Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)

5. szám - Halász Béla: A rétegezett hidrogeológiai rendszerek sajátosságai

HAJ.AS7, B A rétegzett hidrogeológiai rendszerek sajátosságai 319 mely szintén alátámasztotta azt. A feldolgozásból a sen ez utóbbin látható, a csekély kutatási mélység miatt munkahely-változtatások során a különbség térkép és a a tendenciákban ma is helyes áramkép megrajzolása akhidraulikai szelvény maradt csak meg (l.ábra). Különö- kor (1971) bizonyos bátorságot ieénvelt. Alsó-és felsöpleisztocen nyomáskülönbség vonalai f é l.ábra A hidrogeológiai rendszer rétegzettsége (a hidraulikai folytonosság) természetesen erősen megváltoztatta a vízkészletek keletkezési körülményeire vonatkozó elképzeléseket. Ennek számszerű kimutatása céljából 1972-ben -mint később kiderült világelsőként- előállítottuk az elvileg tetszőleges számú réteg által alkotott rendszerben üzemelő kútcsoport ill. végtelen galéria körüli permanens depressziós térre vonatkozó analitikus megoldást. Ezt 1973-ban követte a felülről zárt rendszer permanens viselkedését szimuláló analítilkus modell. Ezek alkalmazást nyertek a FETIVIZIG-en kívül a VITUKIban (Székely, 1974) is. Sem a rétegsor függőleges átjárhatóságát igazoló elsődleges feldolgozást (í.ábra), sem pedig a két analitikus megoldást azonban nem publikáltuk a központi államigazgatás a rábízott nemzed vagyon (a felszínalatti víz) iránt mutatott, a mainál alig kisebb közönye okán. Ez az állapot azonban nem tarthatott sokáig, hiszen a VITUKI igényelte ezeknek az analitikus modelleknek a használatát, eltulajdonítani nem akarták, így kérték a publikálást. A felhalmozott tapasztalat és az eredmények egy részének megjelentetésére 1975-ben került sor (Halász, 1975). Ez, a jelenlegivel azonos című tanulmány matematikailag bizonyította, "hogy a rétegzett rendszer a vízkivételi műtől számított R* távolságon túl egyetlen, de az összlet teljes átbocsátó képességével rendelkező rétegként viselkedik" (Hidr. Közi. 1975. 11. sz. 505. old.), ill. "e rendszerek a vízkivételtől és a peremektől számított R* távolságon túl T

s=£Tj transzmisszibilitású rétegként kezelhetők" (u.ott 507. old.), ami teljesen összecseng Walton (1960) és a többi szerző tapasztalati adataival és Tóth (1995) tanulmányával, amint arról a bevezetésben is megemlékeztünk. Székely F. (1978) a jelen sorok szerzője által alkalmazott eljárást kiteijesztette az agyagok vízkapacitását a homokokéban figyelembe vevő, azonos piezovezető képességű vízadókból álló rétegzett rendszerekre. A kifejlesztett analitikus elméletet a FETIVIZIG-en kívül felhasználta a VITUKI is az ország réteg- és hévíz készletének felmérésére (Liebe P. Székely F. 1979 a,b). A módszert előadták a Hidrogeológusok Nemzetközi Szövetségének Kongresszusán (Halász B-Székely F. 1979). A KGST blokk elszigeteltsége miatt a világ hosszú ideig nem vett tudomást a rétegzett rendszerek elmélete terén elért magyar eredményekről. így a holland kutatók 1984-ben (Hemker) ugyanazokat az analitikus modelleket publikálták, amelyeket mi már 1972-73-ban ismertünk. Elsőbbségünket csak személyes közlés eredményeként ismerték el. Ezidőtájt idehaza már a Neuman és Witherspoon (1969) két, függőlegesen izolált homok és a közbezárt agyag réteg nem-permanens együttműködését leíró modelljének