Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)

4. szám - Scheuer Gyula–Szentirmai Lászlóné–Szentirmai László: Új-Zéland gejzírjei és legismertebb hévizes területei

245 Új-Zéland gejzírjei és legismertebb hévizes területei Scheucr Gyula 1126 Budapest Szendrő u. 6 Szentirmai Lászlóné Szentirmai László 1148 Budapest Örs vezér tér 18 Kivonat Új-Zéland északi szigete a Csendes-óceánt körülvevő vulkáni koszorú egyik igen aktív déli tagja A szigeten ma is több aktív vulkán ismeretes (Tongarió. Ruapehu stb.). A jelenlegi vulkanizmus északkelet-délnyugati irányú tektonikai vonalakhoz kapcsolódik, amelyek a sziget középső részét szelik át. A vizsgálatok szerint a vulkáni tevékenység kezdetei visszanyúlnak a mezozoikumba. A közelmúlt legismertebb kitörései közé tartozik a Tarawera vulkán 1886-os explóziója. A vulkáni működés során főleg szórt anyag keletkezik (vulkáni tufa), a kifolyó láva alárendeltebb. A szigeteken a legelteijedtebb vulkáni kőzet a riolit és annak tufái. A recens vulkanizmushoz igen erőteljes hidrotermális tevékenység is kapcsolódik. A legjelentősebbek és legismertebbek a Rotorua Taupó tavak közötti terület hidrotermái ahol 5 helyen a vulkáni kőzetekből nagy bőségben gázok. gőzök,forróvizek törnek a felszínre, amelyeknek leglátványosabb megjelenésformái közé tartoznak a gejzírek. Ezeken túlmenően még számos helyen ismertek hévforrások. A felszínre törő forróvizek jelentős része vízkémiai szempontból a nátriumkloridos, nagy kovatartalmú (150-700 mg/l) vizek csoportjába tartoznak Esetenként a szabványostól eltérő anyagok feldúsulása is tapasztalható (arzén, antimon,kén, mangán stb). A rendelkezésre álló geotermikus energiát ma már két helyen hasznosítják. Az első a Wairakei_erömű még 1958-ban készült, ahol a főleg 600-1200 m mélység közötti fúrásokból feltörő gőz energiáját alakítják át elektromos árammá. Jelenleg az ország energia-szükségletének 8 %-át biztosítják a geotermikus erőmüvek. A felmérések szerint az ország rendelkezésre álló hasznosítható geotermikus energia-készletét 2660 MW/év-re becsülik. Ebből már 300 MW/év hasznosítása megoldott. Kulcsszavak: hévizes terület, gejzír, iszapvulkán, hidrotermális kitörés, geotermikus energia. 1. Bevezetés Új Zéland északi szigete Földünk legaktívabb vulkáni területei közé tartozik és ezen belül a Csendes-óceánt körülvevő vulkáni koszorú egyik tagja. A szigeten a vulkanizmushoz igen kiterjedt és erőteljes hévízi tevékenység is kapcsolódik. A legjelentősebbek és legismertebbek a sziget középső részén a Rotorua-Taupo tavak közötti területen találhatók. Megjelenésformáik sok esetben turisztikai látványosságok közé tartoznak. Ilyeneknek ítélhetők a gejzírek mellett a forró vizekből felhalmozódott kovaanyag esetenkénti változatos színekben megfigyelhető kiválásai is. Itt működött átmenetileg a világ eddig ismert legnagyobb gejzírje (Waimangu gejzír), amely kitörései alkalmából 400 m magasra lövellte fel a vizet, továbbá az Új-Zéland-i hévizes területekhez kapcsolódnak a legnagyobb un. hidrotermális kitörések (hydrothermal eruption) is, amikor esetenként a kitörő gőz és forróvíz alkalmanként több ezer nr kőzetanyagot robbantott ki és szórt szét környezetében, létrehozva geotermális krátertavakat. Egyedülállóak voltak még a Tarawera vulkán 1886-ban bekövetkezett kitörése alkalmával megsemmisült, Pink és White teraszoknak nevezett lépcsős-tetaratás kovakiválások. A szigeten ma is több aktív vulkán ismeretes. Ezek a sziget középső részén húzódó északkelet-délnyugati irányú, ún. Taupo vulkáni zónához kapcsolódnak. Megkülönböztetnek (Cox G.J., 1989) északi és déli vulkáni csoportokat. Az északi vulkánok közül a White szigeti ma a legaktívabb. A déli csoport legismertebb vulkánjai pedig a Tongariro és a Ruapehu. A terület aktivitására jellemző, hogy az elmúlt 1000 évben 22 jelentős nagyságú kitörést igazoltak a vizsgálatok. A közelmúlt legismertebb kitörései közé tartozik a Tarawera vulkán 1886. évi erupciója. A szigeten a vulkáni kőzetek közül leggyakoribb a riolit és annak különféle szórt változatai. A legjelentősebb hidrotermális területek éppen a savanyú riolitos kőzetféleségekhez kapcsolódnak (Rotorua, Whakarewarewa). A helyi irodalom megkülönböztet riolitkupolás vulkánokat (Rhyolite dome vulcanoes), amelyeknél csak kifolyó lávaanyag található; azután riolitos kaidéra vulkánokat, ahol túlnyomórészt csak szórt anyag keletkezik és annak különféle változatai. Gyakori vulkáni kőzetek közé tartozik még az andezit és a dácit is. A legismertebb, ma is aktív vulkánok (White sziget, Tongariro) andezites kőzetféleségeket szolgáltatnak. A bázikus bazaltos lávaanyag is több helyen megtalálható a szigeten. Különösen nevezetes az Auckland közelében lévő 600 éves kitörésből származó Rangitoto szigetvulkán, ahol szép bazaltos lávafolyások figyelhetők meg. A sziget hegységszerkezeti adottságai igen mozgalmas eseménysort rögzítenek. Az idősebb (paleozoós) kőzetek erősen meggyűrtek, a fiatalabbakat pedig a mélyreható törések sűrűn behálózzák. A működő vulkánok és a hidrotermális területek is ezekhez kapcsolódnak. A fő szerkezeti irányok: északkelet-délnyugati ill. erre merő-