Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)
4. szám - Szesztay Károly: Éghajlat és vízkörforgás
204 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1995. 75. ÉVF. 2. SZ^JVI pét a párolgási és csapadék képződési folyamatok szabályozásában) a fentebbi elgondolások keretei között az alábbi főbb feltételek szerint lehetne az éghajlat kutatás, illetve a globális klimatológiai és hidrológia szerves részévé tenni: 1. Mindenek előtt szükség van a jelen tanulmányban első közelítésként alkalmazott egyszerűsítések és közelítő megoldások ellenőrzésére, kiegészítésére és továbbvitelére. Jóval részletesebb elméleti vizsgálatokra és tá gabb körű tapasztalati adatokra van szükség az olyan messzemenő egyszerűsítések felülvizsgálatához, mint például a levegő C^ tényleges kisugárzási tényezőjének helyettesítése a térszíni hőmérsékletre redukált C EA S értékkel, vagy a hőmérséklet albedót szabályozó szerepének számszerűsítése az 5. ábra AEB görbéjével. Több vonatkozásban felül kellene vizsgálni és tovább kellene folytatni az önszervezés hatékonyságát és az egyensúlyi feltételek alakulását elemző szimulációs vizsgálatokat is. Ellenőrzést és pontosítást kívánnak például a Bowen aránynak a 2. ábra A.6. egyenlete szerinti értékei, valamint a másodlagos állapotjellemzők meghatározására alkalmazott megoldások. Háromnál bizonyára jóval több albedó értékre volna kívánatos támaszkodni a rendszer állapotjellemzőinek a 4. ábra szerinti hatásvizsgálatában és számszerűen vizsgálni kellene a hőmérsékleti visszacsatolások szerepét is az állapotjellemzők hosszú távú stabilitásában és rövid időtávlatú változékonyságában. 2. Az ellenőrzött és kiegészített globális vizsgálatra támaszkodva lehet elindulni a nagytérségi koherencia és a helyi sokféleség kölcsönhatásainak és egymást kiegészítő szerepének feltárása, vagyis a légkörzési modellnek a beillesztése felé az 1. ábrán vázolt hármas tagozódású önszervező és önszabályozó rendszer keretei közzé. Első lépésként bizonyára szükség lesz s globális modell kiegészítésére a két félgömb egyedi sajátosságaival és kölcsönhatásaival. majd a két félgömbön belül az egyenlítői és a sarkvidéki övezetek "ütköztetésére", vagyis a szubtrópusi és a sarkvidéki futóáramok dinamikájára összpontosítóan tagozódott hemiszferikus éghajlati és vízkörforgási modellekre. Az így előrehaladó övezeti és nagytérségi bontással párhuzamosan kerülhet majd bizonyára sor az időbeli ingadozások fokozatos bekapcsolására. vagyis a sugárzási és hőháztartási mérleg, valamint a függőleges hőáram szüntelen változásából adódó sajátosságok figyelembevételére is. 3. A globális és nagytérségi modellek "hitelesítésének" egy ik célszerű eszközeként is gondolni lehetne az éghajlat és a vízkörforgás földtörténeti múltjának feltárására, vagyis a 4. ábrán nagyon hozzávetőlegesen jelölt CD érték tartományok jóval részletesebb és pontosabb elemzésére. Ehhez kapcsolódva kerülhetne sor olyan planetáris méretű tényezők és folyamatok szerepének vizsgálatára. mint például a szárazföldek egyesülési, illetve szétbomlási ciklusának hatása a légkörzés, a vízkörforgás és a tengeráramlások alakulása, vagy a globális szintű kölcsönhatások szerepe a növényállomány és a légkörkémia, illetve az éghajlat és a vízkörforgás alakulásában. " Köszönet Kutatói tevékenységem kialakulásához és formálódásához kapott indítékokért és támogatásért elsősorban Lászlóffy Woldemárnak, Mosonyi Emilnek, Gilbert VVhitenak, Enzo Fanonak, Siegfried Dycknek, Paul Bocknak, Orlóci Istvánnak és Nováky Bélának tartozom köszönettel. Irodalom Bock.P. (1967-69): Szakértői tanulmányok a Föld vízmérlege" munkacsoport számára. Nemzetközi Hidrológiai Program, UNESCO, Párizs. Bowman. A.F. (szerk) (1990): Soils and the greenhouse effect. John Wiley and Sons, Chichester. Budyko, M.I. (1982): The Earth s Climate: Past and Future. Academic Press, New York. Dyck, S. (1978): Angewandte Hydrologie. VEB Verlag fűr Bauwesen, Berlin. Eagleman. J.R. (1980): Meteorology: The Atmosphere in Action. D. von Nostrand Comp., New York. Eagleson, P.S. (1978): Climate, soil and vegetation Wat. Resour. Res. 14.(5) 705-776. Fano. E. (1970-77): Preparations for the United Nations Water Conference. New York and Mar del Plate. Jastrow, R. - Thomson, M.H. (1972): Astronomy. John IViley and Sons, New York. Lászlóffy Woldemár (1948-50): Hidrológiai számítások. BME. Magántanári előadások ás konzultációk. Budapest. Mosonyi Emil (1948-51): BME előadások és kutató munka a hidraulika és a vízépítéstan köréből. Budapest. Nováky Béla (1994): A széndioxid növekedés hatása a szomatikus ellenállásra. Kézirat. GATE, Gödöllő. Orlóci István (1991): Rendszerelvű kutatások a Tisza hazai vízgyűjtőjén. Hidrológiai Közlöny, 71/4. Rákóczi Ferenc (1989): A két félteke nedvesség-viszonyai. Vízügyi Közlemények. 4. füzet. Szesztay Károly - Sz. Gábor Margit (1992): Bolygónk véges türelme: Meddig terhelhető a bioszféra? Akadémiai Kiadó. Budapest. Tullar. RM. (1972): Life: Conquest of Energy. Holt. Rmehart and Winston Inc., New York. HTiite. G.F. (1970): Inrtegrated River Basin Development. United Nations publication. Sales No. E. 70. II. A. 4., New York. To the 70-th btrthdav of Dr. Károly Szesztay Abstract: Károly Szesztay, Civil Engineer, Professor h.c., Doctor of Techn cal Sciences, retired Senior Research Associate ofthe former Institute of Water Management was born on August 24. 1925 at Nyíregyháza. He was made officer late in 1944 at the János Bolyai Academy of Army Engineers. At the end of World War 11 he was taken POW by the Russian and retumed home in 1947. He graduated in Civil Engineering from the Budapest Unviersity of Technology in 1950 and joined the teaching staff at Chair II of Hydraulic Engineering. His experience in education-research, together with his proficiency in Russian and Germán acquired while in captivity have staked out his future career.
