Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)

4. szám - Hírek - Dr. Mosonyi Emil bevezető előadásai az 1995. júniusában Barcelonában tartott nemzetközi vízerőhasznosítási konferencián - Beszámoló a Vízépítőipari Szakosztály 1995. június 8-án Nagymaroson tartott előadóüléséről

Hírek 255 Beszámoló a Vízépítőipari Szakosztály 1995. június 8-án Nagymaroson tartott előadóüléséről A Magyar Hidrológiai Társaság Vízcpítőipari Szakosztálya a Nagymaros- Visegrád szükséghelyreállítás során épülő közműalagút és kapcsolódó létesítményeinek ismertetése és bejárása címmel hirdette meg 1995. június 8-i nagymarosi előadóülését. A nagymarosi műtárgy kivitelezéséhez épített ideiglenes körülzárás, amely száraz munkateret biztosított, és a meder- illetve hajózóút-áthelyezés a beruházás leállítása miatt mai funkcióját elvesztette. A vízzáró inunkatérhatárolás fenntartása és az ideiglenes hajóút kedvezőtlen sebességi viszonyok melletti üzemeltetése jelentős költségekkel járt. Az ideiglenes körülzárás kiépítettsége - tekintve, hogy csak az építés időtartama alatt elvárható árvízi biztonság kielégítésére tették alkalmassá - műszaki kockázatot jelentett. A körülzárás már évekkel élte túl tervezett élettartamát, így a bontás egyre sürgetőbbé vált. Ezt indokolták az országos jelentőségű idegenforgalmi-környczetvcdelmi szempontok, a bontás utáni biztonságos hajózóút kialakításának nemzetközi érdeke, és a munkatér fenntartására elfolyó pénzösszegek megtakarításának lehetősége is. A vízlépcső építéséhez kialakított száraz munkatér egyedülálló lehetőséget biztosított valamilyen, a két partot összekötő létesítmény megvalósítására. Az elmúlt években szóba került a közúti-, eseüeg vasúti híd, vagy alagút, gyalogos-kerékpáros alagút létesítése, de ezeket a megoldásokat elvetették. Végül, a két partot összekötő, járható közműalagút építéséről született döntés. A Dunakanyar helyreállítása komplex mérnöki feladat, amelynek két fő műve maga az közműalagút, és az erőműépítés során kirobbantott alapgödör helyreállítása, oly módon, hogy a hajózás a nagymarosi sziklagázlón a Duna-Bizottság ajánlásának megfelelő hajózó mélységgel lehetségessé váljon, s a kitermelt termett szikla helyére a kimosásnak ellenálló mesterséges mederfenék kerüljön. Mint arról Vincze László beszámolt, a teljes beruházást a munkára kiírt versenytárgyalás nyertese, a FŐBER Kft fővállalkozásban végzi, az összes műszaki és tájépítészeti munka koordinálásával, sőt részleges finanszírozásával . A közműalagút tervezését a MÉLYÉPTERV Komplex Rt. végezte. Rokob Ágnes, a Vállalat tervezője elmondta, hogy az alagút kialakítása során a tervezők igyekeztek a legjobban kihasználni az alagút által megnyíló lehetőségeket, így ott szennyvíz nyomócső, ivóvíz vezeték, postai távközlési kábel, nagyfeszültségű távvezeték kerül elhelyezésre. Helyet biztosítottak még a kitermelt szikla helyén kialakított víznyerő galériából kivett - a remények szerint a parti szűrésűt megközelítő minőségű vizet szállító csőnek, és egy, a lepencei fürdő által nem hasznosított hévíz átvezetését szolgáló csővezetéknek is. A közművek száma utal a szükségessé vált egyeztetési munka mennyiségére is: a beépített vezetékek méretét igyekeztek úgy meghatározni, hogy a regionális, távlati igényeknek is megfeleljenek. A közműalagút segítségével lehet pl. üzemen kívül helyezni a visegrádi korszerűtlen szennyvíztelepet, így a nyers szennyvíz a nagymarosi oldalra kerülve jobb hatásfokkal lesz tisztítható. A fölösleges hévíz pedig a nagymarosi oldalon fürdő létesítésére adhat lehetőséget. A közműalagút járató, így a szerkezetek kezelése, a fenntartási munkák egyszerűen elvégezhetők. Nagy feladat volt a szükséghelyzetek kezelésének technológiai tervezése. A tűz elleni védekezéshez az alagutat két, tűzbiztos módon elkülöníthető szakaszra kellett osztani, és gondoskodni kellett a tűzoltás lehetőséről is, tekintettel a nagyfeszültségű vezetékekre, amelyek miatt nem lehet a tűz oltására vizet használni. Ezért habképzésre alkalmas vízvezetéket kellett építeni. A biztonságot automatikus fustérzékelő rendszer adja. Az alagút szellőzését is körültekintően kellett megoldani. Esetleges üzemzavar (csőtörés vagy szivárgás) esetén az alagút különböző lejtésű szakaszainak határán található aknák egyikében elhelyezett szivattyú az alagút aljában összefolyó csurgalékot a felszínre nyomja. A szerkezet kialakításáról tervezője, Benedek András (KOMIR Szövetkezet), és a kivitelező VÍZÉP Kft részéről Nagy Árpád szólt. Az alagút kialakításmódját két változat közül választották ki. Szóba került a monolit kialakítás négyszög szelvénnyel, amely kedvező belső helykihasználást tett volna lehetővé. Ezzel szemben merült fel a 2,80 m átmérőjű, előregyártott ROCLA vasbetoncső beépítése, amely a kör keresztmetszet miatt kedvezőtlenebb a belső elrendezhetőség szempontjából. Mé.gis, a helyszíni betonozás óhatatlanul bizonytalanabb nünősége, a szigetelések nehezen ellenőrizhető volta miatt a ROCLA csöves megoldást választották. Itt ugyanis gyári minőségellenőrzés után a több, mint kétszáz kritikus illesztést külön-külön lehet ellenőrizni. A szerkezet felúszása ellen leterhelő betontest készült, amelyhez vasbeton hevederek fogják az alagutat. A vízzáróságról a látogatók is meggyőződhettek, hiszen a Duna magas vízállása miatt a 10 m vízoszlop nyomása ellenére sem látszott nyoma különösebb szivárgásnak. Az alagút szerkezete feletti munkák a mederfenék elmosódását akadályozák meg. A megfelelő hajózóút kialakítása, a meder fenék- és oldalvédelme nagy feladat volt mind a tervező TÉRTERV Kft, mind a kivitelező STRABAG Hungária Építő Rt számára. A munkálatokról Lőcsy István, a STRABAG Rt. munkatársa számolt be, kiemelve a feladat komplexitását, hiszen a hajózás folyamatosságát - a valamikori építéshez hasonlóan - ezúttal is biztosítani kellett. A körgát bontása csak abban az ütemben történhet, amilyenben a visegrádi part rekonstrukciója folyik, hogy a folyó mederszelvénye ne növekedjen, mert ez a vízmélység csökkenésével a hajózás ellehetetlenüléséhez vezetne. Sajnos, a meder kialakítását nem tekinthették meg a látogatók, mert a munkagödör már víz alá került, amely a tervek szerint újra a Duna élő részévé válik. Az alagút visegrádi vége a bejáráskor a körtöltésben, a Duna közepén várta, hogy az új part elélje, és így valóban a folyó jobb partjára kerüljön. Rácz Tibor