Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)

5. szám - Vágás István: A Hidrológiai Közlöny 75 éve

26(1 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1995. 75. ÉVE 5. SZÁM ásványvizek, forrástcrmékek cs más. a geológust és orvost egyaránt érdeklő tényezők megismeréséhez sohasem elegendő a szóban forgó termék elemző természettudományi leírása, hanem szükség van az élettani kísérletre és elsőrendben a klinikai tapasztalásra is." Kunszt János írta ezt követő cikkében: "Tudnunk kell azt. hogy a kémiai cs orvosi szisztematika nem azonos. Pl a balatonfürcdi ásványvizet Thán Károly a szulfátos savanyúvizek közé sorozta. ... az orvosi beosztás hatástani szempontból a meszes ásványvizek közé." Papp Ferenc 1936-ban arra is felhívta a figyelmet, hogy jóllehet, az ásványvizek kémiai összetétele és a föld alkata közötti összefüggés közismert, az ásványvizekre azonban nemcsak a kőzetek minősége hat, hanem azok helyzete is: "A kőzetek minősege az ásványvizek összetételét szabja meg. a rétegek helyzete pedig a források feltörési helyét és töménységet " A mérnöki hidrológia tárgykörében elsősorban Lászlóffy VVoldemár cikkei figyelemre méltók: 1932-ben a Tisza vízgyűjtőjét jellemezte. 1934-ben és 1940-ben a Duna magyar szakaszát, illetve budapesti szelvényét. Ezekben a fő- és mellékfolyók vízgyűjtő területeinek cs középvízhozamainak jól áttekinthető, szemléletes ábrázolására az általa kifejlesztett hidrológiai hosszszelvényt alkalmazta Aujeszky László a hidrológus mérnöknek ajánlotta figyelmébe 1934-ben kutató eszközként a vitorlázó repülőgépet. Budapest vízellátásának problémáit 1937-ben a földtani tudomány oldaláról igyekezett megközelíteni Vitális Sándor. Sorra vette a főváros földalatti (mélységbeli) és felszínt (külszíni) vízbeszerzési lehetőségeit, és az akkori - a káposztásmegyeri, a Kossuth Lajos téri és a budaújlaki - vízbeszerzések kiegészítésére, a már sejthető háború légitámadási veszélyeire tekintettel is ajánlotta a közvetlen dunai vízkivétel feltételeinek vizsgálatát, és a budai városrés/, triász mészkő és dolomit víztartók vizeivel. vagyis karsztvizekkel, azon belül is a még érintetlen. ős-karszivi/.ckkel való ellátásának megfontolását. Farkass Kálmán és Pap Ferenc a Vízművek mérnöki szempontok szerint megfogalmazott álláspontját kifejtve. főként a karsztvizek kérdésében tett ehhez kiegészítéseket. A budai karsztvizekről azután 1940-ben nyilvánít meg véleményt Vígh Gyula cs Schréter Zoltán Az 1938. évfolyamban íj jász Kivin cikkc az erdőnek a természet vízháztartásában betöltött szerepet fejtegeti. Felhasználja a természet vízháztartási mérlegét kifejező egyenletet, s megállapítja: "A/, erdőnek csapadékképző tulajdonsága nincs, mert az erdő a párában gazdag légtömegeket nem tudja olyan mertekben felemelni, hogy abból cső keletkezhessek Hiába fásítanánk bc tehát akár az egész. Alföldet is. annak éghajlata nem lenne csapadékban gazdagabb." (Ugyanezt állapította meg Réthlv Antal is a l'ízügyi Közlemények 1934 évfolyamában). Továbbá: "A faállomány nagy vízfogyasztásának tudható bc az a jelenség is. hogy az erdő alatt a szemi-humid cs szemi-arid klíma övekben az altalajvíz melyebben van. mint hasonló viszonyok kö/ött a fátlan területen. A fatcnyészcl tehát