Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)
4. szám - Szesztay Károly: Éghajlat és vízkörforgás
SZESZTAY K..: Éghajlat és vízkörforgiis 203 5. ábra. Az albedó és a sugárzás-elnyelődés hőmérsékleti hatása (folytonos vonalak) és függősége (szaggatott vonal), mint a rendszer önszervező és önszabályozó képességét meghatározó viselkedési minták alapja tozás okozta albedó változás irányzata megegyezik, vagyis a kialakuló pozitív visszacsatolás a rendszert hajlamossá teszi az A pont szerinti szélső helyzetek elérésére. Az önszabályozás teherbíró-képessége szempontjából ez azt jelenti, hogy ha a Föld középhőincrscklete az eddigi mintegy 10 C° közötti és 25 C° közötti (az ábrán CD-vel jelölt) tartományból kilépve a B pont közelébe (valahol a fagypont és a 6-8 C° közötti tartományba) kerülne, minden további lehűlés rendkívül hatékonyan és a felhalmozódó jégtömegek hőmérsékleti lehetetlensége folytán immár visszafordíthatatlanul indítaná cl a viszonylag gyorsan az A pont szerinti (a Marséhoz hasonló) "fehér bolygó" állapotba vczclö pozitív visszacsatolást. A szaggatott C R(T s) görbének a folytonos T S(C R) görbék közötti helyzete azt is érzékelteti, hogy a B pontból elinduló pozitív visszacsatolásit gyors lchűlcs során a troposzféra páratartalmának folyamatos csökkenése folytán az A pont felé haladva az üvegházhatást jellemző C A T érték is folyamatosan csökken, gyakorlatilag zérusig, illetve a külső hatások meghatározta minimumig. Az éghajlati cs vízkörforgási rendszer jelenkori és földtörténeti állapotváltozásait jelölő CD szakasz a viselkedési mintákat cs az önszervező képességet kifejező C R(T s) albedó görbének több vonatkozásban is a lehető legkedvezőbbnek látszó tartományát tölti ki. Egyrészről mindvégig cs jelentős biztonsági tartalékkal benne marad a hosszú távú stabilitást nyújtó negatív visszacsatolásit BE tartományban. Másrészről ennek a tartománynak a viszonylagosan korlátozott felhőzet-hatású alsó részén helyezkedik cl. A viszonylag kis mértékű (mintegy 0,28 és 0,34 albedó érték közötti) felhőzet-hatás mindkét irányban kiszűri a napfénytartam ingadozás szélsőségeit, ugyanakkor az igen jelentős (mintegy 0,65 és 1,00 C AT érték közötti) üvegházhatás ingadozás - amint a 4. ábrán is bejelölt közelítő CD tartományok jelzik - a biodiverzitás szempontjából kedvezően tág határokat jelöl ki a főbb éghajlati cs vízkörforgási állapot jellemzők tekintetében. 7. A globális klimatológia és hidrológia közös távlatai A Föld mint planetáris rendszer négy milliárd éves fejlődését az egész egységnek és a részek sokféleségének kölcsönhatása, egymást folytonosan erősítő és gazdagító szerepe jellemzi. A globális egység és a helyi sokféleség összhangjának meghatározó szerepe van az éghajlat és a vízkörforgás alakulásában is. Az éghajlat kutatás legfontosabb, csaknem kizárólagos, eszközévé vált légkörzési modellek alkalmasak a helyi sokféleség főbb vonásainak nyomon követesére, dc a globális egységet csak a részek összegeként tudják érzékelni. A globális egység és a főbb részegységek sajátos vonásait (mint például a térszíni hőmérséklet rendszerszervező kapcsolatát a planetáris albcdóval cs a sugárzás elnyelödési tényezőkkel, vagy a függőleges hőáram egyensúlyi feltételcinek szere-
