Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)

2. szám - Gajdos Attila: A Tisza folyó árhullámai

GAJDOS A.: A Tisza árhullámai 99 tekben előfordulhatott, hogy olyan adatot választottunk ki, ami nem tartozik az alapul vett lenti, vagy fenti tetőzéshez. íme, egy példa. A tokaji tetőzés 1948 januárjában: 1948. 01. 20-án: 781 cm. A Maros tctőzései 1948 januárjában Makón: 1948. 01. 14-én: 293 cm, 21-én: 360 cm. A Tisza szegedi tetőzései ugyanebben az időszakban: 1948. 01. 22-én: 666 cm, 29.én: 719 cm, 30-án: 719 cm, 31-én: 719 cm. A tokaji tetőzésekből a január 29, 30, 31-i szegedi tetőzés következne, ami viszont nem következménye a fenti makói tetőzések egyikének sem. A (2) egyenlet meghatározásához felhasznált adatokról még a következőket kell tudnunk:."A tokaji és a makói érték választása akkor helyes, ha mindkettő láthatólag okozója is a szegedi tetőzésnek. Az 1877 májusi, az 1965. júniusi, az 1970. májusi (Maros által okozott), és az 1970 júniusi második tiszai árhullám tokaji tetőzése nem játszhatott közre okozóként Szegeden, így ezekben az esetekben közvetett módon határoztunk meg olyan tokaji vízállást, amely időelőnye alapján a legvalószínűbben lehetett volna "okozó" vízállás. Makó esetében pedig csak akkor lehetett elfogadni a tetőző vízállást, ha az 1, vagy legfeljebb 2 nappal előzte meg a szegedi tetőzést. Ellenkező esetben a szegedi tetőzést 1 nappal megelőző makói vízállást vettük alapul..." (Vágás /., 1982., 195. o.). Bizonyos esetekben a mérlegelés nem maradhat el, tehát nem mindig járhatunk el mechanikusan. 4.2. A Maros soborsini vízmércéjének bevonása a makói mérce helyett a szegedi mércckapcsolati cgycnlctbc Mint láthattuk, a makói vízmérce időelőnye Szegedet illetően nagyon kicsi, s ez azt jelenti, hogy viszonylagos eredményességük ellenére a (3) egyenletek nem igazán kielégítőek, a (2) egyenletek pedig talán még kevésbé. Árvízvédekezésnél ugyanis azért fontos a minél korábbi tájékozódás, hogy legyen elegendő idő a várt esemény elleni felkészülésre. Ez a tartalék-idő ezeknél az egyenleteknél nem jelentkezik, hiszen velük előrejelzés szigorúan véve csak a makói tetőzés után végezhető. Bizonyos jártasságot szerezve bárki meg tudja mondani a makói vízmérce tetőzése után a várhatóan 1-2 napon belüli szegedi tetőzést hasonló biztonsággal. Nagyobb időelőny érdekében feltétlenül Makó feletti marosi vízmércét kell bevonni az egyenletbe. A soborsini mérce megfelelőnek látszott, mivel használatával már átlagosan 4 nappal korábban jelezhetjük a várható szegedi tetőzést. A soborsininél felsőbb vízmérce (pl. Gyulafehérvár) már nem tűnt használhatónak, mivel alatta jelentős mellékfolyó bctorkollás van. Megpróbáltunk a továbbiakban eltérni a korábban alkalmazott azon adatgyűjtési elvünktől, hogy csak az előzőkben meghatározott tetőzési szintet (700 cm) meghaladó vásárosnaményi árhullámokat választoltunk ki, és ezeket követtük. Meg kellett állapítanunk, hogy a magas vásárosnaményi tetőzésnek, pontosabban: egy magányos felső-tiszai árhullámnak nincs egyedüli meghatározó szerepe a magas szegedi tetőzések kialakításában. Ennek létre jöttéhez főként a Marosnak is megfelelő állapotban kell lennie. Ilyen esetben a Maros árhullámának a Tiszába érkeztével, és egyidejű tiszai árhullám jelenlétekor következhet be magas szegedi tetőzés. E két fő ok egyikének hiánya - bár magas szegedi vízállást a Duna Titelhez ért árhulláma is okozhat - már az igen magas szegedi tetőzési értékek elmaradását eredményezheti. A szegcdi tetőzési értékek számítási adataiként elfogadtuk és felhasználtuk Vágás I. (1982): "A Tisza árvizei" című könyvében közölt, vagy a tőle időközben kapott adatokat, mivel az általa vizsgált árhullámok mindenütt megfelelően magas vízállási értékeken tetőztek. Ezek közül is a "kettészakadt" árhullámoknak csak a mértékadónak nyilvánítható tetőzéseivel számoltunk. A független változóknak a következőket tekintettük: - A soborsini mérce tetőző vízállását, mivel általában - ha a Duna nem árad - a Maros árhulláma dominál a szegedi tetőzés bekövetkezésének tényében és időpontjában. - A szegedi mérce tetőzést megelőző, a soborsini tetőzés időpontjában mért vízállását, hiszen a Tisza előzetes szegcdi mederteltsége is fontos meghatározó elem. Hogy miért éppen a soborsini tetőzés napja kellett, hogy mértékadó legyen? Mert korábban a marosi árhullám még kialakulatlan, utóbb viszont már időveszteség a várakozás. - A tokaji mérce vízállását a szegedi tetőzés előtt 10 nappal, ugyanis a Felső-Tiszáról érkező vízmermyiségek a szegedi tetőzés nagyságára nézve szintén meghatározók lehetnek. Itt utalunk Vágás /.-nak arra a szóban közölt vizsgálatára, amelynél a mértékadó vízmércéknek a szegedi tetőzés időpontját különböző napokkal megelőző vízállás értékei alapján készített számítógépi úton egyenleteket a szegedi tetőzésekhez. A vizsgálat célja annak kiderítése volt, hogy milyen időelőny mellett adódik a számított és a mért értékek különbségét tekintve a legkisebb szórást szolgáltató mércckapcsolati egyenlet a szegedi tetőzésre. A vizsgálatban a következő lehetőségek szerepeltek. Tokaj (Tisza): vízállása a szegcdi tetőzés előtt 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14 nappal (9 eset), Soborsin (Maros): vízállása a szegedi tetőzés előtt 3, 4, 5, 6, 7 nappal (5 eset), Zimony (Duna): vízállása a szegedi tetőzés előtt 1, 2, 3, 4, 5 nappal (5 eset). A gépi számítás 9-5-5 = 225 esetben történt meg. A rangsorolás a számított és a tényleges szegedi tetőzések különbségeinek szórás értékei alapján a legkisebb középeltérést ± 44,6 cm-nek mutatta ki„ amelynél az időelőny Tokaj esetében 10 nap, Soborsin esetében 4 nap, Zimony esetében 1 nap volt. A rangsor utolsó helyezett, maximális középeltérése ± 50,35 cm volt, és itt az időelőny Tokaj esetében 13, Soborsin esetében 6, Zimony csetében pedig 5 nap volt. Mint látható, a rangsor első és utolsó tagja között alig volt különbség, szükségtelen tehát a többiről szót ejteni.