Hidrológiai Közlöny 1996 (76. évfolyam)

2. szám - Gajdos Attila: A Tisza folyó árhullámai

GAJDOS A.: A Tisza árhullámai 95 2.5. Gyom a A teljes időszakot nem tekinthetjük homogénnek. Az empirikus eloszlásfüggvények jelentős eltérést mutatnak. Az okok között nyilvánvalóak a vízgyűjtő területi, tározási, árvízvédelmi, folyószabályozási tevékenységek, hiszen a tiszai mellékfolyók közül a Körösök rendszerében történtek a legnagyobb mértékű beavatkozások. Ezeknek részeként még e század elején is jelentős munkálatok folytak (Lászlóffy ÍV, 1982.). A leghosszabb időszak, amelynél az l-L(z) értékek elérik az alsó határnak megfelelő 30 %-ot: 1904-1991. Ezen időszak a különböző elmetszési évekre az l-L(z) értékek 30 % és 100 % közötti változását mutatja. Az évek többsége a 30 % és a 70 % között helyezkedik el, tehát a 88 év hosszú adatsorunk az ú.n. "szürke" tartományba esik, azaz sem a homogenitás, sem az inhomogenitás hipotézise nem állítható teljes bizonyossággal. A leghosszabb időszak, amelynél teljesül a 70 %-os felső határ kritériuma: 1939-1991. Itt magas szinten igazolódik a homogenitás hipotézise. Az időszak kezdete egyébként közel esik a békésszentandrási duzzasztómű üzembehelyezésének időpontjához (1942), amely duzzasztásával befolyást gyakorol az alacsony vízjárású, "száraz" évek gyomai nagyvízi értékeire. 2.6. Makó A teljes időszak itt sem tekinthető egyöntetűnek. A második rész-adatsornak nagyobb, és ugyanakkor kisebb évi NV értékei is voltak, mint az elsőnek, ám az empirikus eloszlásfüggvénye mégis inkább az első rész-adatsor tapasztalati eloszlásfüggvénye alatt halad. Nem találunk olyan időszakot, amelyre 70 % fölötti valószínűséggel mondhatnánk az egyöntetűség hipotézisének teljesülését. Ezt csak az alsó, 30 % határnak megfelelő szinten állíthatjuk 1905-1991 között. A minimálisan 20 elemű rész-adatsorokkal újra elvégezve az összetett vizsgálatot, az 1951-1991 közötti időszakra kimutathatjuk a nagyvízi vízjárás egyöntetű jellegét. 2.7. Megjegyzések a vizsgálatokhoz A szegedi vízmérce kivételével a vizsgált mércék adatai a felállított küszöbértékek mellett viszonylag csak szűk időszakban bizonyultak homogénnek. Tény, hogy a szolnoki mérce magas vízállásaira hatással vannak a nyárigátak, tehát itt a teljes időszak nagyvízi vízjárásának jellege nem is lehet egyöntetű. Mint ahogy a tokaji mércére visszaható tiszalöki duzzasztás is befolyásolhatta 1954 óta a tokaji nagyvizek értékeit, olyankor, amikor azok a duzzasztási szinte nem érték volna el. Ugyanez vonatkozik Gyomára is a békésszentandrási duzzasztómű miatt. Más mércéknél (Vásárosnamény, Makó) nem körvonalazhatók pontosan a változások okai. Zárjuk talán annak megállapításával a vizsgálatot, hogy a tiszai adatsorok homogenitásának kimutatható hiányai ellenére a hidrológusi gyakorlat rendszeresen használta a most bemutatott vízmércéknek a teljes adatsorát. Alkalmazásába vette tanulmányunk is a legtöbbjüket, mivel, ha szigorúan ragaszkodtunk volna előző homogenitási vizsgálataink ismertetett eredményeihez, a szükségesnél kevesebb adatszámmal elvégzett további statisztikai vizsgálataink, lehet, hogy kétségesebb eredményeket adtak volna, mint a teljes adatsor esetén. 3. A tiszavölgyi főbb vízmércék tetőzesei közötti időtartamok statisztikai vizsgálata A továbbiakban vizsgálatot végzünk a Tisza, Körös és Maros általunk kiemelt hat főbb vízmércéjére, amely megadja az árhullám-tetőzések mércék közötti "utazási idejének" várható értékeit és szórásait. A szomszédos mércék között Vásárosnamény-Tokaj, Tokaj-Szolnok, Szolnok-Szeged, Gyoma-Szeged és Makó-Szeged, valamint még a Vásárosnamény-Szeged és a Tokaj-Szeged viszonylatban vizsgáltuk a mércéken bekövetkezett tetőzések közti időt. A számításba veendő árhullámok kiválasztásában az alábbiak szerint jártunk cl: Megkerestük a vásárosnaményi, 700 cm fölötti vízállás-tetőzéseket. Az ezekből származóan tovább vonuló tiszai árhullámokat kísértük végig a különböző vízmércéken okozott tetőzések feljegyzésével. A mellékfolyók vízmércéin az árhullám levonulás ideje alatt bekövetkezett tetőzéseket jegyeztük fel (2. táblázat). A hat vizsgált mérce adatsorai a vízrajzi évkönyvekben is megtalálhatók voltak, s a VITUKI-nál 1901-től kezdődően számítógépi háttértárolón (mágneslemezen) is. Néhány furcsaságra, mondhatnánk: érdekes tiszai sajátosságra már az adatsorok első áttekintésénél felfigyelhettünk: - Voltak olyan vásárosnaményi árhullámok, amelyek Tokajban még tetőzést mutatnak - esetleg még Szolnokon is - ezután pedig elvesztek. Ilyen árhullám volt pl. 1941-ben a 26., illetve 1948-ban.a 28. sorszámú. - Egymást követő felső-tiszai árhullámok a Közép-Tiszán egyesülhettek. - A közép-tiszai magányos árhullám szétválhatott, így az Alsó-Tiszán kétszer, esetleg többször is tetőzést okozhatott. - Az árhullámok egyes vízmércéken akár több napon át is azonos vízállással tetőzhettek, főként a Közép- és az Alsó-Tiszán. - Szeged vízmércéjén számos esetben korábban tetőzött az árhullám, mint Szolnokon. Kissé gondban voltunk az adatok összeállításánál, amikor egy-egy Vásárosnaményban tetőzött árhullámhoz az alsóbb vízmércéken már több tetőzési érték tartozott. Ugyanakkor Gyománál és Makónál is nagyon gyakori volt, hogy többszöri tetőzést észlelhettünk egy-egy tiszai árhullám ideje alatt. Ezekből a tetőzésekből vajon melyik lehetett az, amelyik fő okozója volt a bekövetkezett egyedi szegedi tetőzesnek? A mértékadót talán úgy lehetne kiválasztani, hogy a fölötte lévő vizsgált mércén leolvasott tetőzés alapján megnézzük, melyik mondható az átlagos levonulási sebességű árhullám következményének, vagy melyik volt, amelyikből az alatta lévő vizsgált mérce tetőzése vélhetőleg következett. Mint említettük, a Tisza szegedi tetőzése gyakran megelőzi a szolnokit, és előfordul, hogy a Maros makói tetőzését is. A számítás során ilyen esetekben a két tető-