Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)

4. szám - Pinczés Edina: A Fertő-tó természet- és környezetbarát szabályozása

233 A Fertő-tó természetés környezetbarát szabályozása Pinczés Kdina 9026. Győr, Kertész u. 22/A Kivonat: A Fertő-tó 1983-ban elkészült általános szabályozási terve jó alapot szolgáltatott az elvégzendő munkákhoz. Mégis, azt kell megállapítani, hogy ez a terv már sok vonatkozásban túlhaladottá vált, és így szükségszerű lett az új szabályozási terv kdolgozása. A tószabálvozás mai céljai: a tó elöregedési folyamatának megállítása, visszafordítása, a tó természeti értékeinek megőrzése, fokozása, a hasznosítás feltételének megteremtésével annak kiteijesztése. A megvalósítás nem lehet egy-két szervezet feladata, ehhez széles társadalmi összefogásra lesz szükség. Kulcsszavak: Fertő tó. tószabályozás, idegenforgalom, nemzetközi vízügyi együttműködés Történeti áttekintés A Kisalföld nyugati szélén, a Hanság lápvilágával valamikor összefüggő Fertő-tó. mint Közép-Európa legnagyobb és legnyugatibb fekvésű szikes sztyeppe tava, különleges természeti adottságokkal rendelkezik. A tó a környező tájjal együtt a térség egyedülálló jelensége. Eletkorát a kutatók mintegy 20 ezer évre becsülik. A tó döntően alakítja Ausztria és Magyarország természeti és gazdasági adottságait, de hatása és vonzása ma már nagyobb területre is kiteljed. A múlt század legmagasabb. 116.47 m.A.f. szintű vízállását, ami 1 m-rel magasabb. mtnl a tó jelenlegi átlagos vízszintje, 1883-ban észlelték. A tó szabályozására számos terv. tanulmány, vizsgálat és javaslat készült. A régi tervek túlnyomó többsége a tó részleges, illetőleg teljes lecsapolására irányult, kapcsolódóan a Hanság és a Rába-vidék ár- és belvízmentesítéséhez. A Rába szabályozása előtt nem is gondolhattak a tó vizének tervszerű elvezetésére, mert a Rába és a Repce árvizei benyomulhattak a Hanság és a Fertő medencéjébe. így a helyi beavatkozások nem járhattak sikerrel. 1770 körül Hegedűs Antal. 1826-ban Beszédes József. 1830-ban pedig Babics Károly készített tervezetet a Fertő-tó lecsapolására. A Fertő-tó szabályozását érintő legrégibb javaslat Keczkés Károlytól, az országos építési igazgatóság vezető mérnökétől származik, aki megállapította, hogy elegendő esés áll rendelkezésre a tótól a Kis-Dunáig. A Fertő-tóval foglalozó tov ábbi tervezetek a Rábaszabályozó Társulat megalakulásával és működésével kapcsolatosak. A szabályozási, azaz lecsapolási törekvések 1870ben kezdődtek, és az 1910-es évek első felében a Hanság-csatorna megépítésével le zárták a szabályozás történetéken első korszakát is. A szabályozások alapjául szolgáló tervezetet Újházi János minisztériumi főmérnök állította össze, melyet 1873-ban nyomtatásban adtak ki "A Rába a vele vízmüvileg összefüggő Rábcza, Répcze, Kisrábatorok és Marczal szabályozása és csatornázása, továbbá a Hanság és a Fertő lecsapolása" címmel Tervében a Hanság és a Fertő-tó teljes lecsapolását irányozta elő a Rábca és a Hanság csatorna kiépítésével. A Fertő-tavat a tervezet úgy kívánta lecsapolni, hogy a Vulkától induló lecsapoló főcsatorna két oldalról legalább egy öl magas vezértöltést kapjon, az Ikva árvizeinek visszaduzzasztása miatt. Újházi tervét a Közlekedési Minisztérium kisebb módosításokkal 1874-ben jóváhagyta, és ezzel a Rábaszabályozó Társulat elkezdte a részletes szabályozási tervek kidolgozását, mely munkát Meiszner Ernő "vízimérnök" irányította. Ezt követően, 1890-189 l-ben a Rábaszabályozó Társulat olyan tervet kéészített. melyben a Fertő-tó partján építendő övcsatorna a külvizeket összegyűjtve vezette volna a Rábcába. Az 1899-ben készül terv elvetett az övcsatorna építését és megoldásként a Hanság csatorna megépítését irányozta elő. A Rábaszabályozó Társulat 1903. évi négy tervezési változatát bírálva a minisztérium az 1904. évi XXXIX. törvénycikkben a Társulat alapszabályszerű feladatai közül törölte a Fertő-tó teljes lecsapolását és elrendelte a Hanság csatorna építésének befejezését és a kapcsolódó zsilipek építését. A két tóparti zsilipet 1908-ban, illetve 1912-ben építették meg. Ezek a Pomogyi- és Fertőszéli zsilipek. Fokozatosan felismerték, hogy a Fertő-tó nem mocsárvíz, amit ki kell szárítani, hanem természeti kincs, amellyel célszerűen kell és lehet bánni. A szabályozási tervezetek 1920-1944. évek közötti időszakában főként hasznosítási és állandósítási törekvések fogalmazódtak meg. Ebbe a körbe sorolandó Károlyi Sándor (1920), ill. Sárkány és Vogcl terve (1931), valamint még tíz osztrák szabályozási tervezet is. A két világháború közötti szabályozási és hasznosítási tervek az eleve kudarcra ítélt teljes kiszárítási elképzelésekhez képest előrelépést jelentettek ugyan, de még nélkülözték azt a szükséges óvatosságot, amely a vízháztartási és hasznosítási adottságok alapvető megváltoztatásához elengedhetetlen lett volna. A mai ismereteink alapján mondhatjuk, hogy a túlméretezett szabályozási elgondolások eleve kudarcra voltak ítélve, egyrészt a nagy költségek miatt, amelyekkel a hasznosulás távolról sem volt arányban, másrészt a tervezők nem vették figyelembe a tó alapvető természeti adottságait. Összefoglalva megál-