Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)

4. szám - Császár József: A Rajna folyó vízminőségi viszonyai – az Európához való csatlakozás csapdái

CSÁSZÁR •!.: A Kapui vízminőségi viszonyai az érdek, s jelen van a tőke, ott nincs baj, működni kezd a piac. A befektető profitot nyer, a lakosság munkát es munkabért, és van fizetőképes kereslet is. A jómódú vásárló talán észre sem veszi, ha az árak a környezetvédelem költségeivel megemelkednek, s ha igen, akkor sincs baj, hisz meggyőzi ennek ésszerű voltáról a harsogó profi propaganda, s többlet kiadásait ellentételezi az ivóvíz minőségének javulása és a környezet szemmel látható tisztulása. Vajon van olyan európai ember, aki nem hallott még a Rajna, a Temze vízminőségének rehabilitálásáról? Nálunk, ha véletlenül valami kedvező irányba változik, ekkor működésbe lép a "bezzeg a ..." mechanizmus. Reménykedünk, hogy a közeljövőben lesz még valaki, az adatok sűrűjében kurkászó "csudabogár", aki kimutatja, hogy hány millió vagy milliárd volt a privatizációs veszteségünk az eladott objektumok környezetszennyezéseinek túldimenzionálása miatt! Ezt mi "hazaárulásnak" nevezzük akkor is, ha mások megengedett üzleti fogásnak tekintik.. Politikai élű megjegyzéseinkből tapasztalhatja a tisztelt olvasó - s mi ezt vállaljuk, - hogy nem a Rajna vízminőségére. nem a rehabilitációs programjára vagyunk igazán kíváncsiak, hanem a nagy nehezen megszerzett információinkai kívánjuk megosztani, hogy környezetünk minőségét, környezetvédelmi tevékenységeinket ne torzító tükrökön keresztül, hanem valós mércével való összehasonlítás útján ítéljük meg. A terhelések alakulása A Rajna és mellékvízfolyásainak vízminőségi idősoraiból kiolvasható, hogy terhelésük - a felszíni vizek oldott oxigén készletét felemésztő szerves szennyezésekről. ezek kémiai és biokémiai oxigén igényéről van szó! - valamikor a 60-as évtized végén, a 70-es évtized elején tetőzött, a terhelés csúcsáról nincsenek információink erről az "értelmesebb népek" egy dinamikusan javuló időszakban magától értetődően "szemérmesen" hallgatnak -, becslésekre vagyunk utalva. A német és a holland szakértők anyagait átnézve meggyőződésünk, hogy a kémiai oxigénigény terhelés elérhette a napi 5-6 ezer tonnát, a biokémiai oxigénigényé a 3-3,5 ezret. Az 1979 és 1983 évi reprezentatív felmérések eredményeit a 2. táblázatban foglaltuk össze: 2. táblázat A Rajna német vízgyűjtője szervesanyag terhelései 1979 1983 A t/év t/nap t/év t/nap t/nap KÜI Kommunális 550563 1508 39141 1072 -436 Ipari 540069 1481 300847 824 -657 Összesen 1091154 2989 692258 1896 -1093 liül

5 Kommunális 185205 507 141039 386 -121 Ipari 171385 470 75812 208 -262 Összesen 356590 977 216851 594 -383 195 A táblázat adataiban elmélyedő hozzáértőknek a számok és arányaik sok mindent elárulnak: - 1979-ben az ipar és a települések a szerves szennyezéseken kb. 50-50 %-osan osztoztak Az ipar tényleges részaránya azonban nagyobb volt, hisz a kommunális szennyvizek a közcsatornákra kötő ipari szennyvizekkel elegyednek - Ipari szennyvizek jelenlétére vall, hogy a kommunális szennyvizeknél megszokott KOI/BOI

s arányok 3/2 helyett 3/1 értékűek. Ehhez azonban hozzájárul az, hogy már részben megvalósultak a biológiai szennyvíztisztítók, amik elsődlegesen a biológiailag bontható szennyezéseket csökkentik - 1971-ben a kommunális szennyvizek 39 %-át kezelték biológiailag, ez becsléseink szerint 1979-re 60. 1983-ra 80 % fölé emelkedett. - Az ipar vízvédelmi tevékenysége a településeknél hatékonyabb, az öt év alatt a kémiai oxigénigények csökkenése másfélszerese, a biológiai oxigénigényeké több mint kétszerese volt a településeknél regisztráltnak. - Az ipari tevékenységek hatékonyabb voltát meghatározta az, hogy a lehetőségei szélesebb skálájúak. Technológiai beavatkozásokkal, a szennyvizek szétválasztásával és egyedi kezelésével, s nehezen bontható szerves anyagot tartalmazó szennyvizek égetésével, üzemi vízgazdálkodási beavatkozásokkal, sít., intenzifikálhatják, vagy akár kiválthatják a szennyvíztisztítást. - A kommunális szennyvizek 1983 évi terhelését még csökkenthetőnek ítéljük, becsléseink szerint a kémiai oxigénigények napi 3-400 tonnára, a biokémiai oxigénigények pedig 30-70 t-ra mérsékelhetők Az ipar lehetőségeit 1983 után szerényebbnek véljük, a továbblépést itt csak aránytalanul nagy beruházásokkal lehetne megalapozni. (Ne feledjük az "ökölszabályt": a szennyvíztisztítás hatásfokát 90%-ról 99%-ra növelni annyiba kerül, mint a 90 % elérése. ) Hasonlítsuk össze a Rajna vízgyűjtő németországi területeinek alapadataiból - 100 ezer km

2, 31,4 millió lakos, a határnál az 1966-88 évi középvízhozamokból számított 2240 m

3/sec középvízhozam, s a táblázatosan összefoglalt terhelések - és a hazaiakból - 93 ezer km

2, 10,7 millió lakos, a határszelvényeknél kilépő 3800 m-Vsec középvízhozam, valamint 1979-ben 1120. 1983ban 1062 tonna napi kémiai oxigénigény terhelés - képezhető fajlagos terheléseket: 3. táblázat Fajlagos szennyezőanyag terhelések. Németorsz ág Magyarors -ág 1 2. 3. 1. 2. 3. 1979 95 29,9 15,4 105 12,0 3,4 1983 60 19,0 9,8 99 11,4 3,2 1. Az 1000 lakosra eső 1 napi teihelés kg-ban. 2 2. Az 1 km -re eső 1 napi terhelés kg-ban. .V Az 1000 m

3 középvízhozamra eső lerhelés kg-ban A 3. táblázat alapján könnyen átlátható, hogy a Rajna rehabilitációs programját az 1000 nv

3/s vízhozamra vetített terhelés kényszerítette ki - ami megegyezik a g/nv

3-ben vagy mg/l-ben kifejezett koncentráció növekményekkel! -, mert a folyó hígító képessége korlátozott, tehát érzékeny. Magyarországon ugyanekkor a hí-