Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)

4. szám - Szesztay Károly: A vízkészletekkel való gazdálkodás előfeltételei és adottságai

SZESZTAY K.: A vízkészletekkel való gazdálkodás 195 mallártc egészét kell az ágazatközi és össztársadalmi érdektényezők szerint áttekinteni és értékelni. A vízkészletek és a víz iránti igények átfogó szemléletű értékelésében az ágazatonkénti gazdálkodás során kialakult hiányosságok és konfliktusok feltárása a központi feladat. Az össztársadalmi szintű gazdálkodás stratégiájának és hosszú távú programjainak kidolgozásában pedig a konfliktusok feloldásának, valamint az ágazatközi együttműködés fejlesztési lehetőségeinek elemzése jelöli ki az informatikai megalapozás súlypontjait. Az ágazatonkénti vízgazdálkodás konfliktusai és feloldásuk lehetőségei A vízkészletekkel való gazdálkodás hiányosságait és ellentmondásait felszínre hozó társadalmi és gazdasági érdek-konfliktusok rendkívül szerteágazóak - bár végső okuk közös: A víz tartalmi egységének és társadalmi megosztottságának ellentmondása. Az okok és okozatok egymásba kapcsolódó láncolatait vizsgálva az ágazati és intézményi megosztottságban végzett vízgazdálkodás konfliktusait három főbb csoportba célszerű sorolni: Az első csoportba azok a konfliktusok tartoznak, amelyekben az érdekütközéseket az igény-kielégítés intézményi láncolatának megszakadása, vagy működésének hiányosságai és alacsony hatásfoka okozza. Második csoportként a természeti és ökológiai környezethez való kapcsolódás hiányosságaiból, illetve össztársadalmi szempontból károsak, vagy ráfizetésesnek minősülő megoldási módozataiból származó vízgazdálkodási konfliktusokat tekinthetjük. Végül, harmadik csoportba célszerű gyűjteni az előbbi két csoportnak azokat a konfliktus-helyzeteit, amelyekben az igény-kielégítés hiányosságait, vagy a gazdálkodás aránytalanságait a kapcsolódó természeti cs társadalmi tényezőkre, vagy összefüggésekre vonatkozó ismeretek hiányosságai okozzák; vagyis a konfliktus elsődlegesen nem intézményi, hanem informatikai jellegű. A konfliktusok ilyen csoportosításának természetesen nincs az adott helytől cs időszaktól független mércéje, hiszen az intézményi, környezeti és informatikai vonatkozások úgyszólván mindig együttesen és egymással összefonódva jelentkeznek. A vízkészletekkel való gazdálkodás mai hazai gyakorlata alapján az első csoportba sorolható konfliktusok között említhetőek olyanok, amilyenekben az igény-kielégítési láncolat megszakadásának, vagy ellentmondásainak közvetlen intézményi vonatkozásai nyilvánvalóak (például a főművi cs az alsóbb szintű gazdálkodási rendszerek fejlesztésének területi és időbeli ellentmondásai; a vízföldrajzi és a közigazgatási határvonal különbözőségéből eredő konfliktusok; a többcélú folyóhasznosítási lehetőségek népgazdasági szintű értékelését akadályozó ágazatközi együttműködés hiánya; stb.). Dc vannak olyanok is, amelyekbe a közvetlen ok már inkább az érintett intézmények által kialakított informatikai elvekben és módszerekben jelölhető meg (például a "mertekadó igényszintek" fogalmának cs módszertanának alkalmazása olyan gazdálkodási döntésekben, amelyekben valójában esetenkénti igény elemzésekre volna szükség; a vízhasználatok hatékonyságának növelését és a vízigények szabályozhatóságát figyelmen kívül hagyó vízkészlet fejlesztési tervezés, stb.). Hasonló módon jelen vannak és egymást kölcsönösen erősítik az intézményi és az informatikai vonatkozások a hazai vízgazdálkodási konfliktusoknak abban a csoportjában is, amelyet elsődlegesen a természeti és az ökológiai környezethez való kapcsolódás hiányosságai és érdekütközései jellemeznek (például a nagyobb vízföldrajzi és ökológiai tájak vízháztartási, vízminőségi és talajfejlődési egyensúlyából adódó korlátok figyelmen kívül hagyása a terület használati tervezésben és a tájfejlesztésben; az erdőgazdálkodási és más ökológiai szabályozási módozatok és eszközök háttérbe szorulása a területi vízgazdálkodásban és a vízminőség szabályozásban; a folyócsatornázás és más vízgazdálkodási tevékenységek által létre hozott új vízföldrajzi adottságok és tájfejlesztési lehetőségek figyelmen kívül hagyása, vagy háttérbe szorítása a regionális tervezésben, stb.). Végül kisebb-nagyobb mértékben mindig jelen vannak az intézményi és a környezeti vonatkozások azokban az igény-kielégítési és gazdálkodási nehézségekben is, melyekben a konfliktusok közvetlen okaként az informatikai megalapozás és előkészítés hiányosságai jelölhetők meg (például a vízföldrajzi adottságok és a vízháztartás-szabályozási lehetőségek fcltáratlansága, vagy figyelmen kívül hagyása a rétegvizek, tavak és más vízkészlet fajták vízminőségének védelmében és szabályozásában; az azonos vízrendszeren belül végzett vízszabályozások és vízhasználatok közötti vízliáztartási és vízgazdálkodási kapcsolatok fcltáratlansága, vagy figyelmen kívül hagyása; a víz hatékonyságát és a vízigények alakulását meghatározó technológiai megoldások és értéktenyezők fcltáratlanságából eredő károk cs konfliktusok, stb.). Az ágazatonkénti vízgazdálkodás keretei között kialakuló nyílt vagy rejtett konfliktusok feloldásában a hangsúlyt több okból is mindig az informatikai feltételekre kell helyezni. Elsősorban azért, mert semmiféle szervezeti átalakítás nem vezethet tartós és előrcjelezhető eredményre a konfliktusok okait és feloldási lehetőségeit módszeresen és teljeskörűen tisztásó informatikai egység - integráltság - nélkül. Végül figyelembe kell venni az elmúlt évtizedek különböző szintű vízgazdálkodás fejlesztési törekvéseinek pozitív cs negatív tapasztalatait is: Az érintett ágazatok, szakterületek és közigazgatási intézmények együttműködési készsége a múltban is elsősorban a szerint erősödött, vagy gyengült, hogy a konfliktusok okai és feloldási lehetőségei, illetve együttműködéssel elérhető előnyök és eredmények milyen mértékben voltak feltárva és minden érintett fél érdektényezőinek figyelembevételével tárgyszerűen értékelve. Vitathatatlan tény és sokszorosan beigazolódott tapasztalat természetesen az is, hogy a legkörültekintőbb és lcgtárgyszerűbb informatikai előkészítés is elégtelennek és hiábavalónak bizonyul, ha nem kiséri államigazgatási és gazdaságirányítási támogatás és nem követi tervszerű intézkedés.