattal is kiegészítik - nitrifikáció és denitrifikáció, foszfor kicsapás! Az ellátandó lakosság nagy száma miatt a vízellátás viszonylag gyorsan felemésztette a források, a rétegvizek tiszta és szabad készleteit. A növekvő vízigények a vízmű vállalatokat a rossz és romló minőségű felszíni vizek igénybevételére kényszerítették. A vízgyűjtő legalsó részén fekvő Hollandiában már 1951-ben, az alsóRajnán Mannheim és a határ között 1953-ban a vízmű vállalatok szövetkeztek, s e szerveződés végigfutott a teljes vízgyűjtőn. 1970-ben a német, francia, svájci, osztrák és holland vállalatok és szervezeteik tömörültek szövetségbe a Rajna és mellék-vízfolyásainak védelmére, a jó minőségű ivóvíz biztosításához szükséges feltételek megteremtésére. Tehát, akkor, amikor a szükség úgy hozta, amikor már szinte belefáradtak a természeti erőforrások felprédálásába, a pazarló fogyasztásba, amikor már szinte mindenkinek mindene volt, amit a XX. sz. átlagembere megkívánhat: akkor, de csak akkor - és nem a nemzetet megtartó, a munkaerőt újratermelő családok és a munkából tisztességben kiérdemesültek megnyomorítása, a társadalombiztosítás kisemmizése, a nemzet kulturális intézményeinek lemeztelenítése, a középosztály kifosztása, a fiatal korosztályok esélyegyenlőtlensége, életének kilátástalansága, a nemzeti kisebbségi sorba sodródott honfitársak cserbenhagyása árán! - megkezdődön az újabb "csoda": a Rajna vízminőségének rehabilitálása. Ehhez persze pénz kellett, sok sok pénz: - DM milliárdokba került és kerül a tisztító rendszerek kiépítése, karbantartása és üzemeltetése. Ahol azonban fellelhető
