Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)

1. szám - Szító András: A Tisza üledéklakó életközösségének változása az első adatoktól napjainkig

19 A Tisza üledéklakó életközösségének változása az első adatoktól napjainkig S/.íló András Haitcnycsztcsi Kutató Intézet, 5541. Szarvas, Pf. 47

. Kivonat: A tiszavirág (Palingenia longicauda: liphemeroptera), a folyami rák (Aslacus fluviaUlis: Crustacea, Decapoda) és a kecskerák (Aslacus leplodaclylus: Crustacea, Docapoda) az 1970-cs években a felső szakasztól a torkolatig elteijedt volt, de az ipari-, kommunális- és mezőgazdasági eredetű szennyvizek hatására előfordulási helyük fokozatosan szűkült. Az 1986-ban az Oligochaeták közül elsősorban a Tubifex nevaensis volt az. egész Tisza-szakaszra jellemző és a Kiskörei Tározótól délre eső területeken megjelent a Branchiura sowerbyi (Oliguchaeta). A Felső-Tiszán a csigák először a Bodrog torkolata fölött voltak megtalálhatók, a kagylók pedig a Bodrogból kerültek elő először. Agyagos partfalaknál csak a felső szakaszon fordult elő a Palingenia longicauda (liphemeroptera). A Hypania invalida egyre gyakrabban fordult elő Tiszalök fölött is. Az Oligochaclák és Clúronomidák egyedsürüségc 1989-ben tovább nőtt, az előbbi állatcsoport egyedsflrüscge a Maros torkolatában a hyperlróf vizekre voltjellemző. A Hypania invahda a felső szakaszon is gyakorivá váll. A puhatestűek cgyedsürűsége csökkent a Felső-Tiszán cs a duzzasztott Tisza-szakaszon. Kulcsszavak: folyó, ülcdéklauna, cgycdsürűség, környezvclszennyczés. Korábbi kutatások A Tisza üledékfaunájának kutatása a század elején a puhatestűek (Mollusca) vizsgálatával kezdődött és sokáig ezekről is csak szórványos adatokat ismertünk (Csíki, 1902; Rotaridesz, 1927, 1932; Czógler, 1927, 1935). Horváth az 1933-1940 között végzett számos vizsgálatának eredményeiről közölt részletes adatokat (Horváth, 1943). A puhatestű fauna feltárása 1951-ben is az ő munkásságával folytatódott. A Tiszakutató Munkacsoport egyik alapító tagja volt, aki már az első expedícióban is iészt vett. A munkacsoport célja anyaggyűjtés volt "A Tisza élete" című monográfia megírásához (Donászy, 1956). Ez a mű ugyan mostanáig sem készült el, helyette 1965-ben megindult a most 30 éves Tiscia. A további hasonló gyűjtő utak célja már nem csak az élővilág feltárása volt, hanem az abban bekövetkező változások regisztrálása és értékelése (Horváth, 1955, 1957, 1958, 1962, 1966, 1972). A cönológiai kutatások Bába (1957) malakocönológiai vizsgálataival kezdődtek a Tisza holt ágain és ezt később a Tiszára, annak mellékfolyóira és az árterekre is kiterjesztette (Bába, 1957, 1965a, b, 1967a, b, 1968, 1970, 1970-71, 1972, 1973, 1974, 1975a, 1975 b, 1978, 1979a, b, 1980a, b, 1982; Bába et al., 1961, 1962, 1964, 1970-71; Beretzk et al., 1957, 1958; Ádámosi et al., 1958; B. Tóth és Bába 1981; Tóth M. és Bába 1981). Az endobenlosz feltárását és ezzel a cönológiai vizsgálatokat Ferencz (Székely) Magdolna 1957-ben kezdte és ő volt az első, aki az ülcdéklaunáról átfogó képet adott. Munkássága alapján ismertük meg a Tisza és mellékfolyóinak Oligochacta faunáját, de a tiszavirág (Palingenia longicauda) ökológiájára vonatkozó új ismereteket is nyújtott. Kiterjedt vizsgálatokat folytatott a Tisza szegedi szakaszán, és a Maroson 1963-1964-ben, és megállapította, hogy a Tisza alsó szakaszának üledékfaunája a Marosénál mennyiségileg és minőségileg egyaránt gazdagabb. A sodorvonal mentén lényegesen több állatot talált, mint a partszéleken, ezt a jelenséget a gyakori vízszint ingadozás negatív hatásának tulajdonította. A Marosban a Chironomidák, míg a Tiszában az Oligochaeták voltak dominánsak. Leggyakrabban ez a két állatcsoport fordult elő (Ferencz, 1968, 1974a, b, Ferencz és Csoknya, 1973). Elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a Tisza Oligochaeta faunáját ma alaposan ismeijük (Ferencz, 1968, 1981; Beretzk et al., 1957, 1958; Csoknya and Ferencz, 1972, 1975; Ádámosi et al., 1978). A Hypania invalida (Polychaeta) hazai előfordulását is elsőként jelezte (Ferencz, 1969). A Tiszára korábban jellemző tiszavirág oxigén igényét Csoknya és Halasy (1975) laboratóriumi feltételek közölt vizsgálta. A Felső-Tisza magyarországi szakaszáról Vásárhelyi (1958) adatait ismeijük (in: Beretzk et al., 1957). A Tisza és a Tiszavölgy szitakötő (Odonata) faunájáról Tóth S. (1966, 1972, 1974) munkássága alapján alkothatunk képet. Elsősorban a szegedi és a debreceni egyetemen folyó hidrobiológus képzés eredménye volt, hogy specialistaként sokan bekapcsolódlak a Tisza-kutatásba és más területek mellett az üledékfauna feltárása tovább folytatódott. A Tisza és mellékfolyói Mollusca faunájában bekövetkezett változásokról kitcijedt vizsgálatok alapján kaptunk új ismereteket (B. Tóth, et al., 1981, Tóth et al., 1981). lxintos (1986) egy tiszai holtág Amphipoda faunáját dolgozta fel. A Tisza és mellékfolyóinak benlonikus Enlomostraca faunájáról pedig Zsuga (1981) szolgáltatta az első adatokat cs értékelést. A Tisza és mellékfolyóinak medrét és árterét is felölelő terület rovarfaunájál Zilahi-Sebess vizsgálta, és több, mint 900 faj jelenlétéi mutalla ki (in: Bába et a!., 1961, 1962). A kifejlett állatokat gyűjtötte és határozta, azonban az üledeklakó vízirovar lárvákra, köztük a rend legfajgazdagabb csoportjára, az árvaszúnyogokra (Chironomidae) nem tért ki. A Chironomida fauna kutatása a kiskörei tározó építése előtti állapot megismerésére vonatkozó vizsgálatok-