Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)

5. szám - Deák Antal András: Mikoviny Sámuel és a Tata környéki „posványságok” lecsapolása

26(1 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1995. 75. ÉVE 5. SZÁM vizcnck biztonságos elvezetésére, valamint a szerződésben megfogalmazóit vizi szállítások - fausztatás - céljaira ásatta. 3. A térkép jobb sarkában ábrázolt kettős zsilip - egyike az. almásiaké. másika pedig a szőnyiekc volt -. a nagy gátban töltött bc fontos szerepet: a malmok működéséhez biztosította a megfelelő vízszintet, egyben pedig az clmocsarasodás legfőbb okozója volt. 4. A zsilipekben, miként azt a rajz. sugallja, vízszintesen egymás fölé fektetett gerendák zárták cl a víz útját Ezeket a zsilipfal két szélén kialakított fugákban ereszthettek le egymás fölé. s számukkal szabályozni tudták a duzzasztás szintjét. 5. A mocsárlecsapolás a birtokosoknak ugyan nagy hasznot ígért, dc közvetve, sőt közvetlenül is érzékenyen erintette az almási cs szőnyi malomtulajdonosokat, mivel zsilipjeik, illetve malomgátjaik eltávolítását javasolta. 3. Mikovinvnak az almási közútra készített hídter\>19 rajza' A szerződés lapjai között található egy hídrajz: "Delineatio Pontis c.\ Muro confíciendi" címmel, melynek hátlapján "1747. Dclineatio Pontis ex Muro conficicndi in via Publica Almasiensi" olvasható. (Az almási közúton kőből cpilctt híd tervrajza). Merete: 29x19 cm. A hídtervrajz. készítésének időpontja egybe csík a csatornaásás idejével. Ebbpl arra következtethetünk, hogy Mikoviny műve. aki azt a lecsapolási terv járulékaként készíthette. A tervrajzon a híd függőleges keresztmetszete és fclülnczctc látható. Eszerint pillérjeit 6-6 sor cölöp hordta, tehát mocsaras területen épült. A két pillcr közötti távolságot pedig egy nagy boltív hidalta át. 3. Kolinovics Gábor a mo csór le csapolásró / Esz.tcrházy és Mikoviny korábbi együttműködését ismerve érthető, miért Mikovinyrc gondolt Eszterházy. midőn úgy határozott, hogy birtokát a káros vizektől megszabadítja: "1747. május 15-én a pozsonyi Királyi Kancelláriával megállapodást kötött - írja Kolinovics -. hogy az ő tatai cs amazok almási birtokain lévő mocsarak lecsapolására Mikoviny matematikusnak - korunk leghíresebb mérnökének - a felmérései alapján árkokat ásatnak, melyek cgyikc a vízzel fedett területeket szárítja ki. a másik pedig a tatai vizekel az almási malmokhoz vezeti. Az. építés költségeit egyenlő arányban viselik. így tehát május közepén elkezdték ásni azt az. árkot, mely Tatától Almásig vezetett , a munkások száma Mikoviny segédeivel együtt elérte az 5()()-at. akik a meghatározott célnak megfelelően az árokkal szeptember második felében elérték a Dunát. A földművelés érdekében a tatai vizeket - nehogy azok a réteket és síkságokat dönthessék -. általában 5 láb mély. dc. ha a helyzet megkívánta. 13 vagy legkevesebb 3 láb mély árokba kényszerítette. A csatorna alsó szélessége 5-8 láb. felszínén pedig - azért, hogy a mélységnek megfeleljen - 3-5 ölnyi volt. Mindezt összesen 5058 öl. azaz másfél német mérföld hosszúságban: Tatától ugyanis a kettős római sáncig egyenesen 1600 öl. amelv aztán Somod, majd Naszál és Almás földjein a terepviszonyoknak megfelelően kanyarodik. Ezt befejezve tüstént a másik, a naszáli csatornát kezdik cl. amely a mocsarak lecsapolására szolgál, magától a naszáli malomtól a tatai és almási területeken keresztül egyenes vonalban a római sánc átvágásáig 1210 öl hosszan, innen egészen az. Almás falu és a Füz-tó regi. határul szolgáló csatornájáig 614 ölt kanyarogva, összesen pedig 1824 öl hosszúságban. Ahol a legszélesebb volt. ott 18 láb, mélysége pedig 5 láb volt. s csak november 20-ra készült cl. Mégsem láttuk volna ezeket a csatornákat befejezve, ha jobb híjján nem vettek volna igénybe mindkét munkához, jobbágyokat, akik bizonv nem szívesen jöttek, noha nem voltak megfosztva a fizetségtől." 2

1 Később megjegyzi, hogy Mikoviny cz alkalommal a brigetiói római emlékekről is nagyszerű jegyzéket készített 2

2. Kolinovich írását tovább olvasva kiderül, hogy adatait Mikoviny 1748 januárjában írt jelentéséből vehette. 4. Egy jegyzőkönyv 1

794-ből 2

3 A bevezetőben közel 50 évvel a szabályozások után Almáson egy pereskedés kapcsán felveti jegyzőkönyvből idéztünk. A tanúk vallomása Mikoviny "Malom- cs lecsapoló" csatornájára v onatkozóan egyéb crdckcsscgcl is tartalmaznak, ezért hasznosnak ítcllük meg. ha a jegyzőkönyvből még egy keveset kiemelünk. A tanúknak az alábbi kcrdcsekrc kellett válaszolnia: "2. Tudgva-é az. Tanu. hogy az Almási malmokat hajtó Tatai vizeknek kezdetében Ingeneur

2

4 által ásottatott árkát, annak clkcs/.ittcsc után. csak igen hamar a mostani Almási Kallón felyül. mint egy 350 lépésnyire (melyet a Tanu a föld színin is mutasson meg) egy nagy zápor esső állal okoztatott árvíz elszaggatván, a Tatai vizek akkor mindjárt más utat csináltak magoknak, cs attól az. időtől fogva, mind c mái napig is azon az. uton folynak lc az. Almási malmokra? 3. Igaz-é. hogy azon az. Ingeneur által készittetett árkon az. Almási uraság mindgyárt egy kallót csináltatott, mihely az árok elkészült: de midőn az a fellycbb kcrdcsbc tett nagy zápor cső az. árkot elszaggatta, akkor azt az Almási kallót is semmivé tette, cs az. egész Canalissát az. Ingcncurnck bc töltötte? 4. Azon az Ingeneur által ki mettszett s elkészített árkon. és annak erőszakos elromlása után. a mostan is lc folyó Vizén próbáltatott-é. és lchetctt-c valaha ölfát vagy más épületre való fókát is Icbocsájtani? 5. Csináltatott-é valaha malmot a Tatai uraság azon az Ingeneur által ki metszett, cs cl készíttetett víz árkán valahol a maga határjainak mezzősségein'.'" A kérdésekre valamennyi tanú egybehangzóan válaszolt. Továbbra is a szőnyi lakosú Szabó István vallomásából idézünk: