Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)
4. szám - Molnár Béla–Fényes József–Kuti László: A Kiskunsági Nemzeti Park tőserdei területének vízföldtana
212 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1995. 75. ÉVF. 2. SZ^JVI A Kiskunsági Nemzeti Park tőserdei területének vízföldtana Molnár Béla Fényes József József Attila Tudományegyetem Földtani és Őslénytani Tanszék 6722 Szeged, Egyetem u. 2-6. Kuti László Magyar Állami Földtani Intézet 1143 Budapest, Stefánia u. 11 . Kivonat: A tőserdei holt Tisza ág és a csatlakozó galéria erdő, valamint az alpári rét a Kiskunsági Nemzeti Park védett területe. Az aktív természetvédelem elősegítése érdekében a területen földtani, vizföldtani, vízkémiai és természetvédelmi kutatásokat végeztünk. Jellemeztük a vízvezető és vízzáró rétegsorok kifejlődését, elhelyezkedését és vastagságát. Meghatároztuk a talaj víztükör mélységét, a vizek kémiai jellemzőit. Tisztáztuk a terület negyedidőszak végi földtani fejlődéstörtóietét. Néhány természetvédelmi szempontból lényegesebb változásra hívtuk fel a figyelmet. Kulcsszavak: földtan, vízföldtan, vízkémia, természetvédelem Bevezetés Az elmúlt évszázad 50-es éveiben Vásárhelyt Pál tervei alapján Lakitelek és Tiszaújfalu ma Alpárral együtt Tiszaalpár között a Tiszának két nagy kanyarát vágták át. A kanyarok által közrefogott terület, tehát a holt Tisza és az élö Tisza közötti rész, közigazgatásilag ma Szolnokhoz, a többi terület pedig Bács-Kiskun megyéhez tartozik Az északi holt Tisza ág 7 km-es feltöltődő kanyara a csatlakozó galéria erdővel és alpári réttel a Kiskunsági Nemzeti Park legkisebb /328 hektáros/, de legváltozatosabb és értékesebb területei közé tartozik. A szabályozás után kialakult holtág az élő Tiszával részlegesen is kapcsolatban maradt, amelyet az északi ág déli részén létesített vízkivételi mű és a nagy tiszai áradások idején a nyárt gát megnyitásakor vagy átszakadásakor a területre bezúduló víztömeg biztosít. Északon a holt Tiszától 300-500 m-re a folyó természetes morotvája húzódik, ez a Dög-Tisza. Ennek feltöltődése olyan mértékű, hogy ma már inkább ártéri mocsár (Tóth K. 1979), (1. ábra). A holtágakat kísérő erdő és alpári égeres növény- és állatvilág a Tisza szabályozása előtti állapotot őrzi. Nyilvánvaló, hogy a vázolt helyzetben a Kiskunsági Nemzeti Park aktív természetvédelmi munkájához fontos a terület földtani és vízföldtani megismerése. Ezért az Országos Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium, majd jogutóda megbízásából 1986-1990 között a Kiskunsági Nemzeti Park számára ezt a munkát végeztük el. Az alábbiakban ennek eredményeit kívánjuk ismertetni. A természetvedelem célja ma ui. nemcsak az élő természeti értékek leltárba vétele és megfelelő védelme, hanem az azzal elválaszthatatlan kölcsönhatásban lévő élettelen, földtani és vízföldtani környezeti feltételek és természeti értékek feltárása. megőrzése és megóvása is. A kutatómunkával ezt kívánjuk elősegíteni. A tágabb környezet geomorfológiai helyzete és felszíni földtani képződményei A holtágak környéki terület geomorfológiájára jellemző, hogy a kanyargó Tisza a morfológiailag magasabb tszf.-i magasságban lévő Duna-Tisza közi Hátságot is alámosta, így a Duna-Tisza közi Hátság és a Tisza árterére eső Tisza-völgy sok helyen, különösen ott, ahol a Hátság peremét lösz alkotja, éles peremmel találkozik. A Hátság keleti pereme 87-96 m közötti tszf.-i magasságú, és a Tisza-völgynél 5-10 m-rel magasabban van, az utóbbi ugyanis 81-83 tszf- magasságú. A Hátságon a felszínen dunai származású, szélfújta futóhomok, valamint lösz található. A futóhomokbuckák közötti mélyedésekben pedig az egykori kisebb tavakból kivált dolomitiszap jelenik meg. A Tisza-völgyben folyóvíz által lerakott durva- és finomkőzetliszt települ A Hátság dimbes-dombos, a Tisza-völgy pedig sík terület. A Hátság felől a Tisza-völgy felé szivárgó talajvíz az eróziós perem alján forrás formájában a tőserdei vasútállomáshoz közel felszínre tört, be is foglalták és ivóvízként is felhasználták A kutatásra kijelölt terület földtani felvétele A vizsgálatokat a Kiskunsági Nemzeti Parkhoz tartozó északi tőserdei holt Tisza ágra és a közvetlen szomszédos területekre terjesztettük ki 10x10 km-es, vagyis 100 knv-es területre (1..2. ábra). A kutatás részletes helyszíni kőzetminta gyűjtéssel, az alpári természetes templomdombi és lakiteleki téglagyári szelvények begyűjtésével, és 95 tíz-, vagy közel