szükség esetén az altalajvízből pótolja v ízhiányát Ez az eset a Nagy-Alföldön is. ahol az évi csapadékmennyiség nem fedezi a fatenyészet vízszükségletet." A tárgykörök bővülése a 40-es évtized első felében Az, 1940. évfolyam teljes egészében a főváros hidrológiai kérdéseivel foglalkozott, a főpolgármesteri hivatal felkérésérc és támogatásával. Külön fejezetek közöltek tanulmányokat a mélységbeli vizekről, a karsztvízről, a csapadékv ízről, az ivóvízről, a főváros hidrobiológiái viszonyairól. a csatornázásról és a szennyvizekről, illetve néhány általános kérdésről, elsősorban az ásvány- és fürdővizekről Igen értékes a 255 címből álló. Entz Géza és számos munkatársa által összeállított hidrobiológiái címjegyzék, amely a lapban az első ilyen vonatkozású bibliográfia. A "budapesti" folyóiratszám már nem függetlenítette és nem is függetleníthette magát a fővárosi kérdésekkel szorosabban vagy lazábban összefüggő vidéki vizsgálatoktól A/. 1942. évfolyam, nyilvánvalóan ennek a fővárosi áttekintésnek a szakmai eredményei nyomán országos áttekintésre is vállalkozott. Szó van ebben Magyarország ivóvízellátásáról (Pap Ferenc), csapadékviszonyairól (Réthly Antal), a mélységi vízbeszerzés hidrológiai. műszaki és földtani vonatkozásairól (Mazalán Pál, Horusitzky Ferenc), az ivóvízellátás földtani (Vígh Gyula), illetve közegészségügyi szempontjairól (Dabis László, Jendrassik Aladár, Páter János). Külön említhetjük Salamin Pálnak a hazai belvízrendezésről írt tanulmányát. amely nemcsak az országos teendőket v ázolta nagy időtávlatú előrelátással, hanem saját kcsöbbi tudományos érdeklődésének is pályát szabott. A/ 1942 évfolyam közölte Bogárdi János tanulmányát a vízfolyások hordalékméréseiröl. A tárgykörben már közölt cikket a folyóirat 1938-ban. akkor Miháltz István leírta a Tisza szegedi lebegő és oldott hordalék szállításának főbb adatait. Ilogárdi cikkc most bemutatta a hordalékmérés kiterjedt eszköztárát, cs a görgetett, lebegtetett és oldott hordalékra vonatkozó tapasztalati ismeretekből általánosítható megállapításokat telt. A 40es évek elején az ivóvízellátás kérdcsc hangsúlyozotlá válik. Vitális Sándor cikkc az. egyik bányav idéki helység. Kistcrenyc ivóvízellátását. Vígh Gyula Szekszárd város vízellátásának feltételeit tárgyalta. Láng Sándor visszatért a karsztvíz fővárosi vízellátásba kapcsolatsának kérdéseire. Pávai-Vajna Ferenc a sűrű mélyfúrások lehetséges káros hatásaira figyelmeztetett: "Úg\ látom már abban is igazam van. hogy a Dunántúl és az Alföld, de az egész magyar-horvát harmad-negyedkori medence Közép-Európa leggazdagabb földgáz- és petróleum területe, úgy. amint hosszú ev ek óta szóban cs Írásban hangoztattam, dc eleinte - mi tagadás - nem sokan hitték cl. ... Tudjuk, hogy nagyobb mélységű fúrásokban magas hőmérsékletű termális vi/.ckcl is megütöttek. Ezek azután nagy nyomásukkal vándorolnak minden átfúrt magasabb helyzetű rez.crvoir réteg felé és rctcgbc ... Az Alföldön a geotermikus gradiens abnormális. 3033 m helyett 16-18 m. ... És. vajon csak ilyen marad-e. ha sok ezer fúrás fogja egy emberöltőn belül a legtöbbször csak a felszín alatti 10-50-100 m mélységig felhozni azt a sok ezer köbméter 70-80. vagy 100 C foknál forróbb. szélszivárgó, gázos, sós vizet'.'"