Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)

1. szám - Szító András: A Tisza üledéklakó életközösségének változása az első adatoktól napjainkig

20 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1996. 76. ÉVE l.SZ. kai kezdődött. Folytatására a néhány évenként ismétlődő Tisza hossz-szelvény vizsgálatok nyújtottak jó lehetőségei (Szító, 1973, 1974, 1978a, b, 1981 -,Ádámosi és munkatársai, 1978; Bancsi és munkatársai, 1981; Szító és munkatársai, 1987, 1989). A vizsgálatok alapján derült ki például, hogy több árvaszúnyog faj lárvájának labiumán észlelt deformációk gyakorisága és a kadmium mennyisége között szoros összefüggés van, ezek a szervezetek tehát alkalmasak a környezetszennyező és káros antropogén hatások kimutatására (Szító et. al., 1989). Az országhatártól délre eső Tisza szakaszon és holtágain végzett faunisztikai feltárás jól illeszkedik a magyarországi vizsgálatokhoz cs kiegészíti azokat (Pujin, 1989; Pujin és munkatársai, 1984). A Tisza felső szakaszán és a mellékfolyókon azonban az üledékfaunára vonatkozó hasonló kutatások csak az utóbbi években indultak meg és az adatokat a kutatók még nem közöltek (1. táblázat). 1. táblázat Mintavételi helyek a Tiszán és mellékfolyóin Az 1979. évi tiszai hossz-szelvény puhatcstűekrc vonatkozó adatait B. Tóth és Bába (1981), az Oligochaetákét Ferencz (1981), a Chironomidákét Szító (1981) értékelte. A Tiszán végzett 1986, cs 1989. évi gyűjtőút eredményeiről eddig csak részleges közlések voltak. Ennek a hiánynak a pótlásán túl az 1979. és 1986. évi adatokon bemutatjuk, milyen az üledékfauna szerkezete aszályos években, kisvizes időszakban, és a folyókat ért hatások alapján hogyan változott az üledékfaunát alkotó egyes állatcsoportok aránya. Az 1989. évi vizsgálatokat árhullám idején végeztük, így bemutathatjuk, hogy ez milyen hatással volt az üledékfaunára. Anyag cs módszer A Tiszán és mellékfolyóin 1979, 1986 és 1989. auguszus végén, szeptember elején, 14-17 napon át Tiszabecstől Szegedig 38 kereszt-szelvényben vettünk üledékmintákat. A mellékfolyókból a torkolat előtt 100 m és 1 km között tőrtént a gyűjtés. A mintavételi helyek mind a három évben azonosak voltak (1. táblázat). A bal part (1), valamint a jobb (2) part közelében a partszéltől 1-6 m között, és a sodorból (S) származó mintákat Petersen-féle iszapmarkolóval, 18x31 cm felületről szedtük. Mintavételi helyenként 1979-ben 5-5, a többi évben 3-3 mintát vettünk, amelyeket külön kezeltünk: mostunk, válogattunk, és 80 %-os alkoholban, vagy 4 %-os formalin oldalban konzerváltunk. Az üledékmintákat a helyszínen, 250 jim szembőségű fémszitán mostuk át. Az állatokat a helyszínen, élő állapotban, binokuláris mikroszkóp 3-4-szeres nagyítása mellett kiválogattuk, Oligochacta, Chironomida, Mollusca és "egyéb" csoportra különítve az egyedsűrűségi értékeket egyed/m

2 -re vetítettük. Eredmények A legfontosabbnak ítélt eredményeket a 2. táblázat mutatja. Polychaeta fauna Ferencz (1969) elsőként jelezte a Hypania invalida nevű soksertéjű gyűrűsfércg előfordulását a Tiszában Szegednél, amely egyúttal a hazai faunára is új adat volt. A sós és a felsós vizekben honos faj megjelenését az édesvizű folyóban a nagymértékű alkalmazkodóképességnek tulajdonította. A Duna ukrán és román szakaszán már az 1960-as években észlelték. Ferencz (1980, 1981) a faj 17 egyedét 1979-ben a Csongrád-Szeged közötti szakaszon a Tiszában találta. Az 1989-ben végzett hossz-szelvény vizsgálatokban a Bodrog torkolata alatti Tisza-szakaszon is magas egyedsűrűségben voltak (5. ábra). Botos és munkatársai (1990) szerint a HármasKörösben, Öcsödnél is gyakorinak számított. Oligochaeta fauna Az első adatok Kolosváry és Majoros által korábban gyűjtött anyag meghatározásából származtak. Vásárosnamény térségében az Allolobophora rosea-vail egy másik, szintén ebbe a nembe tartozó faj fordult elő egy Octolosium fajjal együtt. Egy Szamos holtágban a Dendrobaena octaédra és egy Allolobophora sp., Szeged térségében az Allolobophora leoni, A. antipai, és az A. dubiosa az Octolasium transpadanum-mal együtt volt jelen. A Körtvélyesi holtágban 9 faj volt. Az Eisenia submontana előfordulását az Alföldön elsőként sikerült kimutatni (Zicsi, 1965). Ferencz (1968) 10-15 cm-es üledék rétegben egy Oligochaeta egyedet talált, amely a Límnodrilus michaelseni fajhoz tartozott. Mélyebben nem éltek férgek. Az 1963-64 között végzett vizsgálatai szerint az üledékfauna a Tiszában gazdagabb volt, mint a Marosban, viszont a Tiszában az Oligochaeták domináltak (Ferencz, 1974 b). A leendő kiskörei tározó térségében végzett mennyiségi és minőségi vizsgálatok alapján az Oligochaeták fajszáma az egyes mintavételi helyeken 15-17 között változott, átlagos értékük a Kis-Tiszában volt a legnagyobb (10,2), egy holtágban 7,5, míg az élő Tiszában Tiszafürednél 2,7, Tiszaörvénynél 3,2 és Kiskörénél 4,5 (Ferencz, 1978). Sz. Mintavételi hely fkm Sz. Mintavételi hely fkm 01 Tisza 689 20 Tisza 488 02 Szamos 1.0 21 Tisza (Tiszakeszi) 468 03 Tisza 687 22 Tisza (Tiszacsege) 450 04 Tisza 685 23 Tisza (Tiszafüred) 433 05 Tisza 560.5 24 Tisza (Tiszaderzs) 415 06 Lányai csatorna 1.0 25 Tisza (Kisköre) 406 07 Tisza 558,5 26 Tisza (Tiszabura) 390 OS Tisza 556.5 27 Tisza (Szolnok fölött) 336 09 Tisza 545.5 28 Zagyva 0,1 10 Bodrog 1.0 29 Tisza (Szolnok) 335 11 Tisza 543.5 30 Tisza (Szolnok alatt) 332 12 Tisza 541,5 31 Tisza (Csongrád fitt) 245 13 Tisza 497 32 Hármas Körös 1,0 14 Sajó 1,0 33 Tisza (Körös t. alatt) 241 15 Tisza 495 34 Tisza 239 16 Tisza 493 35 Tisza (Maros t. fitt) 176 17 Tisza 492 36 Maros 1,0 18 Hőerőmű csatorna 0,2 37 Tisza (Maros t. alatt) 174 19 Tisza 490 38 Tisza (Szeged után) 172