Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)

3. szám - Bartha Lajos: A reformkori felmérések műszerei

182 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1996. 76. ÉVI". 3. SZ.. mérnökök későbbi műszer választását (Szögi, 1980, p. 102-105). Felmérési utasítások már a XVIII. sz. végén is napvilágot láttak. Ilyen volt például a J. G. Moszle által "Gründliche Anleitung Situationspláne zu zeichnen" (Alapvető bevezetés a szituáció-rajz megrajzolásához) címmel 1783-ban, a mérnökhallgatók számára kiadott munka; valamint a földek felmérésére és a földadó-alap kiszámítására kiadott részletes utasítás 1786-ban (AusJührliche undpraktische Belehrung zur Ausmessung der Grundé und Erhebung eines wahren Grundertragnisses, Wien). A magyarországi mérnökök számára azonban igazán színvonalas összefoglaló kézikönyvek csak a XIX. sz. második felében jelentek meg. Tudjuk azonban azt is, hogy a század első felének egyik legjelentősebb mérnöke. Huszár Mátyás (1778-1843) már készített szintezési utasítást (Károlyi, 1976). Összevetve a különféle forrásokat, láthatjuk, hogy a földmérő mérnök legfontosabb, legtöbbet használt eszköze (érthető módon) a mérőasztal maradt. Eredeti mérőasztalok nem maradtak ránk (további felszerelések már igen), de az egykori térképek díszítő rajzain képük sokszor megjelenik. Mérőasztalt láthatunk már Giovanni Guiseppe Spalla császári mérnök 1670-ben készült (kéziratos) térképén, amely a Mura és a Dráva összefolyásának környékét ábrázolja, külön bemutatva a csáktornyai Zrínyi-kastélyt. A mérőasztal négy sarkán, és két átellenes oldalának közepén kinyúló tüskék találhatók. Ezek "célgömbként" szolgáló, igen egyszerű dioptrák, amelyek segítségével a mérőasztal derékszög és 45 fokos szög kijelölésére, valamint meridiánba állításra is alkalmassá vált. Modernebb vonalú Freudhoffer Antal (Hradek, erdőgazdaság), Ernst Helchisch (a Tisza Tápé és Zalánkemény között), vagy Bedekovich Lőrincnek, "a XVIII. század egyik legjobb magyar kartográfusá"-nak (1751-18??) több térképén látható mérőasztalok ábrázolása (Fodor, 1933, p. 209., Csendes, 1976, Hrenkó, 1978). Az utóbbi rajzokon ábrázolt mérőasztalok nagyjából megfelelnek az I. magyarországi katonai felvétel során alkalmazott szabványos eszközöknek. Ezek mérete körülbelül 2 x 2;5 láb, vagyis 63 x 79 cm volt, a pontos vízszint beállításhoz még nem libellát, hanem az asztalra helyezett biliárdgolyót alkalmazlak. A háromlábra szerelt asztalok vízszint beállításának módja a rajzokon nem látható, de a megmaradt állványok és az ábrázolt háromlábak aránylag széles felső része alapján ítélve csavarokkal szabályozhatták. Kisebb mérőasztalt gömbcsukló-fejű állványra is szerelhettek. Nagyon szép állványt őriz e típusból a Magyar Földrajzi Múzeum Érden. Lényegében ugyanezt a mérőasztal típust ismerhetjük fel a XIX. századi díszítő rajzokon. Lényeges újdonság csak 1842-ben, a nagy tudású Tóth Ágoston (1812-1889) vázlatkönyvében megőrzött rajzon látszik. A katonai felmérést ábrázoló vázlaton ugyanis már nem egyszerű célzó (dioptrás) vonalzót látunk, hanem modernebb távcsöves irányvonalzóvá dolgozik a II. katonai felmérést végző térképész (Irmédi-Molnár, 1938, p. 42). A rajzon kivehető a mérőasztal