Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)

4. szám - Dr. Szesztay Károly 70 éves

193 Dr. Szesztay Károly 70 éves "Nézzünk le még egyszer, hideg szemmel., a sors te­kintetének könyörtelenségével, honnan is indultunk, s mi gond emelt ide? ... emberek, merjük a legnagyobbat, kezdjük itt a legmélyből, hűségünk erejéből léptenként, mint lehet, de mégis, föl, föl és föl újra az életet. Mert, ha eddig eljöttünk, valóban: miért ne mehet­nénk még tovább is? Ha van rá képességünk. Együttes erőnk. Olyan, mely mindnyájunk külön-külön akaratából táplálkozik." (Illyés Gyula: "Az éden elvesztése") Szesztay Károly, oki. mérnök, c. egyetemi tanár, a műszaki tudomány doktora, az egykori Vízgazdálkodási Intézet nyug. főmunkatársa 1925. augusztus 24-én szü­letett Nyíregyházán. Körülményei a pécsi katonai kö­zépiskolába vezérlik, majd 1944. végén a Bolyai János műszaki akadémián tisztté avatják. A második világhá­ború végét szovjet hadifogságban éli meg, ahonnan 1947-ben érkezik haza. A Budapesti Műszaki Egyete­men 1950-ben szerzett mérnöki oklevelet, s a II. sz. Víz­építéstani Tanszéken tanársegédi állást kapott. Oktatói­kutatói tapasztalatai, a hadifogságban megszerzett o­rosz, német és angol nyelvismerete váltak további útjá­nak meghatározójává. Szesztay Károlynak a vízgazdálkodás természeti-fizi­kai alapjainak megismerésére és a hidrológiai módsze­rek fejlesztésére irányuló tevékenységében az első fontos eredmény "A folyók vízjárásának előrejelzése" c. érte­kezése volt, amellyel 1955-ben nyerte el a műszaki tudo­mányok kandidátusa fokozatot. Az állóvizek, különösen a Balaton kutatásában elért eredményeit ismerték el a műszaki tudományok doktora fokozat odaítélésével 1964-ben. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató In­tézetben (1954-1971) végzett hidrológiai kutatásai közül különösen az ország vízháztartási adottságainak feltá­rásával járult hozzá a tudomány és a gyakorlat tovább­fejlődéséhez. Fontos szerepet vállalt a vízügyi nemzetközi együtt­működésben. Magyarország ismert és elismert képvise­lője lett a vízügyi, meteorológiai, és környezetügyi vi­lágszervezetekben. öt éven át volt a Nemzetközi Hidro­lógiai Szövetség elnöke (1967-1971), és további hat és fél éven át az ENSZ Vízgazdálkodási Központjának munkatársa. Nemcsak szakmai, hanem teljes életútján is új sza­kasz kezdete az 1971. év, amikor az ENSZ titkárságán folytatta tevékenységét. Érdeklődését kiterjesztette a víz társadalmi összefüggéseire. Megismerkedett a tudomá­nyos eredmények széleskörű alkalmazására irányuló szervezési és koordinációs feladatokkal. Szemináriumo­kat, szakértői tanácskozásokat szervezett a vízigények­ről, az árvízkárokról, foglalkozott a politikailag meg­osztott vízgyűjtők és folyók kérdéseivel, és számottevő szerepe volt az 1977. évi vízügyi nemzetközi konferen­cia előkészítésében. Munkáját tükrözik a fenti tárgykö­rökben készült ENSZ kiadványok, amelyek közül Ma­gyarország számára a vízgyűjtő fejlesztés és vízgazdál­kodási tervezés tárgykörében rendezett 1975. évi buda­pesti szeminárium anyaga volt kiemelkedő jelentőségű. Hazatérését követően a vízgyűjtő-fejlesztés tárgyköré­ben szerzett nemzetközi tapasztalatait hasznosította a III. Vízgazdálkodási Keretterv előkészítése során. Meg­határozó szerepe volt a kerttervezés alapjainak és mód­szereinek kialakításában, és tetemes munkát végzett a részletes kidolgozásban. Fontosak voltak ebben a víz­gazdálkodás és a vizkészletgazdálkodás történeti fejlő­dését érintő vizsgálatai, a szomszéd államokkal közös vízgyűjtőkkel kapcsolatos meggondolásai. Úttörő jelen­tőségűek voltak a vízgazdálkodás ökológiai összefüggé­seit feltáró tanulmányai. A III. Keretterv megjelenését követően részt vett "A vízgazdálkodás-politika alapjai" c. tanulmány kidolgozásában. Vízgazdálkodási tervezési és szervezési tapasztalatait az egyik, vízügyi infrastruk­túrákkal foglalkozó UNESCO kiadványban összefog­lalta. A vízgazdálkodási kerettervezés befejezése Szesztay Károly részére is nyugdíjas éveket hozott. De csak a "hi­vatali" állását illetően. Mert a feladatai nem fogytak el, sőt, megújultak, mondhatnánk, visszatért a hidrológiá­hoz, időszerű és új irányokat kijelölő hidrometeorológiai és hidroökológiai vizsgálatokkal. Sokrétű előkészítés u­tán 1992-ben jelent meg természettudományi ismeretein alapuló, azokat a víz oldaláról is egybefogó, "Bolygónk véges türelme" c. könyve, amelynél szerzőtársa életének hű, és mindig segítőkész társa, felesége volt. Hetvenedik születésnapján köszöntjük dr. Szesztay Károly barátunkat és munkatársunkat, jó egészséget és további eredményes működést kívánva számára! (Orlóci István és Vágás István)

Next

/
Thumbnails
Contents