Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)

2. szám - Nemcsók János: A Magyar Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottságának állásfoglalása a kormánynak a szigetközi vízpótlás tárgyában benyújtott 1995. februári előterjesztéséhez

123 ható el tőlük, hogy ez is egy olyan vélemény, amelynek létéről itt is tájékoztatnom kell Önöket. E mozgalom hervadhatatlan érdemeket szerzett állha­tatosságával, nemcsak a rendszerváltásban, hanem ab­ban is, hogy nélkülük és kitartásuk nélkül talán már áll­na egy, az eredeti formájában rosszul tervezett és csapni­valóan kivitelezett, ökológiai károkat és tájrombolást is okozó vízi erőmű. Most és itt azonban az ő támogatásu­kat is kérem az itt beterjesztett vízutánpótlás módjával és kivitelezésével kapcsolatban. Kérem őket, ne higgyék, hogy csak mindig az általuk javasolt megoldások a leg­jobbak. Kérem őket, és Önöket, t. Képviselőtársaim, hogy ezúttal szavazzanak bizalmat ennek a kormányelő­terjesztésnek. Kérésemet egy kitérővel indokolom: Harmadik évtizede dolgozom természettudományi, műszaki jellegű területeken, akadémiai kutatóként, egyetemi oktatóként, és alkalmazott kutatást végző bio­lógusként. Az országgyűlési almanachot tanulmányozva, örömmel tapasztaltam, hogy számosan vannak Önök kö­zött kollégák is. Ezért nem elsősorban számunkra, ha­nem a mindennapi élet más területeiről jövő igen tisztelt Képviselőtársaim számára mondom a következőket. Ha egy nemzetközi hírű egyéniség, vagy annak mun­katársai köréből valaki egy újszerű eredményt vagy tech­nikai megoldást közöl egy jónevű nemzetközi szervezet kongresszusán, illetve publikál egy jó szakfolyóiratban, annak nem marad el a jó visszhangja. Ha azonban erről kiderül, hogy vagy a mért eredmény nem reprodukálha­tó, vagy a mérésekből levont következtetések, egyszóval, a teória hibás volt, akkor épp elég fáradozás kell a malőr ki magyarázásához. Ezután másodszor ugyanebből a körből már fenntar­tással fogadnak valamilyen jónak kikiáltott eredményt vagy műszaki megoldást. Csaknem végzetes az adott szerző, vagy szerzők számára, ha másodszor is tévednek. Ilyenkor az következik, hogy harmadszorra már nem fo­gadják el az előadásukat, javaslatukat, illetve a közlésre beküldött dolgozatukat. Akkor, lássuk csak, hogyan is állunk a Szigetköz víz­utánpótlására tett eddigi javaslatokkal. Az elmúlt két év­ben kétszer hozott ez ügyben a Parlament döntést. Mind­kétszer ugyanannak a szakmai körnek a nem kellően át­gondoltjavaslata alapján. Először: váltig hangoztatták, hogy elképzelhetet­len a szlovák oldalon egy erőmű, erőművek felépítése. Meggyőzték róla a döntéshozókat, de mondhatom azt is, hibás döntést sugalltak az akkori igen tisztelt Kor­mánynak és a parlamenti képviselőknek. A bekövet­kezett esemény ismert: a Dunát elterelték. Másod­szor: egy alaposan előkészített szakszerű kormány­döntést, amely a jelenleg javasolt vízutánpótlási mó­dot javasolta a Parlamentnek, nem tartották megfele­lőnek, és helyette az ún. szivattyús vízutánpótlást ja­vasolták. Ez is téves volt A rend kedvéért megjegyzem, hogy a végrehajtás sem volt tökéletes. Azonban, a kudarcért kizárólag a végrehajtás módját kárhoztatni nagyon egyoldalú véle­kedés lenne. A kétszeri tévedést is még megbocsátható­nak tartanám, de két ilyen hibás döntés után a korrekt magatartás az lett volna, ha tévedésükért megkövették volna a korábbi kormányunk két miniszterelnökét, és ennek nyomán az erkölcsi sérülést elszenvedett, a témán szakszerűen és lelkiismeretesen dolgozó kormánytago­kat. és nem utolsósorban az akkori parlamentben ülő képviselőtársaimat. Tudomásom szerint ez nem történt meg. Mindezek alapján nem gondolom, hogy meg kellene kövezni a hibás döntést sugallókat. Csak, talán egy kissé csendesebben, visszafogottabban kellene az újabb, más­fajta, általuk javasolt műszaki megoldás mellett kardos­kodni. Nagyobb kompromisszum készséget kérek tőlük Azt a nyilatkozatukat, amelyet a hétfői Magyar Nem­zetben olvashattunk, mely szerint jelenleg "a parlamenti képviselők módszeres beetetése történik", amikor a je­lenlegi előterjesztés alapján történne a Szigetköz víz­utánpótlása, képviselő társaim nevében is egyenesen visszautasítom. Tisztelettel megjegyzem, a magyar par­lamentben jól felkészült, saját lelkiismeretükre hallgató képviselők ülnek. Bennünket nem lehet "beetetni" Ismétlem, most és itt a Szigetköz vízutánpótlásáról döntünk, nem a Bős-Nagymarosi Vízierőmű felépítésé­ről. A Hágai Bíróság döntése után is számítunk vala­mennyi civil környezetvédelmi mozgalom véleményére. Tapasztalatukra is szükség lesz. Most tehát kérem Képviselőtársaimat, azokat is, akik korábban, más szakmai vélemény alapján dön­töttek, önhibájukon kívül, támogassák az itt előter­jesztett javaslatot a Szigetköz vízutánpótlásának eme módjáról. A természet meginduló tavaszi életéhez, és, általában, az élethez víz kell. Kérem, erre szavazzanak igennel ! NEMCSÓK JÁNOS 1972-ben szerzett biológusi oklevelet a Szegedi József Attila Tudomány Egyetemen. 1972-1979 között az MTA ti­hanyi Balatoni Kutató Intézetének munkatársa. 1979-től a JATE TTK Biokémiai Tanszékének munkatársa, majd tszv. egyetemi docense. A Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Alapítvány Szegedi Biotechnológiai Kutató Intézeté­nek megalakulása óta (1992) igazgatója. A biológiai tudomány kandidátusa (1984), a biológiai tudomány doktora (1993). Száz körüli bel- és külföldi tud. tanulmánya jelent meg, a "Molekuláris fiziológia" c. könyv társszerzője. 1994-ben a Magyar Szocialista Párt Csongrád megyei listáján országgyűlési képviselővé választották. Az Ország­gyűlés Környezetvédelmi Bizottságának alelnöke.

Next

/
Thumbnails
Contents