Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)

3. szám - Bartha Lajos: A reformkori felmérések műszerei

177 A reformkori felmérések műszerei Bartha Lajos 1023. Budapest, Krankcl Leó út 36. Kivonat: A XVIII. század második felében Magyarországon is megindul a rendszeres, műszeres felmérésen alapuló térképfelvételek sora. Az 1700-as évek végétől a hidrográfia (hidrométeria) egyre inkább specializálódik, megkezdődik a kereszt- és hosszszelvények tervszerű felvétele és a vízáramlás-mérés. A XIX. század első felében a hazai folyam-felmérés (a folyami "mappáció") már nemcsak felzárkózik a nyugat-európai munkálatok színvonalához, de világviszonylatban is a legjelesebbek közé emelkedik. A magyarországi mérnökök régi eszközeinek megismerését és tanulmányozását nagy mértékben nehezíti, hogy a XVII-XVII1. századból, de még a múlt század első feléből is csak aránylag kevés műszer maradt ránk. A hazai használatban elsősorban a német és osztrák gyártmányú műszerek terjedtek el. Több hazai készítményt is őriznek azonban gyűjteményeink. Általánosságban azt látjuk, hogy a hazai felmérések műszerezettsége nagyjából megfelelt az európai színvonalnak. K szempontból nagyon jelentős volt a nagy folyamfelmérések kezdeményezése, amely a legkorszerűbb és legjobb minőségű műszerek beszerzését kívánta meg. A reformkor idején nemcsak a hazai földmérés és vízépítés lendült fel, de kialakultak a lehetséges finommechanikai műhelyek csírái is. A magyar műszerészek nem rendelkeztek kellő induló tőkével, és nem találtak olyan piacot, ahol gyártmányaikat értékesíthették volna; nem versenyezhettek a már ismert nevű régebbi osztrák cégekkel. A szabadságharc bukása azután végleg elsöpörte e törekvéseket. Kulcsszavak: Vízügyi történelem, geodézia, kartográfia, műszerek. Bevezetés A vízrajzi felmérés és térképi ábrázolás hosszú időn át a kartográfiai munkálatok egyik része volt. A reneszánsz idején kibontakozó modern térképészet számára a vízrajz és hegyábrázolás eleinte inkább csak gondot, nehézséget jelentett. Ugyanakkor, egyes esetekben éppen a folyók igen előnyösen elősegíthették a pontos térképfelvételt. így éppen hazánk esetében a Duna folyása mintegy gerincét, természetes "alapvonalát" alkothatta a Kárpát-medence térképének. A Csallóköz-Szigetköztől a Duna közel nyugat-keleti irányba folyik, a Dunakanyarig. ahonnan viszont eléggé pontosan észak-dél irányú. Általánosságban azonban megállapítható, hogy a korszerű térképezés kezdetén a kartográfusok megelégedtek a folyók és állóvizek helyzetének többé-kevésbé hü ábrázolásával; a kisebb vízfolyásokat és tavakat gyakran csak szimbolikusan jelölték. Még a XVII. század végén, Hevenesi Gábor "Parvus Atlas"-án (1689), sőt a XVIII. sz. első felében. Mikoviny Sámuel egyes lapjain is a patakokat többnyire osak a vízfolyás irányával egyezően haladó kacskaringós (meanderező) vonal ábrázolja. Egyes adatok azt mutatják, hogy a valóságos vízrajzi viszonyokról sokáig csak a vízimolnárok, révészek közlései tájékoztattak. Ilyen alapon készültek a korai árvízvédelmi és lecsapolási munkálatok térképei (Károlyi, 1960, IrmédiMolnár. 1958. p. 10 ff). A XVIII. század második felében azután Magyarországon is megindul a rendszeres, műszeres felmérésen alapuló térképfelvételek sora. Az 1700-as évek végétől a hidrográfia (hidrométeria) egyre inkább specializálódik, megkezdődik a kereszt- és hossz-szelvények tervszerű felvétele és a vízáramlás-mérés. (Itt jegyezzük meg. hogy folyami keresztszelvényeket, a szélsőséges vízállások megjelölésével, már gr. Luigi Ferdinando Marsigli is felvett a XVII. sz. végén, e munkája azonban sokáig nem talált követőkre (Stoye, 1994). A XIX. század első felében a hazai folyam-felmérés (a folyami "mappáció") már nemcsak felzárkózik a nyugat-európai munkálatok színvonalához, de világviszonylatban is a legjelesebbek közé emelkedik. Ez a fejlődés szorosan összefügg a reformkor idején (az 1820-as évektől) meginduló nagyszabású folyamszabályozási munkálatokkal. Ezzel a máig is tiszteletet érdemlő felmérő és vízépítő tevékenységgel számos cikk és kisebb-nagyobb tanulmány foglalkozik, bőven ismertetve az egyes mérnökök és felmérő csoportok érdemeit. Aránytalanul kevés ismertetést olvashatunk azonban a kor mérnökeinek műszereiről Pedig ezek ismerete nem csak a teljesség szempontjából érdekes. Arra is fel kell figyelnünk, hogy a XVIII. sz. végén, de még inkább a reformkor éveiben Magyarországon is megindul a finommechanika, a műszergyártás fejlődése, amely azonban a század közepétől, az ausztriai és németországi műszeripar árnyékéban sajnálatos módon elsorvad A magyarországi mérnökök régi eszközeinek megismerését és tanulmányozását nagy mértékben nehezíti, hogy a XVII--XVIII. századból, de még a múlt század első feléből is csak aránylag kevés műszer maradt ránk (emellett a fennmaradt példányok egy része nehezen hozzáférhető). A kevés megmaradt műszerről alig készült részletes leírás, gyakran eredetükről sincsen megbízható adat. Hasznos forrásnak bizonyulnak azonban a/, egykorú tankönyvek és utasítások, amelyek természetszerűen a leginkább használatos eszköz típusokat és műszer fajtákat ismertetik. Ugyancsak tanulságosak a régi térképek díszítő rajzai, keret díszei, Ezeken a térképkészítők gyakran ábrázolták az általuk legtöbbet használt eszközöket. Nem ritkán a díszítő rajzok tnűszer ábrázolásai annyira valósághűek, hogy a jellegzetességek alapján a gyártó cég is megállapítható. Műszertörténeti előzmények A magyarországi reformkor (1820-1848). érdekes véletlenként nagyjából egybe esik az európai finommechanika és optikai műszergyártás nagy korszakváltásával, (úgy is mondhatnánk, hogy a csillagászati-geodéziai