Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)

2. szám - Goda Péter: Gyors áttekintés Hollandia vízügyeiről – a Rajna árvizének sikeres elhárítása után

72 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1995. 75. ÉVF. 2. SZ^JVI nálunk is régiek, bár, történelmi körülményeink a kibontakozást akadályozták. Sajnos, a mi nagy vízimunkáinkat kevesebb társadalmi és kormányzati támogatás, de több akadály kísérte, mint Hollandiában, vonatkozik ez sikeresen befejezett műveinkre is, mint pl. a Tiszavölgy több nemzedék által véghez vitt szabályozása, vagy a tiszántúli öntözőrendszer létrehozása. Ár- vagy belvízi művek létesítésében, üzemi kérdéseiben viszont elég sok a hasonlóság a két ország vízügyi szakterületén. A vízgazdálkodás állami feladatai, szervezete Hollandiában A llami feladatok 1798-ban a holland belügyminisztériumhoz rendelt Nemzeti Ügynökség keretében máig tartó érvénnyel állami vízügyi főfelügyelet - Rijkswaterstaat - alakult. A vízgazdálkodási társulások rendszere, a szabályozás gyakorlása a megyéken (provinciákon) keresztül az alkotmányból fakadóan is állami felügyelet alatt áll. Ebben az alkotmányos elrendezésben a társulások, feladatuk végrehajtásában, önkormányzatként működnek. A vízügyi irányítás ma a Közlekedési-, Közmunkaügyiés Vízgazdálkodási Minisztériumhoz tartozik. A holland vízügyeket - pl. a vízkárelhárítást, vagy a vízminőségszabályozást - törvények szabályozzák, s a vízgazdálkodás szervezeti- és anyagi feltételrendszerét a parlament biztosítja. A vízügyek kiinduló törvénye az 1900-ban meghozott Waterstaatswet, amely a vízügyi főfelügyelet tevékenysége számára is megadja a felhatalmazást s megállapítja a feladatokat. A holland törvényhozás éppen a közelmúlt éveiben alkotott több vízgazdálkodási jogszabályt. Ilyen az 1982. évi talajvíz-, az 1986. évi talajszennyeződés védelmi-, az 1989. évi vízgazdálkodási-, az 1991. évi társulati törvény. A környezetvédelem és a vízgazdálkodás határterületeit még 1970-ben, a felszíni vizek szennyeződését korlátozni hivatott törvény rendezte. Érvényben van az 1891. évi, az állami víziművekre vonatkozó törvény, amely meghatározza az állam szerepét a folyók, csatornák, kikötők, a tengerár, és folyóár elleni védelem esetében A folyómedrekre vonatkozó állami szerepvállalást 1908-ban szabályozták. 1958-ban dolgozták ki az 1953. évi vihardagály katasztrófát követően a tengerpart fokozott védelme érdekében szükséges intézkedéseket. 1977ben adtak ki jogszabályt a folyók töltéseinek védelméről. A területi szervek állami irányítása A holland szakemberek tájékoztatásaikban kifejezetten a társulati irányításról beszélnek. A Rijkswaterstaat, a "főfelügyelet" állami területi intézményként ismert, amelyhez mellérendelt státusban tartoznak a területi igazgatóságok (szám szerint 12), és a kutatási központok (6 szakosodott intézmény). A területi szervnek tekintett társulatok felügyeletét a megyék (provinciák) látják el a parlamenti törvények, jogszabályok szerint. A kormány társulati belügyeket indirekt módon befolyásoló intézkedéseinek végrehajtását szintén a megyei igazgatások kérik számon. A nagylétesítmények üzemeltetésének szervezeti keretei A holland országos főfelügyelet jelenleg 10 ezer főt foglalkoztat, de az állami szerepvállalás a vízépítési művek üzemeltetésében és fejlesztésében eléggé korlátozott. A kiemelten jelentős és ezért állami kategóriába sorolt művek egy részét - ilyenek pl. a vihardagály-kapuk, vagy a legnagyobb duzzasztóművek - maguk a vízügyi igazgatóságok üzemeltetik, és tartják karban, kis létszámú, erre szakosodott apparátussal. A magyar viszonyok között állami műnek számító, nagy térségeket mentesítő szivattyútelepek, vagy a térségi vízátcsoportosításokat végző műtárgyak, zsilipek, és az ezeket összekötő csatornák társulati kezelésűek. A társulatnak nincs végrehajtó szervezete. Az üzemeltetést, karbantartást vállalkozókkal végezteti - keretmegállapodások, vagy eseti megrendelések alapján. A hatósági tevékenység gyakorlása A holland államszervezet évszázados hagyományai nyomán a korona közhatalmi jogosítványa egyesíti a király(nő) és a kormány hatalmát. A holland napi gyakorlatban a hatalmi ágak összemosódhatnak, s így az európai normák sem valósulhatnak meg egészen pontosan. A törvényhozás, végrehajtás, és bíráskodás egymástól független hatalmi ágai még a vízgazdálkodás keretén belül is megjelennek, nem kis konfliktust okozva ezzel Hollandiának az Európai Közösséghez való integrálódásában. Hollandia alkotmánya szerint a végrehajtó hatalom három szintű. A nemzeti szint maga az állam, kétkamarás parlamentjével és jelenleg 14 miniszterből álló kormányával. A megyei szint a 12 provinciából áll, mindegyikben külön önkormányzattal. A regionális és helyi szint a helyi önkormányzat a polgármesterek vezetése alatt. Ezen a szinten jelennek meg a vízitársulatok, amelyből kb 110 van az országban. Az engedélyezési eljárásokban a tulajdonosi hozzájárulás elve irányadó. Mindig az a szervezet nyilatkozik a vízbebocsátások és vízhasználatok tekintetében, amelynek kezelésében áll az érintett mű. A költségek viselése Vízgazdálkodási célú állami pénzalapok A parlamenti költségvetési vita során tárgyalják meg és fogadják el az állami vízgazdálkodási kiadások költségeit. A tengeri kártételek elleni védelem és a gátvédelem költségeit egészen, a szennyvíztisztítás költségeit legfeljebb 60 %-ban az állam viseli. Az általános célú, részletesen is körülhatárolt vízügyi beavatkozások 50 %-os állami támogatásban részesülnek. Költségvetéstől elkülönített, a magyar Vízügyi Alaphoz hasonló pénzalap Hollandiában nincsen. Állami beruházások Az állami közreműködést, támogatást igénylő beruházásokat vagy a megyei önkormányzat, vagy a minisztérium kezdeményezi. A lehetőségekhez igazodva évente állítanak fel proritási sorrendet. Ez megkívánja a