Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)

4. szám - Molnár Béla–Fényes József–Kuti László: A Kiskunsági Nemzeti Park tőserdei területének vízföldtana

MOLNÁR B. et a!.: A Kiskunsági Nemzeti Park 213 1 1 ^-rrr Ti szaalpar 0 I"4 km _J 2 4 E3 5 87" 3 6 9/\ • 10X 11 l ! 1 ábra. A Duna-Tisza közi Hátság és a Tisza-völgy Lakitelek-Tiszaalpár közötti részének földtani térképe (Rónai A. 1974. Kuti L. 1981. nyomán) 1. Aprószemű futóhomok, 2. Lösz, 3. Dolomitiszap, 4. Homokos kőzetliszt. 5. Finomkőzetliszt, 6. Vízfelületek, 7. Folyóvízi eróziós perem, a Duna-Tisza közi Hátság pereme, 8. T a iőserdei, 9. A az alpári holt Tisza ág, 10. A laki teleki és az alpári templomdombi szelvény helye, 11. A részletesebben vizsgált terület, benne a Kiskunsági Nemzeti Park területével. tízméteres fíirás mélyítésével folytattuk. Felhasználtuk a MÁF1 korábban a területen mélyített ftirást anyagának vizsgálati eredményeit is (2. ábra). A közel 1000 m-es begyűjtött szelvény és fúrási anyagból mintegy 1000 minta került részletesebb laboratóriumi elemzésre. A fúrások idejen a fúrásokban észlelt talajvízszinteket megmértük, majd vízkémiai vizsgálatra vízmintákat vettünk. A kapott vizsgálati eredmények az alábbiakban értékelhetők Földtani képződmények A kőzetmintákat szárítás után hidrometrálásos módszerrel és szitálással szemcseösszetételre elemeztük. A MÁFI „Sedigráf

1 számítógépes programját alkalmazva az egyes szemcseosztályok mennyiségi viszonyait és statisztikus paramétereit, a közepes szemcsenagyságot (M

z), a szóródást (a), a ferdeséget (S

k) és a görbe csúcsosságát (Ka) határoztuk meg. Az utóbbiak a hordalékot szállító közeg (folyóvíz és szél) energia viszonyainak tér- és időbeli változásait tükrözik, amelyek a lerakodási körülményeket segítenek tisztázni (Folk. R. L. Ward, WC. 1957). Az üledék karbonáttartalmát sósavas oldással és szimultán termoanalitikai elemzéssel végeztük el. Ezek az adatok a későbbi esetleges talajvízszennyeződések feltárásához is fontos alapadatokat szolgáltatnak. Ismeretes, hogy a nehézfémek oldódása és megkötődése a szerves anyagon kívül a talaj pH értékétől, a finomfrakciók mennyiségétől és a karbonáttartalomtól is függ. A Kiskunsági Nemzeti Park területétől kissé távolabb két helyről a morfológiailag 96,8 m magasságban lévő alpári templomdombról, amely a Duna-Tisza közt Hátság Tisza által alámosott, meredekebb peremét jelenti, és a 87 m tengerszint feletti magasságban lévő lakiteleki téglagyárból gyűjtöttünk be szelvényt (1.-3. ábra) Az alpári templomdomb 8,25-10,75 m közötti szakaszán finom-, apró - és középszemü tiszai folyóvízi homokot tárt fel. Erre 4,75-8,25 m között finomhomokos típusos lösz települt, amelyet 5,00-5,25 m között finomhomok közbetelepülés osztott ketté. 4,00-4,75 m között főleg dunai származású finom- és apró szemű futóhomok volt, amelynek a felszínközeli része talajosodott, így a 0,25-0,5 m közötti szakaszon a finom homok mellett a durva kőzetliszt frakció vált uralkodóvá. (3. ábra l.-JA.). A szelvényben megjelenő szemcsefrakciók az egyes úledéktípusoknak megfelelően változtak (3. ábra 11.). Az üledékkőzettani paraméterek közül különösen a ferdeség , illetve a szimmetria értékek /S

k/ változásai mutatták a gyorsabban változó folyóvízi és a kiegyensúlyozottabb szél szállítás közötti eltéréseket. (3. ábra III.) A karbonáttartalom 31,8 %-kal maximumát a löszben érte el A dunai homokban a tiszainál közismerten nagyobb százalékban fordul elő karbonát, ennek megfelelően itt is eléri a 10-15 %-ot. Az alul települő tiszai folyóvízi homokban pedig 5-10 %-ra csökken. A lakiteleki téglagyári feltárás 4,5 m-es szelvényében 4,00-4,50 m között tiszai folyóvízi durvakő-zetliszt telepúi. A 0,50-4,00 m közötti szakaszon dunai származású futóhomok jelenik meg. A szemcseöszszetételi frakciók és a kőzettani paraméterértékek itt is összhangban vannak egymással. Az alpári, magasabb morfológiai helyzetű löszkifejlődéssel szemben az itteni lösz valamivel finomabb szemcseösszetételű. A dunai származású futóhomok csak 0,50 méteres vastagságú, így teljesen talajosodott. Ez a folyamat a karbonátot kioldotta belőle, ezért az csak néhány százalékot ér el. A két szelvény különbsége a morfológiai különbség okozta eltérő üledékképződési viszonyokat tükrözi A mélyebb morfológiai helyzetű lakiteleki szelvény, mivel a terület mindig valamivel nedvesebb volt, mint az alpári templomdomb környéke, csigafaunában is lényegesen gazdagabb (Újvári Cs. 1990).