Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)

1. szám - Zsuffa István: Észrevételek a Természetvédelmi Törvény 1995. évi tervezetéhez

45 Észrevételek a Természetvédelmi Törvény 1995. évi tervezetéhez Zsuffa István Budapesti Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási Tanszéke, 1111. Budapest, Műegyetem rp. 3. Kivonat: Az új természetvédelmi törvénytervezet vízhasználatokról és vizes területekről szóló fejezete a természetvédelmi és a vízügyi igazgatási szervek, szakemberek ellentéteinek íölszításával a tudományosan megalapozott együttműködés helyett a vízügyi tevékenység korlátozására, sőt, fontos esetekben a vízügyi tevékenység eltiltására, vagy lchetetlenítésére összpontosít. Társadalom- és országpuszlító szabályozások helyett hatékony, eseti intézkedések lehetőségének szervezett megteremtésére volna szükség a "fönntatható fejlődés" jegyében. Vízépítési beavatkozások nélkül hazánkban természeti élőhelyek sem tarthatók fenn, s a vízgazdálkodásnak még a szuken értelmezett tcrmcszctvcdelmm túli, további fontos föladatai is lehetnek. Kulcsszavak: vízgazdálkodás, természetvédelem, vízjog, vízügyi igazgatás. 1. Átfogó megjegyzések A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium most készíti elő az új, és valószínűleg 1995. tavaszán tárgyalandó Természetvédelmi Törvényt. A törvény tervezetének "Vízhasználat, vizes területek" c. fejezete, ebben az 57-65. paragrafusai alapvetően vízügyi kérdésekhez kapcsolódnak. A törvénytervezet jellegzetesen passzív megfogalmazású és szinte csak a vízügyi tevékenység korlátozására összpontosít. Holott, a vizes élőhelyek, vizenyős területek, azok élővilágának védelme a természetvédelmi és vízügyi szerveknek mindenkor közös föladata volt. A természetvédelmi tevékenységnek és hatósági munkának nem a vízügyi tevékenység korlátozása, a vízügy elleni harc megszervezése kellene, hogy a célja legyen, hanem a vízzel, a természetvédelem szempontjából egyik legdöntőbb elemmel kapcsolatos rendszabályok megalkotásának segítése. Ebből a vízügyi hatóság és a vízügyi szakértelem épp úgy nem maradhat ki, mint a társadalom érdekében hozott bármely törvény megfogalmazásából, végrehajtásából a vonatkozó kérdésekben illetékes szervek, hatóságok és szakemberek testületei. A védett területeken belül a vizi környezet fokozott védelme természetesen a vízügyet is kötelezi, de a védelem hatékonysága csak a vízügyi szakma hozzáértésével, szervezett szakmai és hatósági együttműködésével érhető el. Bármely vízi környezet természetvédelme ugyanis foltétlenül aktív vízi munkálatokat igényel: az erózió, az aszálykár, az árvizek, az élőhelyek föliszapolódása, a vizes területek vízháztartásának fölbomlása, a drasztikus, de spontán vízminőségváltozások mellett a legszigorábban elzárt területek vízviszonyaira is hat a civilizált környezet: a savas esők, a csatlakozó mellékvizek a védett területek vizét is megronthatják. E hatások ellen a vízügyi és a természetvédelmi szolgálatnak közösen kell esetenként kialakítania az optimális védekezést, ami nem szabályok rögzítését, hanem szakmailag megalapozott együttes munkát igényel. Az aktív természetvédelem szerepe, amelytől az aktív vízgazdálkodás el nem választható, a védett területeken még nagyobb jelentőségű. Ezek a nagy értékű területek általában korábbi összefüggő természeti tájaknak összezsugorodott fragmentumai, amelyeket a természet szélsőséges folyamatai, árvizek, aszályok, szárazvillámok okozta erdőtüzek (Yellowstone park, 1991) teljes pusztulással fenyegetnek. A törvénytervezetnek azt kellene rögzítenie, hogy a fokozottan védett területeken a vízi környezettel kapcsolatos minden vízgazdálkodási föladat a természet védelmét kell, hogy szolgálja, ahol valamennyi vízimunkálatot, a meglévő létesítmények üzemét, bővítését, újak építését a természetvédelmi hatóság egyetértésével kell megtervezni, engedélyezni, lebonyolítani. Pl. a Kiskúnsági Nemzeti Park belviztározási céllal megőrzött és zsilipekkel szabályozott vízi területegységeinek élővilágát a zsilipek, csatornák fölszámolása esetén a nedves periódusokban visszatartott víz szabad lefolyása tönkretenné. De tönkretenné itt az élővilágot a tavak előtti zsiliprendszer - azaz a vízlépcsők - fölszámolása is, hiszen csak így lehet a védett vizes területekről a különböző okokból elszennyeződött vizeket távol tartani, elterelni. Ugyanezek a vizes területek aszály idején a rendszer felső szakaszán zsilipekkel megemelt szintű, földgáttal ("völgyzárógáttal") létrehozott tározóból kapják az életadó vizet. Hasonlóan, a kizárólag természetvédelmi céllal épült vízügyi létesítmények teszik lehetővé pl. a keleméri úszólápok, vagy az aggteleki cseppkőbarlang vízminő-