Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)

3. szám - Bencze Géza: Somogy megye mérnöki hivatala – a 19. század első felében

172 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1996. 76. ÉVI". 3. SZ.. mocsarának rendezése, postautak építése és karbantartása. tisztéből következően az igen bonyolult malomrende/.ésck kötötték le. Számos vízfolyás és mocsár lecsapolási tervét készítette el ebben az időszakban, amelyek közül is kiemelkedik a Brechter Ferenc kaposvári Esztcrházy uradalmi mérnökkel közösen készített új Kaposszabályozási tervezete, valamint a Zala és Somogy megyék határán fekvő Ormándi- vagy Kápolnai-berek rendezési terve. Már ezekben az években is fel-felbukkan a drávai szabályozási munkálatoknál, bár tevékenysége 1822-től 1832-ig tartó második szakaszának fő területe éppen a Dráva szabályozása volt. Mérnöki tevékenysége során elsősorban vízszabályozásokkal foglalkozott, dc jelentős feladatokat róttak rá a postautak ekkor kezdődő jelentősebb munkái, valamint a vármegyeháza építésével járó (át)tervezések és az építésvezetés. Török egy évtizedig dolgozott - elsősorban a vármegyét képviselve - a Kapós első szabályozásánál. Az eredeti tervcK gyakori módosításai miatt gyakran kellett egy-egy szakasz újabb és újabb felméréseit elvégeznie. Míg Brechter a főcsatorna munkálatait felügyelte. Török elsősorban a mellékvizek ill. mellékcsatornák kérdésével foglalkozott. Ugyanis neki. mint a megye mérnökének kelleti a malmok új helyét kijelölni, vagy megtartani a régit úgy. hogy sem a tulajdonosok érdeke ne csorbuljon. sem pedig a Kapós új csatornája 11c károsodjon. A Helytartótanács utasítására 1816-ban Brechter és Török új tervet készített a Kapós egészének szabályozására, de elfogadása ellenére sem folytatódhatlak a munkák, mivel időközben elrendelték a Kapós teljes kapcsolódó vízrendszerének a szabályozását. Fennmaradt tervük alapján egyértelmű, hogy a Beszédes József vezette királyi biztosság c tervek alapján végezte el a folyó szabályozását 1820 és 1835 között 6. Nagyjából ebben az időben vetődött fel, elsősorban a közutaival Somogynál sokkal többet törődő Zala megye részéről a két megye határán a Kis-Balatontól hosszan délre húzódó Ormándi (Kápolnai) berek lecsapolásának a kérdése. Török 1816 és 1818 között dolgozott a berek felmérésén és a részletes lecsapolási terven. Az elkészült tervezettel a megye mindenben egyetértett, de a KisBalatonnal határos birtokai vélt káraira való tekintettel Festetics Imre gróf a munkák elkezdését megakadályozta. noha kivételesen mindkét megye támogatta mérnökei - Török Ferenc somogyi és Fóka Antal zalai - tervezetét. A sikertelen és felsőbb utasításra abbahagyott kaposi. az el sem kezdett ormándi berekrendezési ügyek mellett a megye számtalan kisebb-nagyobb mérnöki munkát igénylő feladata természetesen Törökre hárult. Neki, mint megyei mérnöknek kellett emellett elvégeznie uradalmi mérnöktársai víz-, malom- és gátrendezési terveinek a felülvizsgálatát, de több terv készítésére maga is kapott feladatot. Tervei és a hozzájuk csatolt jegyzőkönyvek, libellációs mérések, vízmennyiség számítások és térképek Török szakmai hozzáértésről, szakmai felkészültségről és mindenkori lelkiismeretességről tesznek tanúbizonyságot. Török mérnöki munkájának elismerése volt, hogy 1817 végén Teleki László, a vármegyei főispáni hivatal helytartója a megye táblabírájává nevezte ki. Új címével új feladatai is lettek, s valószínű, hogy időleges mentesítése végett maga mellé vehette 1817-ben az akkor már ötödik éve praktizáló, dc tartósan mérnöki munkát nem talált, s korábban az előírt gyakorlatát éppen mellette letöltő Györy József mérnököt. A zselicszentjakabi apátság későbbi uradalmi mérnöke a megye mérnöke melleit a tiszteletbeli mérnöki tisztet látta el. azaz napidíjain kívül állandó fizetést nem kapott, s a mérnöki hivatalhoz csak alkalmi teendői kötöttek 7 Török Ferenc magánéletéről csak egy-egy közvetett utalásból rajzolhatunk képet. Anyagi helyzetére utal az az 1822. évi kérvénye, amelyben a kaposvári gimnáziumban tanuló Miklós fia részére ösztöndíjért folyamodott, mivel négy gyermekének neveltetésérc vármegyei mérnöki fizetése elégtelennek bizonyult. Fizetéséről nincsen adatunk, ám valószínű, hogy komolyabb összegekel csak a hosszabb ideig tartó kiküldetései alkalmából kapott. így 1822-ben a Dráva melletti napidíja az akkor komoly összegnek számító 4 forint volt. ugyanis ekkor egy királyi biztossági beosztott mérnök vagy segédmernök fizetése a havi 35 forint körül mozgott

