Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)

4. szám - Scheuer Gyula–Szentirmai Lászlóné–Szentirmai László: Új-Zéland gejzírjei és legismertebb hévizes területei

246 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1995. 75. ÉVF. 2. SZ^JVI leges északnyugat-délkeleti. A legújabb vizsgálatok szerint (Cox G.J., 1989) a Csendes-óceáni lemez az északi sziget előtt húzódó Hikurangi ároknál mélybe kerül és alátolódik az ausztrál-indiai lemeznek Az aktív vulkanizmus ezekkel a szerkezeti adottságokkal áll összefüggésben, mert az így keletkezett mélyreható megnyílt törések biztosították azt az utat, amelyek mentén az izzó kőzetolvadék a felszínre juthat. A vulkanizmussal és a hidrotermális működéssel kapcsolatos legnevezetesebb törések közé tartoznak a Tarawera, Horokoro és a Paeroa nevű tektonikai vonalak. 2. A nevezetesebb hidrotermális területek Az irodalmi adatok szerint a Taupo vulkáni zónához kapcsolódóan 21 kisebb-nagyobb hidrotermális területet lehet megfigyelni (Cox G.J., 1989). Ezek közül a White szigeti. Kamerau-i, Tikitere-i, Rotorua-WhakarewareWŰ-Í, Waimangu-i, Waiotapu-i, Orakei-Korako-i, Wairakei-i és végül a Ketetahi-i indokolt megemlítésre. A hidrotermális területeken túlmenően még számos helyen fakadnak hévforrások, amelyek vízföldtanilag nem kapcsolódnak ezekhez. Az előzőekben felsorolt hidrotermális területek közül az 5 legismertebbről és legnevezetesebbről az alábbi ismertetést adjuk az irodalmi adatok és a helyszíni tapasztalatok alapján. 2.1. A Rotorua tó körüli előfordulások A Rotorua tó a tárgyalt terület legtöbb tavához hasonlóan genetikailag szintén a vulkanizmussal áll összefüggésben. Ezek származásilag kétfélék: egyik részük a vulkán kitörések után keletkezett krátereket, másik részük pedig a vulkáni tevékenység lezajlása után létrejött beszakadásos kaldérákat tölti ki. A Rotorua tó az utóbbi típushoz tartozik, és keletkezését a vizsgálatok a felső pleisztocén második felére rögzítették (kb.42.000 év), és a mai nagyságát és alakját a holocén elejére (9000 év) nyerte el (Houghton B.F. 1982). A tó környezetében az adott vízföldtani viszonyoknak megfelelően egyaránt megtalálhatók a hidegvizű források, valamint a hidrotermális területek gejzírjei, forróvizű forrásai és iszaptavai. Hidegvizek A tó délnyugati részén. Rotorua várostól északra, annak határában fakadnak a térség legismertebb hidegvizű forrásai. Ezek közül a legnevezetesebbek a Tündér (Fairy Spring) és a Szivár\'ány (Rainbow Spring) források. Morfológiailag a források a kaidéra peremi részén fakadnak riolitból, 5-7 m 0-jü tavakat alkotva. Hőmérsékletük 14°-16°C és hozamuk 1000-1500 1/min-ra becsülhető. A források vizét pisztráng tenyésztésre hasznosítják. Hidrotermális területek Rotorua város területén és a tóban több helyen törnek fel forróvizek és figyelhetők meg pára- és gőzkilépések. Ezek három terület köré csoportosulnak a város tó felőli részén. Ohinemutu nevű részen a forró források egy része közvetlenül a tóparton, másik részük pedig magában a tóban törnek fel. A feltörési helyeket a felszálló gőz és pára jelzi. A források kis vízhozamúak, erősen forrnak. Több helyen a házak udvarában gőzkilépések is megfigyelhetők A második hidrotermális terület a város belső részén a Kuirau parkban van. A legnevezetesebb forrás - Tarewa Spring - kb. egy 5 m 0-jű tóból fakad, amelyet fallal vettek körül. Vízhozama 200-250 1/min-re becsülhető. Érdekessége, hogy a forrásvíz kb. 30 cm magasságú mikrotetaratás. kovából álló peremi lerakódást hozott létre. A harmadik és a legjelentősebb a Government Gardens területe, amely félszigetszerűen nyúlik be a tóba, ahol több forrás eredeti formájában tanulmányozható még. A legnevezetesebbek a következők: Rachel Pool, Malfroy gejzír és a New Priest Spring. Itt épült ki a város legismertebb fürdője is, az ún. Polynesian Pools is (Houghton B.F. 1982). Több helyen raknak le a források kovát. A kiválások rendszerint lazák, mikrotetaratásak, kovahomok és iszap felhalmozódások is megfigyelhetők. Whakarewarewa Új-Zéland hidrotermális területei közül a legismertebb és a leglátogatottabb Rotorua város déli részén helyezkedik el a Puarenga patak völgyében. Itt a hidrotermális területekre jellemző összes megjelenési forma megtalálható. Ezek közül a legismertebbek a gejzírek, de ezeken túlmenően számos forrás,iszaptó, gőz- és gázfeltörés tanulmányozható. Igen látványosak még a forróvizekből lerakódott kovakiválások is. A hidrotermák legnagyobb része a patakvölgy jobb oldalán, annak alsó szakaszán található. A legismertebb terület az ún. Geyzir Flat-nek nevezett rész, ahol napjainkban a legaktívabb gejzírtevékenység figyelhető meg. E részen 6 gejzír ismeretes, amelyek közül a leghíresebbek a Pohutu és a Prince of Wales Feathers gejzírek. A Pohutu gejzír a legnagyobb, mert az erupció során a víz kb. 18 m magasságra emelkedik és igen aktív, mert naponta átlagban 14-szer tör ki. A vizsgálatok szerint (Houghton G.J., 1982.) az itteni gejzírek egy tároló kamrából táplálkoznak. Környezetükben nagyon szép kovalerakódások is megfigyelhetők. A területen még további gejzírek is vannak, de ezek részben szüneteltetik működésüket, inaktívak. Ilyen pl. a Waikite gejzír, amely 1965 óta nem tört ki. csak gőzölög. A ritkán kitörő gejzírek sorába tartozik a Papakura gejzír, amely legutoljára 1979-ben működött. A Wairoa gejzír pedig hetente kb. egyszer működik, kisebb-nagyobb ingadozásokkal. A terület hévforrásai közül a legnevezetesebb a Parekohuru, amely 6-7 m 0-jű forrástó és intenzíven forr. Környezetében több "gőz gejzír" is található, ahol 10-20 cm-es lyukakból 2-5 percen keresztül, erős hangkíséret mellett a 3-5 m magasságot is eléri a kiáramló gőz. Ez a jelenség rendszeresen megismétlődik 10-20