Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)

1. szám - Zsuffa István: Észrevételek a Természetvédelmi Törvény 1995. évi tervezetéhez

ZSUFFA I.: Észrevételek a Természetvédelmi Törvény tervezetéhez 47 szakmai ismeretére van szükség, és a természetvédelmi szakemberekkel együtt a vízügyi szakembereknek esetenként kell azt a megoldást megkeresniük, amellyel a természeti vízgyűjtő terület, vagy az azzal összefüggő vízrendszerek vízjárását úgy alakítják át, hogy az az élő környezet optimális igényeit kielégítse. Különösen veszélyes szándékot takar a "valamennyi természeti terület" szóhasználat. A víz földi körforgása minden elemében természeti területen megy végbe. A törvénytervezet, jelen megfogalmazásával a vízzel foglalkozó szakembereket, a vízügyi szolgálatot akarja a munkaterületéről kitiltani, hogy a harcos politikai dilettantizmus emelkedjék törvényerőre. A törvénytervezet a legfontosabb föladatára, a hatósági tevékenység összehangolására lényegében nem utal: pedig a vízhasználattal, vizes területekkel kapcsolatos kérdésekben a természetvédelmi és a vízügyi hatósági együttműködés éppúgy nem kerülhető el, mint a szakmai együttműködés. A természetes és természetszerű vízterek, vizes élőhelyek, partvonalak megváltoztatásához a vízügyi hatóság engedélye a tervezet alapján is szükséges. Ennek a párhuzamos engedélyezési eljárásnak a jogi szabályozása volna elsősorban a törvényhozói föladat, amelynek megfogalmazásánál a felelőtlen, országpusztító gyűlölködésnek a más munkájának megakadályozására, tönkretételére összpontosító manipulációit ki kellene kapcsolni. A 62. paragrafus tervezete megdöbbentő, núvel ez a törvényt leplezetlenül a vízgazdálkodás szétzilálására, így az ország társadalmának és természeti környezetének lényegében a tönkretételére akarja fölhasználni. Mivel Magyarországon minden természeti táj, erdő, hegy-, és dombvidék, minden patak és folyóvölgy, hullámtér, sziget valamilyen szinten védett, a törvénytervezet szerint: voltaképpen minden vízgazdálkodási tevékenység tilos. Két alapépítményt, vízlépcsőt és völgyzárógátat kiemelten tilt a törvénytervezet, törvényerőre óhajtván emelni ezzel a demagóg propaganda népbutítását, amely a közvéleménytől az európai logikus gondolkodás lehetőségét is megtagadja. A két említett szót, mint sátáni fogalmat, a törvénytervezet a kőkorszaki "analóg" gondolkodás "tabujaként" átokkal sújtva tiltó listára helyezi. Az ezt követő mondatrészt pedig a tervezet kiforgatható módon fogalmazza meg, tálcán kínálva a jövő bármely felelőtlenebb "zöld" aktivistája részére a korlátlan lehetőséget, hogy a törvényt idézve minden "folyószabályozási, vízhasznosítási, vízkormányzási célú létesítmény telepítését, létesítését, a meglévők bővítését" a természetvédelmi célokkal összeegyeztethetetlennek minősíthessen. A tények a törvénytervezettel ellenkezően azt igazolják: ma Magyarország legértékesebb élőhelyei a megépült völgyzárógátak környezetében, és meglétének következtében alakultak ki, amelyek közül elég csak a Gaja patakon épült fehérvárcsurgói Vaskapu, a Bán patakon épült lázbérci tározó, a Baranya patak tározórendszeréből a Hermann Ottó tó melletti, és a Boronka patak malomtórendszerének természetvédelmi területeit említeni. A fölsorolt újabb völgyzárógátas létesítmények nagyértékú élőhelyei mellett az ősi, védett területeink is vízlépcsőknek, völgyzárógátaknak köszönhetik létüket: a Hajmáskér melletti Kikéri tó római eredetű völgyzárógát mögött alakult ki 2000 évvel ezelőtt, a fehérvárcsurgói Vaskapu tározó és a Császárvízen, Pátkánál épült Kőkapu tározó ősét, értékes mőemlékeinket Róbert Károly királyunk építtette, a legkorábban védetté nyilvánított bátorligeti lápot pedig a Báthoryak várát környező területet vízzel elárasztó vízlépcsőrendszer zsilipjei alakították ki. Amint már az előzőekben említettük, hazánk legértékesebb védett területei közül a Kiskúnsági Nemzeti Park élőhelyei vízlépcsőkkel szabályozott felületű és térfogatú belvíztározók rendszerében alakultak ki, amelyeknek vízpótlását aszály idején a rendszer földgátakkal kialakított tározó medencéi biztosítják. A vízrendszer élővilágát veszélyeztető toxikus vizek pedig megkerülő csatornarendszerrel és e csatornarendszert üzemeltető vízlépcsőkkel, zsilipekkel tarthatók távol e tározók élőhelyeitől. A Boronka pataknak az egész Dunántúl élővilágát stabilizáló "zöld hídja" pedig a már minden bizonnyal Szent István idejében megépített malomrendszer vízlépcsőin jött létre. 4. Javaslatok a törvénytervezet javítására A készülő törvénytervezetnek a természetvédelmi célokat, e célok megvalósítását szolgáló hatósági tevékenységet kellene elsődlegesen szabályoznia. A célokkal kapcsolatos műszaki és természettudományos kérdések tényeken alapulnak, amit a tudománynak, nem pedig egy parlamentnek a törvényei határoznak meg. A parlament nem emelhet törvényerőre olyan, szinte babonás hiedelmeket, hogy a vízlépcső, vagy a völgyzárógát tiltandó, mert "sátáni" mű. Európa számára válhatunk nevetségessé ezzel a törvénnyel. A természetvédelmi törvénytervezet megfogalmazása előtt mindenképpen tisztázni kellene még a szóhasználatot is. Tudomásunk szerint a "vizes" terület - a Wettland szó magyar fordítása - helyett egyes szakemberek a "vizenyős" terület szóhasználatot indokoltabbnak tartják, hiszen a vizes terület fogalmába az átmenetileg csapadékvízzel öntözött területek is beletartozhatnak. Hasonlóképpen, nemcsak fogalmilag, de térképen is rögzíteni volna szükséges a védett természeti területeket, és ennek alapján kellene az e területekre vonatkozó rendelkezések sorozatát megtervezni. Rögziteni kellene még a súlyozott védelmi fokozatokat is, és aszerint megfogalmazni a törvényszabta előírásokat. A nemzeti parkok területén nyilvánvalóan mindenféle vízgazdálkodási, vízrendezési munka csak az illető nemzeti park természetvédelmi céljait szolgálhatja, amelyeknek a meghatározása azonban már nemcsak a nemzeti park vezetőségének, hanem az illetékes vízügyi szakembereknek is a közös föladata és felelősége. A fokozottan védett területek vízügyi problémáinak a megoldásában a megfogalmazott természetvédelmi szempontok kielégítésének abszolút elsősége kell, hogy legyen, de a megfogalmazott célok megvalósításának műszaki megoldását esetenként kell megkeresni, azt logikátlan volna törvényi tiltásokkal előre lehetetlenné tenni, társadalom- és természetellenes módon. A tájvédelmi körze-