Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)
5. szám - Deák Antal András: Mikoviny Sámuel és a Tata környéki „posványságok” lecsapolása
26(1 .312 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1995. 75: ÉVI': C ,. SZÁM - A lecsapolási munkálatokra összesen 6 500 florénát utaltak ki. melyből Mikoviny két medret ásatott: "egyet a mocsarak lecsapolására. egyidejűleg mindkét uradalom hasznára, egyet pedig Tatától az almási malmokig". ("Csatornarendszerről" beszélni tehát túlzás.) - A legköltségesebb mű a "Canalis moláris et derivatorius" (Általér) volt. Kolinovics szerint hossza 5058 öl Az 1794-ben felvett jegyzőkönyvből pedig az derül ki. hogy egy nagy árvíz alkalmával az Általér "Mikoviny árkát" otthagyva "előbbeni folvamattyát...egészlen megváltoztatta" (1. lábj.). - A mocsár közepét átszelő új csatorna, a "Canalis exsiccatorius" (Lecsapoló csatorna) az előbbinél jóval rövidebb volt ugyan - 1824 ölnek mondja a fenti forrás mégis a "posványság" kiszárításának leghatásosabb műve lett: az elvizenyősödött terület közepén húzódva áttörte az clmocsarasodást okozó nagy gátat, s a vizet a legrövidebb úton a Dunába vezette. - A lecsapoló csatorna megépítésével, a "nagy gát" áttörésével néhány malom alól elvitte a vizet, ami a malomtulajdonosoknak Tárczy-Hornochnál. ill. Kolinovicsnál is említett érthető felháborodását váltotta ki. Az eredeti tervek szerint a ma Általérként ismert "Levezető- és malomcsatorna" kimélyített és kiszélesített medrét "fa és más dolgok szállítására" is igénybe szerették volna venni, erre azonban - valószínűleg azért, mert Almás felett új medret választott magának -, nem lett alkalmas. (1. lábjegyzet). - A munka elkészülésének idejét illetően az adatok eltérőek Tárczy-Hornoch Antal szerint már 1747. nyarán, Kolinovics Gábor úgy tudja, hogy 1747 novemberében fejezte bc a munkát. Tomka-Szászky János. Mikoviny közvetlen ismerőse szerint, ugyancsak az 1747. évben befejezte a csatornák ásását 2 5. Abban tehát valamennyi írásos emlék egybehangzóan megegyezik, hogy már 1747-ben elkészültek a csatornák. Mivel pedig egyedül Kolinovics szolgál a munkálatok befejezésére vonatkozó pontos dátummal, az. ő adatait tekintjük hitelesnek. Az 1794-ben - tehát csaknem 50 évvel később - felvett jegyzőkönyv 10 tanújának vallomása már csak fogalmazásuk bizonytalansága miatt sem - "két évig is eltartottak" a munkálatok - lehet a kérdésben perdöntő. - Ugyancsak az 1747. évi befejezésre lehet következtetni Mikoviny egyik Almáson kelt. gróf Illésházy Józsefhez írt leveléből: "Minden oldalról a legkülönfélébb feladatok nehezednek rám. cs zilálnak szét. A kamarai uradalmakban ugyanis az aratás előtt sok sürgős elintéznivalóm van. Komáromnál a Dunán egy cölöphíd építését is elkezdtem..." 2 6. Figyelemre méltó azonban, hogy amikor itt - 1748 júniusában - bokros teendőire hivatkozik. a lecsapolási munkákat nem említi. Kolinovics alapján állítjuk tehát, hogy a munkákat 1747. kcső őszén, novemberben 19-ére fejezték bc. - Az Országos Levéltárban fellelt hídtervrajz alapján (19. lábj.) jogosnak látszik az a feltételezés, hogy Mikoviny 1747-48. évi Tata környéki munkái között Almáson még egy közúti híd építése is szerepelt, mely a "Poststrasse" (postaút) számára az Általért vagy a lecsapoló csatornát Ívelhette át. Nem valószínű ugyanis, hogy ugyanazon időben, ugyanazon munkák keretében másik mérnökre bízták volna azt a feladatot, melyben Mikoviny ugyancsak a legjobb volt. Jegyzetek: 1. MOL Zichy cs. Fasc. 152. et B No 1-15. 