Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)

3. szám - Bartha Lajos: A reformkori felmérések műszerei

BARTHA I,.: A reformkori felmérések műszerei 179 löli. A dioptrák rendszerint úgy vannak kiképezve, hogy ellentétes irányokba lehessen velük célozni. Egyes szögkorongok kettős dioptrával vannak ellátva. Az egyik célzó rögzített, és a 0 ill. 180 fokos beosztás vonalát jelöli, núg a másik ehhez képest elforgatható. A két dioptrát egymáshoz képest derékszögbe állítva a műszer szögkitűzőként használható. A"cirkumferentor" tovább fejlesztett változatánál a dioptra egy vízszintes tengely körül is elforgatható. így magassági szög mérésére is alkalmas. Ezért a dioptra léc aljára egy függőleges félkörívet szereltek. A szögtárcsák és magasságmérők talpára gyakran nagyobb méretű, pontosan leolvasható iránytűt (busszolát) is beépítettek. E műszertípusba tartozik a kompaszos (busszolás) dioptra, amelynél a vízszintes dioptra-léc közepére egy nagyobb méretű, legalább fok pontossággal leolvasható iránytűt szereltek. E méréseknél azonban mindenkor figyelembe kellett venni a mágneses elhajlás (deklináció) pillanatnyi értékét a mérés helyén. A XVIII. sz. közepétől egyre fontosabb szerepet kaplak a felméréseknél a szintező műszerek. Szintezőt már az ókorban is használtak, az európai mérnöki gyakorlatban pedig a XVII. sz.-tól többféle típusa is elterjedt. A rendszeres szintezési munkálatok azonban csak a XVIII. sz.-ban kezdődtek. A különféle típusok közül sokáig a közlekedőcsöves és a csöves libella versengett, míg az 1700-as évek végén az utóbbi végleg teret nyert a gyakorlatban. Szintezőket kezdetben dioptrás célzóval és távcsöves irányzással egyaránt készítettek. A pontos beállítás érdekében a szintezőket függőleges finombeállító csavarral, utóbb még vertikális beosztott körívvel is ellátták. A terepi felvételek legfontosabb eszköze a XVIII. sz.tól a mérőasztal maradt, a hozzá tartozó irányvonalzóval (dioptrás, majd a múlt század derekától távcsöves vonalzóval, vízszint beállítóval. kompasszal és a kisebb segédeszközökkel (szögmérő, pontszúró, stb.) Bár a mérőasztal alkalmazását a földmérés története Johannes Prcitorius (Richter) nevéhez fűzi, az 1590-es évekből, valójában már az angol Leonard Digges is említi, két évtizeddel korábban (Poronyi-Fleck, 1974). A XVIII. sz. során a műszerészek és mérnökök egyik állandó törekvése a műszer típusok tökéletesítése és a mérési pontosság fokozása volt. Ennek nyomán a fokbeosztás - a körosztó szerkezetek alkalmazása révén - egyre finomabbá vált. a beosztás leolvasásánál az átlósosztás (transzverzális skála), majd a nóniusz használata mellett a mikroszkópos, a század végén már a mikroinéteres leolvasás is megjelenik. A XVIII. sz. közepén kerül használatba a szögirányzó, rögzített dioptrás szögtárcsa, egymásra derékszögben álló dioptrákkal: T. Heath (Anglia) és H. Zollmann (Németország), majd a szögtükör: Adams ('Anglia). A század második felében új eszközként jelenik meg a tengerészetben már régebben is használatos Hadley-féle tüköroktáns, ill. szextáns, 1752.-ben Tobias Mayer megszerkeszti a reflexiós kört. Ezek segítségével a csillagászati helymeghatározás pontossága növekszik, a mérés maga egyszerűbbé válik. A felsőrendű méréseknél a XVIII. sz. végén a nehézkes kvadránsokat lassanként felváltja az ismétlőkör (repeticiós kör), amelynek elvét T. Mayer már 1752-.ben ismerteti, de gyakorlatilag a francia J. C. Borda és műszerésze E. Lenoire teszi alkalmazhatóvá (Géodésie, 1953. Minow, 1982. Bennett, 1987). Ezekkel a műszerekkel azonban voltaképpen már tökéletesített, ill. új eszköz típusok jelentkeznek, amelyek a XIX. sz. első felében alapvetően új felszerelést adnak a mérnökök kezébe. Mérnökök, műszerészek, műszerek A különböző célú magyarországi felmérésekről és mérnöki munkálatokról aránylag sok emlékünk maradt, de igen kevés adatunk van a méréseknél alkalmazott műszerekről. Mint már említettük, az 1700-as évek első harmadában Mikoviny maga készítette a földrajzi szélesség mérésére, és háromszögelésre használt kvadránsát, amelyet egyik térképének díszítő rajzán is megörökített ("Mappa Hungáriáé Inferioris ... 1739."). (Deák 1987. p. 29.); azt azonban nem tudjuk, hogy az ugyan itt ábrázolt cirkumferentor - vagy magasságmérő? - szintén házilag készült-e, vagy esetleg Augsburgból hozta. Az a benyomásunk, hogy a polgári mérnökök - városi, megyei, uradalmi "indzsellérek" - többnyire saját eszközeiket használták, és onnan szerezték be műszereiket, ahonnan a legolcsóbban juthattak hozzájuk. Mérőasztalt, dioptrás irányvonalzót egy-egy ügyesebb asztalosmester és fémműves maga is elkészíthetett. A precíziós eszközök, szintezők, szögtárcsák, iránytűk eredete már bizonytalanabb A XVIII. század közepéig a kontinensen a nürnbergi "kompaszkészítők" megérdemelt hírnévnek örvendtek. A kompaszkészítő műhelyek nemcsak a mai értelemben vett iránytűk előállításával foglalkoztak, hanem napórákat, kisebb szögmérő eszközöket is készítettek. A különböző térképi díszítő rajzok műszer ábrái azonban ebből a szempontból nem adnak tájékoztatást. A Sárospataki Református Főiskola Tudományos gyűjteménye őriz egy jó állapotban levő buboréklibellás szintezőt, amelyet az augsburgi G. F. Brander készített, és baji Patay József ajándékozott az iskolának (BarthaJablonczay, 1956). Az 1782-ben vásárolt szintező arra utal, hogy az akkor már hírneves Brander-cégtö\ más hazai intézmények és személyek is beszerezhettek eszközöket. Nagyobb méretű, nagy pontosságú csillagászati és asztrogeodéziai, felsőgeodéziai műszereket azonban a XVIII. sz. végéig a híres angliai műhelyekből szereztek be a hazai intézmények. A Nagyszombati Egyetem 1752-ben alapított csillagvizsgálójának első műszereiről kevés adatunk van, de például a 9 láb 8 hüvelyk hosszú (295 centiméter) zenitszektorról tudjuk, hogy "kiváló angol gyártmány" volt. (Greenwich List, 1986. p. 9. 32). Ugyanez a műszer került 1777-ben a budavári palota tornyában felszerelt obszervatóriumba. Az 1765-82 között berendezett Esterházy-féle egri "csillagásztorony" felszerelése nagyobb részt ugyan csak angol műhelyekben készült. A falra szerelt, délkörbe beállított nagy "falikvadráns", továbbá a két kisebb, hordozható - és terepi mérésekre is alkalmas - 3, ill. 2.5 láb (92 és 78 cm) körsugarú mozgatható kvadráns Jonathan Sisson műhelyéből került ki. 1776-80-ban (Bartha.