Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)

4. szám - Scheuer Gyula–Szentirmai Lászlóné–Szentirmai László: Új-Zéland gejzírjei és legismertebb hévizes területei

SCHEUER GY. et al.: Új-Zéland gejzírjei 249 téke 8 m. A tó hőmérséklete 80°C és savas (pH = 2,1), nátriumkloridos összetételű. A völgy középső és alsó szakaszán, annak csak a bal partján számos hévforrás és gőz tör a felszínre. Ezek környezetében jelentős kovakiválások figyelhetők meg. A legszebb kiválások közé tartoznak a Márvány és a Wabrick teraszok. Több helyen 0,5 - 1,0 m magasságú forráskúp képződés is megfigyelhető. A fehér kovakivá­lásokat gyakran színezik a vöröstől a feketéig a vízből kivált egyéb anyagok (vas, mangán stb.) 2.3. A Waiotapu i hidrotermális terület E hidrotermális mező a Rainbow hegységnek 900 év­vel ezelőtti, dácitos lávát és szórt anyagot szolgáltató vulkánkitöréseivel áll kapcsolatban (Houghton B.F. 1982). A hidrotermális megjelenési formák alapvetően négyféle típusba sorolhatók: gejzírek, forrástavak hidro­kvarcit kiválással, a beszakadásos kráterek gőz- és gáz­feltörésekkel. valamint iszaptavak és iszapvulkánok. A terület híres gejzírje a Lady Knox gejzír, amelynek kitö­rését minden nap mesterségesen idézik elő. szappan be­adagolásával. A gejzírkúpot is mesterségesen alakították ki. A feltö­rési hely köré épített betont a vízből kivált kovaanyag napjainkra már bevonta. A víz kb. 10-12 m magasságra szökik fel és egy-egy kitöréskor kb. 15-20 percig mű­ködik . A terület forrástavai közül a leghíresebb és a legna­gyobb a Pezsgő íó (Champagne Pool). amely kb. 70x70 m 0-jü és irodalmi adatok szerint 60 m mély. A víz hő­mérséklete 73°-74°C. Keletkezését egy 900 évvel ezelőt­ti hidrotermális kirobbanással hozzák kapcsolatba. Ek­korjött létre a tó mai medencéje. A víz erősen pezseg és gőzölög. Környezetében szép színes kiválások vannak. Ennek legszebb részét az Artist's Palette-nek, az alsó szakaszát pedig, ahol 0.5-1.0 m magasságú tetaratás ki­válások vannak. Primrose Terrase-nak nevezik. A víz magas sótartalmú, nátnumkloridos-szénsavas típusú (,Houghton B.F. 1982., Scott B. 1992). A kovakiváláso­kat a vas, mangán, kén, arzén és antimon színesítik a vöröstől, a sárgán át a feketéig. A termálmező egyik legérdekesebb megnyilvánulás­formái közé tartoznak az un. beszakadásos kráterek (Collapse pits), amelyek 10-20 m 0-jűek és 8-12 m mélységűek. A keletkezésüket a savas vizek és gőzök nagyfokú kőzet oldásával magyarázzák. A 30-40 m mélységben a kőzetben létrejött oldási üregek beszaka­dásainak felszíni megnyilvánulás formáinak tartják ezeket (Houghton B.F., 1982) A kráterek alján víz-, gőz­és gázfeltörések figyelhetők meg. A legnevezetesebb kráterek közé tartoznak a Rainbow (Szivárvány), Sulphur. és a Streaming (Gőzölgő) kráte­rek. Bcomlások, friss leszakadások több helyen ma is megfigyelhetők. A területen erősen forrásban lévő iszap­tavak találhatók Ezek közül a Devil's lnk Pots (Ördög tintatartói) nevezetű, több egymás melletti iszaptó a leg­ismertebb. 2.4. Az Orakei-Korako hidrotermális terület Taupo várostól 37 km-re északra a Waikato folyó e­gyik mellékvölgyében - a Hidden völgyben - található ez a jelentősnek ítélhető hidrotermális terület. Itt is jelen vannak a gejzírek, forró források, iszapvulkánok, iszap­medencék, gőz- és gázfeltörések, továbbá a Ruatapu "barlang", amely kb. 40 m hosszú és nevezetessége a Zöld tó és a "világító állatkák" a falakon. Kovakiválások a mai és az egykori források környezetében több helyen megfigyelhetők. A legjelentősebb és legszebb formák a Terasz gejzírnél találhatók, ahol kb. 4-5 m magas teta­rata medencékkel tagolt felületről folyik le a gejzír vize, amely állandóan felszökik kb. 3-4 m magasságra. Neve­zetessége még az ún. Kék medence, amelynek környeze­tében szintén szép kiválások vannak. Az irodalmi adatok szerint (White D.E., 1957) ennek vize nátriumkloridos, hidrogénkarbonátos összetételű. 400 mg/l-t meghaladó kovatartalommal. 2.5. Wairakei, a Gejzír völgy. A Taupo tótól északra kb. 6 km-re található az Új­Zéland energiaellátásában is fontos szerepet játszó hid­rotermális terület. E részen is kb. 1 km hosszúságban a völgyben több gejzír, hévforrás, gőz és gáz tör fel. Több helyen kova­kiválás is megfigyelhető. Ennek közelében létesült az or­szág első geotermikus energiát hasznosító erőműve. A helyszínen kapott tájékoztatás szerint (videofilm) máig több, mint 100 fúrást létesítettek, amelyek túlnyomórészt a 600-1200 m közötti mélységből a riolit repedéseiből feltörő gőzt szállítják a felszínre. A gőz hőmérséklete 150 -240°C között változik és nyomása a kútfejnél ese­tenként a 10 atmoszférát is meghaladja. A gőz nátrium­kloridos összetételű (1. táblázat) magas kovatartalom­mal. A gőz 1%-a gáz amelyben 95% CO2 és 5% kénhid­rogén van. Az utóbbi gáz kezdetben jelentős korróziós problémákat okozott. Komoly nehézség volt még a csővezetékekben a kova­kiválás. A bemutató teremben láthatók olyan csődara­bok. amelyeknél a kezdeti 800 mm átmérő 150-200 mm-re csökkent. A kivált kova hófehér színű, kemény, rétegzetlen szemcsés szerkezetű. Ma a kútfejeknél tisztítják a feltörő gőzt, továbbá ne­mesacél csöveket használnak és ahol lehet, műanyagcsö­veket építenek be. Az erőmű teljesítménye 192 MW/év. További bővítését nem tervezik. A közelmúltban (1988) Ohaaki-nál egy másik geotermikus erőművet is üzembe helyeztek Ennek teljesítménye 110 MW/év. A két erőmű az ország energiaszükségletének 8%-át fedezi. Az ország egész hasznosítható geotermikus energia készletét kb. 2000 MW/év-re becsülik és további erőművek létesítését tervezik, ill. előkészítésük már folyamatban van. 3. Megállapítások és következtetések 3.1. Az Új-Zéland északi szigetén kialakult vulkaniz­mushoz kapcsolódik a világ egyik legjelentősebb hidro­termális tevékenysége, amelyen belül húsznál több, egy­mástól független hidrotermális mező mutatható ki, ahol

Next

/
Thumbnails
Contents