Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)

3. szám - Bartha Lajos: A reformkori felmérések műszerei

178 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1996. 76. ÉVI". 3. SZ.. műszergyártás "reformkorá"-val) (Bennett, 1987). Ekkor alakulnak ki és terjednek el azok a térképészeti-földmérési műszer típusok, amelyek a századunk közepéig - sőt a mérnöki gyakorlatban sok helyen napjainkig - alkalmazott eszközök közvetlen elődei. Ugyanakkor (sőt már valamivel korábban is) az európai finommechanika és műszeripar súlypontja Nagy-Britanniából átkerül Német-földre. sőt már a XIX. sz. elején Bécsben is felvirágzik. Bár néhány franciaországi műhely is kitűnő gyártmányokkal jelentkezik, ezek a cégek a XIX. sz. közepéig sem a korábbi angliai, sem a későbbi német exporttal nem versenyezhetnek. Ilyen szempontból csak a francia óragyártás vált jelentősebbé. A korszerű geodézia, térképezés cs földmérés elvei és alapvető eszközei a XVI-XVII. sz. során alakultak ki. A csillagászati úton végzett földrajzi helymeghatározások, a térképészeti háromszögelések, és a részletes helyi felmérések lényegében szögméréseken, irányméréseken és távolságméréseken alapultak (Ide tartozik még a földrajzi hosszúság meghatározásához szükséges időmérés, amely a pontos órák kifejlesztését tette szükségessé.) A mérési pontosság növekvő igénye újabb és újabb műszertípusok és mérési módszerek kidolgozására vezetett (Bennett, 1987.. Smith, 1986). A reneszánsz és a korai barokk műszer tervezői és mérnökei gyakran maguk készítették el eszközeiket, esctleg egy-egy ügyesebb helyi mesterrel szövetkezve. A legtöbb korai geodéziai-földmérési kézikönyv részletes leírást tartalmaz a fontosabb eszköz típusok elkészítésére. (Pl. a magyarországi születésű Pühler Kristóf 1563ban megjelent német nyelvű munkája.) Jellemző, hogy még a XVII. sz. első harmadában Mikoviny Sámuel (1700-1750) is maga készítette el mérőműszereit (Deák, 1987). Ugyanakkor azonban egy-egy ügyesebb, elméletileg is képzett mester - órás. fémműves vagy ötvös - már többékevésbé rendszeresen készített mérnöki eszközöket és tüzérségi irányzókat. Az európai hírnevű német Schissler és Habermel. vagy az angol Humphrey Colé a XVI. sz. végén már kizárólag tüzérségi, mérnöki, csillagászati és tengerészeti navigációs eszközöket gyártott. Többnyire azonban órások, ötvösmesterek (talán puskaművesek is) készítették a földmérők és bányászok mérőeszközeit. A XVI1. sz. végén, éppen a térképező és földmérő munkálatok kiterjedése, valamint a nagy tengeri utazások igénye nyomán, elsősorban Angliában kialakultak a nagy. speciálisan mérnöki, csillagászati és navigációs műszerek gyártására szakosodott manufaktúrák. A XVIII. sz. során az angliai műszerek uralkodtak az akkori világpiacon. Az angol műszeripar előretörését nagy mértékben elősegítette, hogy a műszergyártók a szigetország legjelentősebb természettudósainak és a matematikusainak elméleti közreműködésére támaszkodhattak (Bennett. 1987). E kor meghatározó műszerész egyénisége Jesse Ramsden (1731-1800), majd a század végétől lulward Troughton (kb. 1753-1835) volt. a műszeroptika terén pedig hatalmas lépést jelentett John Dollond (1706-1761) színtelenítő - akromatikus - lencséje, amelyet fia. Peter (1730-1820) fejlesztett tovább (Reikher, 1990. Sic Connell, 1992). A kontinensen a XVIII. sz. közepe táján Johann Christian Breithaupt (1736-1799) Kassclbcn alapít optikai-finommechanikai műhelyt - amelyei azután utódai fejlesztenek nagyszabású gyárrá -. Augsburgban pedig Georg Friedrich Brander (1713-1783) műhelye les/ szert nagyobb hírnévre. Franciaországban az ország átfogó feltérképezése majd a Föld-alak pontos megállapítására végzett nagy fokmérések jelentettek számottevő ösztönzést a műszergyártóknak. A kor legjelentősebb finomműszerészei: Pierre Lemaire (az 1740-60 közti években). főként pedig Claude Langlois (műhelye 173051 közi működött) elsősorban a belső piac számára dolgozott (Zinner, 1967, Bennett, 1987, 6. fejezet). A mérnökök és műszerépílők igényei, illetve lehetőségei alakították ki azokat az eszköz típusokat, amelyek a XV7I1-XIX. század fordulójáig (egyes típusok még tovább is) a geodéziai és térképészeti munkálatok általános műszerei voltak. A műszer készítőknek, elsősorban a terepen használt eszközöknél lényegében két. egymással ellentétes követelménynek kellett eleget tenniük Egyrészt a műszereknek lehetőleg az elérhető legnagyobb mérési pontosságot és (a pontos mérés erdekében) nagy stabilitást biztosítaniuk, ugyanakkor a könnyű szállításra is gondolni kellett. A felső rendű geodézia (csillagászati-földrajzi helymeghatározás, felső rendű háromszögelés) legfontosabb eszköze a kvadráns (quadrans). vagyis a körnegyed voll. A kvadránst már az ókorban ismerték, a műszer modern formáját Tycho Brahe adta meg; legnagyobb prccizitású típusait az angol és francia műszerészek dolgozták ki. Elnevezését a magassági szög mérésére szolgáló. 0-tól 90 fokig felosztott, függőleges (vertikális) negyedkörív adta. A vízszintes (limbusz) kör. az azimut-szög mérésére a egyedkörívnél kisebb sugarú. 360 fokra felosztott teljes kör szolgált. A kvadránsok méretét a egyedkörív sugarával adták meg. Mennél nagyobb a negyedkör, annál finomabb a szögbeosztás - tehál annál nagyobb a szögmérés pontossága - viszont rohamosan növekszik a műszer súlya, ezzel nehezebbé válik a s/állítása. A kisebb méretű mozgatható vagy szállítható kvadránsok súlya is többnyire felül múlta a száz kilogrammot. A földrajzi helymeghatározáshoz használatos legpontosabb műszereket, az un. zenitszektorokat (a tetőpont környékén delelő csillagok mérésére) a hazai gyakorlatban nem sokszor alkalmazták. Tudomásunk szerint a Buda-vári Egyetemi Csillagvizsgáló (korábban a nagyszombati egyetem Obszervatóriuma) és a gyulafehérvári Batthyány-csillagvizsgáló rcndelkczetl zenitszektorral. 1770, ill. 1794 körül (Greenwich List, 1986. p. 9, 31. 52.). A részletes terepi mérések és alsóbbrendű háromszögelések fontos műszerei a teljes- vagy félkör alakú vízszintes szögkorongok és "magasságmérők" voltak, (az angol művek "cirkumferentor", a német szakirodalom és ennek nyomán a hazai cikkek egy része is - "asztrolábium" elnevezéssel említi ezeket). A 180 fokra felosztott félkör, ill. a 360 fokos teljes kör feletl egyszerű célzó-dioptra forgatható. A dioptra egyik, betekintő nyílása keskeny rés, a túlsó oldalon viszont szélesebb nyílás található, amelynek középvonalát kifeszített vékony szál jc-