rögzítése a háromlábhoz. A XVIII. sz. díszítő rajzainak némelyikén jól kivehetők a mérőasztal további felszerelései: a pontszúró, a körző, a szögmérő, az aránylag nagy átmérőjű kompasz, és mindenekelőtt az irányvonalzó (dioptra). A dioptrák alakja, kivitele a XVIII. sz. elejétől a múlt század végéig nem változott számottevően. Egyszerűbb és összetettebb dioptrákat számos gyűjteményünk őriz. Az. egyszerű irányvonalzók hossza kb. 20 és 60 centiméter között változott, a réz vagy bronz vonalzó két végén egy-egy merőleges - többnyire lecsukható, ill. derékszögű állásban rögzíthető - lemez nyúlt ki. Az egyik lemez felső részén keskeny hasíték, alsó részén egy szélesebb rés volt, amelynek középvonalában kifeszített ezüstdrót szál (néha lószőr) feszült. A szemközti lemezen felül volt a szálas rés, alul a hasíték. A hasítékon át kellett célozni, úgy. hogy a szemközti rés szála fedje az objektumot. A vízszintes vonalzón hüvelyk és vonás beosztás volt felvésve. E dioptrákkal előre és hátra lehetett célozni. A hazai használatban elterjedt dioptrás vonalzók egy része a bécsi Voigtlander műhely gyártmánya. Több irányvonalzó maradt azonban, amelyeket magyarországi műszerészek készítettek: a XVIII. sz. végén Rössel (Theo.) Tamás, a XIX .sz. elején pedig a pesti Haurant műhely. A múlt század első felében terjednek el a távcsöves irányvonalzók, bár a Habsburg katonai térképészet már az 1763-tól 1787-ig tartó I. katonai felvétel háromszögelési munkálatainál is alkalmazott távcsöves irányzást (Borbély-Nagy, 1932). Az akkor használatos, 5 láb hosszú, tehát 1,6 méteres távcsövek azonban az egyszerű mérőasztal-munkához alkalmatlanok voltak. A múlt század elején, a jó minőségű (Fraunhofer, Merz, vagy Plössl gyártmányú) távcső objektívek már lehetővé tették, hogy aránylag kis méretű távcsővel is éles leképezést és megfelelő nagyítást érjenek el. A múzeumi gyűjteményekben őrzött távcsöves vonalzók általában 75-85 cm hosszúak, maga a távcső 35-40 cm hosszú, objektív átmérője 25-35 milliméter, a használt nagyítás általában 20-25-szörös (Szent-Iványi. 1970). Kissé nagyobbnak látszik az a távcső, amely Tóth Ágoston már említett rajzán látható. Az 1830-as években készített távcsöves vonalzók csövei már kis mértékben függőlegesen is billenthetők, hogy a vízszintes síkhoz nagyobb szöget bezáró tereppont - például hegycsúcs - beállítható legyen. A mérőasztal felszereléséhez tartozott még többnyire egy-egy nagyobb méretű iránytű (kompasz:), általában 360 fokos - néha azonban 4 x 90 fokos - körbeosztással. A XIX. sz.-ban használatos, nálunk főként Voigtlandertől beszerzett kompaszokon a skála, vagy egy külön index elforgatható beosztása a mágneses deklináció adott helyre érvényes mindenkori értékét jelzi. A pontosan dolgozó mérnökök valóban sokszor meghatározták a felmérés időpontjára a mágneses elhajlás nagyságát, és gyakran a térképeken is feltüntették ezt a szöget. Néha számszerűen is feljegyezték a deklináció értékét, mint például Balla Antal szép Pest-megye térképén is olvasható ("Mappa specialissima... Regni Hungáriáé ('omitatum Pest, Pilis, Solth ... Viennae, 1793"). A kompaszos irány-meghatározásra szolgáló iránytűs vonalzók kompaszos dioptrák voltaképpen egyszerű cél-