Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)

6. szám - Szabó Marianne–Bíró Péter–G. Tóth László: Az S-Deltametrin rovarölő szer hatása a dévérkeszeg (Abramis brama), a bodorka (Rutilus rutilus), a márna (Barbus barbus) és a csuka (Esox lucius) embrionális fejlődésére és az embrikók respirációs elektrontranszport rendszer (ETS)-aktivitására

.354 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1995. 75: ÉVI': C

,. SZÁM ben (kontroll) és azzal készült 0.025, 0,25, 2,5, 25, 250 és 2500 ppb (pl/l) koncentrációjú DM oldalokban. A DM oldatok készítéséhez a kereskedelmi forgalomban kapható, 2,5 % aktív hatóanyag tartalmú DECIS 2,5 EC (Chemark Kft, Hungary & Roussel-Uclaf Francé) rovarölő szert használtunk. Az oldatok készítésénél a koncentrációkat aktív hatóanyagra számítottuk ki. A tóvizet a szer bekeverése előtt az inkubálás hőmérsékletén 1 órán át tartó levegőztetéssel oxigénben, telitettük. A szer beoldódását 10~

6 (1 ppb) koncentrációban az oldathoz adott sejtmembrán barát dimctilszulfoxiddal (DMSO, FLUKA) segítettük elő. A beoldódás 10 perc keverés alatt megtörtént és a legtöményebb (2500 ppb) DM oldat sem maradt opálos. A DMSO esetleges hatását az cmbriogenczisre párhuzamos inkubálásokkal ellenőriztük, ahol a médium csak DMSO-t tartalmazott. Az ikrákat a Kisbajcsi Halászati TSZ keltető telepéről (Kisbajcs) szereztük be 1994 április-májusában. Az anyahalak a Dunából, ill. Duna eredetű vízzel elárasztott halastavakból származtak. A fejés előtt 24-72 órával a nőstényeket hipofizálták. 4-6 db anyahal megtermékcnyítetlcn ovocitáit és frissen megtermékenyített ikráit szállítottuk 3 órán belül 6-10° C-on (keszeg, bodorka, csuka), ill. 15-16° C-on (márna) hűtőláskában a Balatoni Limnológiai Kutató Intézetben (Tihany). Az ovocitákat szárazon. 250 ml-es porüvegben, a megtermékenyített ikrákat a keltető telep urcával kezelt vizében szállítottuk (6-8 ezer ikra / 3 1 víz). A laboratóriumban az ovocitákból és az addigra kétsejtcs állapotba jutó ikrákból azonnal kivettünk mintákat ETS-aktivitás mérésre és ezeket a mérésig (2-3 hét) 30° C-os mélyhűtőben tároltuk. Ez a tárolási mód 3-4 hónapig megőrzi a halembriók ETS-aktivitását (Yamashita és Bailey, 1993). A megtermékenyített ikrákat 8-10, illetve 16° C-on, szűrt tóvízzel 2-3-szor átmostuk, majd polírozott végű orvosi szemcseppentővel 150 darabonként, 500 ml-es Erlenmeyer lombikokba osztottuk, amelyek 250 ml frissen készüli inkubáló oldatokat tartalmaztak. Oldatok: szűrt Balaton víz (kontroll), 1 ppb DMSO (DMSO kontroll) szűrt Balaton vízzel és 1 ppb DMSO-val készült DM koncentráció sorozat: 0,025 ppb, 0,25 ppb, 2,5 ppb, 25 ppb, 250 ppb és 2500 ppb. Ez a koncentráció sorozat azt a koncentráció tartományt reprezentálta, amelyen belül a DM élő szervezetekre kifejtett hatását eddig bizonyították (1. táblázat). Minden koncentráció és a kontrollok 3 párhuzamban készültek. Az ikrák válogatása 812, illetve 15-16° C-on történt és 6-8 órát igényelt. A lombikokat az ikrákkal 160 1 -cs üvegkádba, termosztált vízfürdőbe helyeztük, nyitott szájjal. Az inkubálás hőmérséklete a keszegnél, a bodorkánál és a csukánál 12 ± 0,5° C, és a márnánál 16 ± 0,5° C volt. Az oldatokat naponta frissre cseréltük. Naponta feljegyeztük az elpusztult és a tovább fejlődő embriók, a kelések cs az elpusztult és élve maradt lárvák számát. A párhuzamos eredményekből átlagot és szórást számoltunk és azokat vettük Figyelembe a későbbi elemzéseknél. 2-3 naponta koncentrációnként 6-9, (párhuzamonként 2-3) embriót és/vagy lárvát kivettünk ETS-aktivitás meghatározásra. Az ETS-tesztig a mintákat - 30° C-on mélyhűtőben tároltuk. Az ETS - aktivitás méréshez a párhuzamonként kivett 2-3 embriót vagy lárvát együtt homogenizáltuk. Alapvctően az Owens és King (1975) és Packarcl (1985)féle ETS-tesztet használtuk, amely az ETS v

ma

x-át, azaz, a szervezetek légzési potenciálját mutatja. Az eredetileg zooplanktonra kidolgozott tesztet előzőleg enzim-kinetikai vizsgálatokkal halcmbriókra adaptáltuk. Ennek ercdinényei a jelen munkában alkalmazott módszer részletes leírásával együtt Szabó és mtsai.(1994), és G.Tóth és intsai. (1995) munkáiban megtalálhatók. Az enzimvizsgálatokra kivett egyedeket a kumulatív mortalitás és a túlélés számolásánál élő egyedenként vezettük tovább. 3. Eredmények 3.1. A keszeg Az inkubáció első 24 órájában a Balaton-vizes kontroliban a barázdálódó blastomcrek túlélése 99,5 ± 0,3 % volt. A 0.025-250 ppb DM tartományban 98,9 ± 0,63 % volt a túlélés. Ez a koncentráció tartomány tehát nem befolyásolta kimutathatóan a barázdálódást. 2500 ppbnél azonban már az első napon elpusztult a blastomcrck közel fele, (túlélés: 54,6 ± 4,68 %; 1. ábra). A második napon a mortalitás hirtelen megnőtt, de ez a kontroliban és a 0,025-250 ppb koncentráció tartományban továbbra sem különbözött, (kontroll túlélés: 45,7 ± 11.9 %). 2500 ppb-nél azonban a túlélés ekkor már csak 12,7 ± 3,17 % volt (l.ábra). Keszeg (Abramis brama) 100 100 100 100 132 6i» 50 50 100 100 45 óié 220 óla 50 50 i 50 100 iS. 100 50 72 6i» * 50 240 óla Uiva >D 10 100 100 SO Atn 2G4 óia 00 50 0 100 100 144 óla 260 óla 50 50 0 0 0.03 0.25 2.5 25 250 2500 100 160 dra 50 O 0 0.03 0.25 2.5 25 250 2500 S-Dcltamelrin koncentráció (ppb) 1. ábra. A kezeletlen és 0.025-2500 ppm DM-mel kezelt dcvérkcszcg embriók és lár\>ák túlélése a fejlődés során