118.cs.p.34-38. 2. Körmendi Géza: A tatai vízimalmok története. Komárom megyei Múzeumok Közleményei, I.405.O. 3. Szabad György: A tatai és gesztesí Eszterházy uradalom áttérése a robotrendszerről a tőkés gazdálkodásra. Budapest. 1957.; Rohrbaclier M: Tata története. Tata, 1988. 4 Fülöp Éva Mária: A Tata-gesztesi Eszterházy-uradalom megszervezése a XVIII. sz. első felében. Komárom-Esztergom megyei Múzeumok Közleményei, IV. 55.o. 5. MOL Zichy cs. Fasc. 152.et B No l-l 5.p. 707.118. cs. p .27. 6. Tárczy-Hornoch Antal: Mikoviny Sámuel, a selmeci bányatisztképző tanintézet első tanára. Sopron, 1938. 37. o. 7. Kolinovics Gábor: Postuma memória Josephi Esterházii de Galantha. . 1754. 8. Kolinovics szerint szeptemberre fejezték be "Canalis moláris" (Általér) árkolását, november 19-ére a "Canalis exsiccationis"-t, a lecsapolócsatornát. Az 1794-ben meghallgatott 10 tanú pedig úgy tudja, hogy két évig tartottak a munkálatok (22. lábj.). 9. Mikoviny kronosztikonos versének sorait elszórva építette bc Kolinovics az ö történelmi visszatekintésébe. A magyar irodalomban eddig úgy tudtuk, hogy a vers elveszett. Erről bővebben: Deák Antal András'. A "Hungaria nova" megrajzolója. Mikoviny Sámuel. Budapest. 1987. 10. Kolinovics i.m. 30-31 .o. 11. Bővebben ugyancsak Kolinovics i.m-ben. 12. Mikoviny özvegyének kérvénye.Deák Antal András i.m. 143.0. 13 "Júniusban és júliusban az építész és kapitány Mikoviny Coslát új védmúvekkcl látta cl" 14 l,ásd: 5.lábj. 15. Deák Antal András i.m. 44.o. 16. MOL S 11 No 290. 17. Lásd; 5.lábj. 18. L. F. Marsigll: Danubius Pannonico-Mysicus II. kötetében úgy véli. hogy a gátat a rómaiak építették, hogy Brigétiotól távol taitsák vele a vizeket: "Abban a mocsárban. ... melyet a Tatáról folyó patak hozott létre (c), kőből épített vízvezeték maradványai (d). a mocsár keleti szélén pedig, a mocsarat megfékező töltés (c) látható: innen két gyönyörű kváderkövokből épített kifolyón át (I) a mocsár vize nem messze tőle a Dunába ömlik". 19. MOL Zichy cs. Fasc. 152. et B. 118. cs. p. 1. 20. Kolinovics i.m. 44-45.0. 21. A fordításban segítségéért Adamik Tamás professzor úrnak hálás köszönettel tartozom. 22. Deák i.m. 113.0. 23. Lásd: I. lábj. 24. Mikoviny Sámuel 25. Tomka-Szászky .János: "Introductio.Geographiam" (1777). Caput XVI.Sect.I.Dc Hungaris 523.0.: "Almás nagv község a Duna partján, közigazgatásilag Komáromhoz tartozik, azon vízcsatorna miatt méltó említésre, melyet Mikoviny Sámuel a Királyi Kamara rendelésére 1747-ben kiásatott". 26. Mikoviny levele gr. Illésházy Józsefhez. Almás. 1748. június 22. A levél fordítását lásd: Deák Antal András i.m. A kézirat beérkezett: 1994. július 6. Közlésre elfogadva: 1995. január 2. DEÁK ANTAL ANDRAS A budapesti Eötvös Lóránd Tudomány Egyetemen szerzett 1970-ben tanári, majd bölcsészdoktori oklevelet. 1989. óta a Magyar Vízügyi Múzeumnak elsősorban a XVIII-XIX. századdal foglalkozó tudománytörténésze, a vízgazdálkodás és a térképek tárgykörében, német és latin nvelvíi forrásmunkák kutatásában.
