Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)

4. szám - Nekrológ

256 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1995. 75. ÉVF. 2. SZ^JVI Nekrológ Dr. Zalánffy László (1920-1995) A Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság egykori igazgató-helyettes főmérnöke, majd a bajai Vízgazdálkodási Főiskola, illetve az Ybl Miklós Műszaki Főiskola tanára, dr. Zalánffy László, 1995. április 16-án örökre megpihent. Budapesten született 1920. május 31-én, édesapja zenetanár volt. Debrecenben végezte középiskoláit, s 1944. szeptember 29-én szerezte meg mérnöki oklevelét a budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. 1942. nyarán a Nyírvízszabályozó Társulatnál, az 1943. és 1944. évek nyarain Kárpátalján és Erdélyben végzett főként geodéziai munkákat. 1944 és 1948. között magánmérnökként folytatott szintén földmérési tevékenységet. 1948-ban lépett vízügyi szolgálatba, geodéziai mérésekkel, tervezéssel, kivitelezéssel egyaránt foglalkozva. 1951-től a MEVTÉP építés-, majd főépítés-vezetője, 1953-tól, annak megalakulásától kezdve a debreceni. Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság mérnöke: öntözési, társulati, később tervezési csoportvezetője. 1961ben a Műszaki Osztály vezetőjeként igazgató-helyettesi beosztást kapott. 1972. január 15-ig volt a Tiszántúli VÍZIG ig. h. főmérnöke. 1972. és 1975. között a Műszaki Egyetem Bajai Főiskolai Karán fejtett ki oktatói- és tudományos tevékenységet. 1975-től 1982-ig, nyugdíjaztatásáig az Ybl Miklós Főiskola tanára volt., ezt követően is folytatva oktatási tevékenységét, amit a Tiszai Hőerőműnél tanácsadói feladatkörrel egészített ki. Munkájáért, újításaiért többször kitüntették Alakulása óta tevékeny tagja volt a Magyar Hidrológiai Társaság, a Geodéziai- és Kartográfiai Egyesület Hajdú-Bihar megyei szervezeteinek, majd 1989-től alapító tagja a Mérnöki Kamarának is. Német-, francia- és angol nyelvtudását a külföldi szerzők műveinek tolmácsolásával, továbbá saját közleményeiben hasznosította. Elméleti, és gyakorlati tevékenységének egyes részterületei: - a nagyhegyesi kísérleti öntözőfurt előkészítése és kivitelezése, - felületi öntözési lehetőségek kihasználásának (legelő öntözések) szervezése, - kritikus állásfoglalás és iránymutatás a debreceni felszíni vízmű létesítése előtt, - kísérleti munkák a talajlazulás okozta geodéziai felmérési pontatlanságok meghatározására és csökkentésére, - vízvezetékek eltérő nyomászónáinak pneumatikus vezérlésű kiegyenlítése. Ismét szegényebb lett a magyar mérnök-társadalom egy széles látókörű, elmélyült elméleti tudású, gyakorlati és alkotói adottságú szakemberrel. Kevesen vagyunk már akár aktív, akár nyugállományban, akik még találkozhattunk is Vele... Kvasz Jenő Orbán Endre (1942-1995) A Magyar Hidrológiai Társaság Borsodi Területi Szervezete Vízépítőipari Szakosztályának hosszú időn át elnöke, a központi Vízépítőipari Szakosztály vezetőségi tagja, Orbán Endre vízellátási és csatornázási üzemmérnök, üzemgazdasági szakmérnök váratlanul elhunyt. Életét végigkísérték és sorsát sokban befolyásolták az ország politikai változásai. 1956. őszén Antall József, a későbbi miniszterelnök volt a történelemtanára. Középiskoláit befejezve először betanított munkás az Esztergomi Szerszámgépgyárban, majd pénzügyi előadó a VIZIBERnél, asszisztens az ELTE Atomfizikai Tanszékén, nyelvi lektor a Kossuth Könyvkiadónál, gitározott a MAHART zenekaránál, s eredményesen felvételizett Borsos Miklósnál az Iparművészeti Főiskola szobrászati szakán. A humán érdeklődésű fiatalember végül a Bajai Vízgazdálkodási Faiskolára jutott be, ott nyert oklevelet 1967-ben. 1967-től élete drámai bevégződéséig az Országos Vízügyi Beruházási Vállalatnál - annak jogelődjénél, ill. jogutódjánál dolgozott. Kezdetben, mint orosz és német szakfordító, majd a lázbérci tározó és vízmű építéséhez, utána a vállalat miskolci kirendeltségéhez került, amelynek utóbb vezetője lett. E minőségében mintegy negyedszázadon át hatékonyan közreműködött az észak-magyarországi térség jelentősebb vízügyi beruházásaiban (a lázbérci, az alsózsolcai-, a bőcs-sajóládi vízmű, a keleti csúcsvízmű, a lázbérc-bélapátfalvai, a sajóecseg-sajószentpéteri távvezeték, és más művek építése). A legjelentősebb, és a leginkább szívén viselt munkája a miskolci szennyvíztisztító telep építése, majd beüzemelése volt. Ahogyan mérnöki pályájának kezdeteit és alakulását is a mindenkori hazai politikai adottságok határozták meg, úgy az aktív szakmai tevékenysége számára a 90-es években is az új politikai viszonyok jelentettek talán előre nem látott korlátokat, hiszen minden energiájával a rendszerváltozás nemzeti, értelmiségi, középosztályi gyökereit igyekezett erősíteni. Vékony, szikár, mosolygós alakját a szibériai Bratszk víztározójánál 1972-ben készült tanulmányúti képe örökítette meg Társaságunk számára. Maradjon mindenkor közöttünk felejthetetlen emléke ! Szlabóczky Pál