Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)

4. szám - Szesztay Károly: A vízkészletekkel való gazdálkodás előfeltételei és adottságai

194 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1995. 75. ÉVF. 2. SZ^JVI A vízkészletekkel való gazdálkodás előfeltételei és adottságai Szcsztay Károly 1026. Budapest, Kőrózsa u. 21. Kivonat: Az utóbbi évtizedek gyorsan növekvő és területileg koncentrálódó vízhasználatai, valamint a vízháztartást módosító területhasználatok gyarapodása és különösen a vizeket érö szennyező hatások következtében a tiszta víz bősége világszerte szünőben van. A víz kártételeinek, hiányának és minőségi romlásának fokozódásával együtt megkezdődtek a gondok és bajok orvoslására irányuló erőfeszítések is. Az ágazatonkénti vízgazdálkodás keretei között kialakuló nyílt vagy rejtett konfliktusok feloldásában a hangsúlyt több okból is mindig az informatikai feltételekre kell helyezni. Vitathatatlan tény és sokszorosan beigazolódott tapasztalat hogy a legkörültekintőbb és legtárgyszerübb informatikai előkészítés is elégtelennek és hiábavalónak bizonyul, ha nem kiséri államigazgatási és gazdaságirányítási támogatás és nem követi tervszerű intézkedés. Az itt közölt dolgozat részlet "A vízgazdálkodási politika alapjai" c. tanulmányból (Szerk: Orlóci István, 1987. Budapest, OVH). Kulcsszavak: Vízgazdálkodás, vízhasználat, vízügyi politika. Bevezetés A víz természetbeni előfordulását és szerepét a hidroszféra, illetve a vízkörforgás folyamatainak egysége, a vízkészletekkel való gazdálkodás mai helyzetét pedig nagymértékű társadalmi megosztottság jellemzi. A tartalmi egység és társadalmi megosztottság ellentmondásai - a természeti és ökológiai rendszerekre sok más vonatkozásban is jellemző bőséges ellátottság és nagy biztonsági tartalékok folytán - hosszú időn át rejtve maradtak. Az utóbbi évtizedek gyorsan növekvő és területileg koncentrálódó vízhasználatai, valamint a vízháztartást módosító területhasználatok gyarapodása és különösen a vizeket érő szennyező hatások következtében a tiszta víz bősége világszerte szűnőben van: A tartalmi egység és a társadalmi megosztottság ellentmondásai egyre gyakoribb és egyre tágabb körű vízgondok, helyenkénti vízválságok alakjában jelentkeznek; A vízszolgáltatás és a vízvédelem költségeinek gyors és jelentős növekedése ma már a legtöbb ország társadalmát és kormányzatát nyugtalanító kérdéssé vált. Ágazati megosztottság és társadalmi integráltság A víz kártételeinek, hiányának és minőségi romlásának fokozódásával együtt megkezdődtek a gondok és bajok orvoslására irányuló erőfeszítések is. Ennek során az utóbbi évtizedek folyamán egyre több országban jöttek létre a központi kormányzat közvetlen irányítása alá tartozó vízügyi hivatalok, ágazatok és tanácsok. Hamarosan kiderült azonban, hogy ezek a központi vízügyi intézmények (ágazatok) a vízzel kapcsolatos igény kielégítési és gazdálkodási tevékenységnek csak a viszonylag szűk körét tudják valójában ellátni, illetve hatékonyan irányítani. A vízzel kapcsolatos igények és a vizeket érő hatások úgyszólván minden gazdasági ágazatban és minden társadalmi érdekterületen jelentkeznek. A víz tartalmi egysege és társadalmi megosztottsága közötti ellentmondások gyökeres felszámolása tehát olyan hatáskört és olyan tájékozottságot kíván, amilyennel csak maga a központi kormányzat, illetve a társadalom egésze rendelkezik. Ebből következően a központi vízügyi intézmények lényegileg csak résztvevői lehetnek a vízzel kapcsolatos igény-kielégítési, gazdálkodási és gazdaságirányítási munkamegosztásnak. A vízzel kapcsolatos tevékenységek irányításának az utóbbi évtizedekben világszerte tapasztalt konfliktusai és hiányosságai, valamint esetenkénti eredményei és az élet által kikényszerített szükségmegoldásai ma már elég világosan mutatják a kibontakozás lehetőségét és irányát: A vízzel kapcsolatos elvi és stratégiai jelentőségű állásfoglalásokban és az irányítás országos jelentőségű döntéseiben a társadalmi összérdeket képviselő politikai és kormányzati intézmények nem adhatják át illetékességüket és felelősségüket. A kulcsponti kérdés tehát: hogyan lehet ennek az össztársadalmi szintű integráltságnak megfelelő folyamatos tájékozottságot, vagyis a vízkészletekkel való tényleges gazdálkodás informatikai infrastruktúrájává kialakítani? A vízkészletekkel való gazdálkodás informatikai megalapozása A vízzel kapcsolatos össztársadalmi és kormányzati szintű állásfoglalásoknak azokat a hiányokat kell pótolniok és azokat az érdekviszonyokat kell rendezniök, amelyek az intézményi munka-megosztásban "senki földjére" kerültek, illetve az ágazatok és a társadalmi csoportok közötti konfliktusként jelentkeznek. Ezeket illetően mind a folyamat megismerés feltételezés, mind a döntés előkészítés értékelési tényezői és kérdés felvetései alapvetően különböznek az ágazatonkénti gazdálkodás keretei között kialakult informatikai felkészültségtől. Az ágazatonkénti információs rendszerek az igény-kielégítési és gazdálkodási folyamatláncnak mindig csak egyegy szakasza, vagy szempontjai szerint tárják fel a vízgazdálkodás természeti és társadalmi adottságait. A központi állásfoglalásokhoz és döntésekhez viszont a folya-