x. Török mindennapos pénzügyi zavarához nagyban hozzájárult, hogy a Dráva melletti végzett munkáját - a királyi biztossággal való folyamatos viták miatt - a megye nem fizette ki rendesen, s az elszámolások és kifizetések körüli viták még halála után sem értek véget 1830-ban a Helytartótanács leiratot intézett a megyéhez, hogy a megyei házipénztárból fizessék ki Töröknek és segédeinek a drávai munkák során 1822 óla felgyülemlett 400 forint járandóságát, mondván, hogy a királyi biztosságok munkájának fedezése a kincstár feladata. A kifizetés azonban még évekig - Török halála utánra is elhúzódott, s végül a megyei mérnököt marasztalták cl. mivel a vármegye szerint helytelenül járt cl akkor, amikor segéd- és gyakorló mérnökeit a szükségesnél magasabb napidíjat megállapítva a saját pénzéből fizette ki. A megye mérnökeként nem élvezhette az uradalmi mérnökök esetenként magas természetbeni juttatásait, az ilyen természetű egyetlen adomány számára a tapsonvi lakás volt. Hogy mennyire nem volt jövedelmező a megyei szolgálat, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az 1833-ban a mernyei piarista kusztodiátus uradalmához szerződtetett Zbella Ignác éves jövedelmével történő összevetés. A frissen diplomát kapott mérnök éves illetménye a lakás és a hozzá tartozó veteményes kert mellett a következő volt: 400 forint. 20 pozsonyi akó bor. 30 mérő búza, 50 mérő zab és .3 mérő főzelék. 200 font marhahús. 200 font só. 50 font faggyú. 15 bécsi öl tűzifa, egy-egy öreg sertés és süldő, 8 robotos kocsi széna 9 Somogy megye - felsőbb utasításoktól is ösztönözve az 1820-as évektől kezdett csak el komolyabban foglalkozni az addig igen csak elhanyagolt köz- és postaúl hálózattal. A megyei főmérnök, illetve a megyében dolgozó uradalmi mérnökök egyik feladatává ekkortól váltak az útépítések. A Helytartótanács által 1823-ban elrendelt útösszeírást, a folyók és vizek leírását, valamint ezek térképi összegzését Somogy megye is elkészítette, azt felküldte a Helytartótanácsnak, s a megyében mindössze egy kézzel rajzolt postaút-vázlat maradt. Török mindössze két postautat - az 1805-ben létesített és a Balaton déli partján haladót, valamint a Dombóvári Kaposváron keresztül Nagykanizsával összekötő, gyér forgalmat le-