Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)

2. szám - Nemcsók János: A Magyar Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottságának állásfoglalása a kormánynak a szigetközi vízpótlás tárgyában benyújtott 1995. februári előterjesztéséhez

123 ható el tőlük, hogy ez is egy olyan vélemény, amelynek létéről itt is tájékoztatnom kell Önöket. E mozgalom hervadhatatlan érdemeket szerzett állhatatosságával, nemcsak a rendszerváltásban, hanem abban is, hogy nélkülük és kitartásuk nélkül talán már állna egy, az eredeti formájában rosszul tervezett és csapnivalóan kivitelezett, ökológiai károkat és tájrombolást is okozó vízi erőmű. Most és itt azonban az ő támogatásukat is kérem az itt beterjesztett vízutánpótlás módjával és kivitelezésével kapcsolatban. Kérem őket, ne higgyék, hogy csak mindig az általuk javasolt megoldások a legjobbak. Kérem őket, és Önöket, t. Képviselőtársaim, hogy ezúttal szavazzanak bizalmat ennek a kormányelőterjesztésnek. Kérésemet egy kitérővel indokolom: Harmadik évtizede dolgozom természettudományi, műszaki jellegű területeken, akadémiai kutatóként, egyetemi oktatóként, és alkalmazott kutatást végző biológusként. Az országgyűlési almanachot tanulmányozva, örömmel tapasztaltam, hogy számosan vannak Önök között kollégák is. Ezért nem elsősorban számunkra, hanem a mindennapi élet más területeiről jövő igen tisztelt Képviselőtársaim számára mondom a következőket. Ha egy nemzetközi hírű egyéniség, vagy annak munkatársai köréből valaki egy újszerű eredményt vagy technikai megoldást közöl egy jónevű nemzetközi szervezet kongresszusán, illetve publikál egy jó szakfolyóiratban, annak nem marad el a jó visszhangja. Ha azonban erről kiderül, hogy vagy a mért eredmény nem reprodukálható, vagy a mérésekből levont következtetések, egyszóval, a teória hibás volt, akkor épp elég fáradozás kell a malőr ki magyarázásához. Ezután másodszor ugyanebből a körből már fenntartással fogadnak valamilyen jónak kikiáltott eredményt vagy műszaki megoldást. Csaknem végzetes az adott szerző, vagy szerzők számára, ha másodszor is tévednek. Ilyenkor az következik, hogy harmadszorra már nem fogadják el az előadásukat, javaslatukat, illetve a közlésre beküldött dolgozatukat. Akkor, lássuk csak, hogyan is állunk a Szigetköz vízutánpótlására tett eddigi javaslatokkal. Az elmúlt két évben kétszer hozott ez ügyben a Parlament döntést. Mindkétszer ugyanannak a szakmai körnek a nem kellően átgondoltjavaslata alapján. Először: váltig hangoztatták, hogy elképzelhetetlen a szlovák oldalon egy erőmű, erőművek felépítése. Meggyőzték róla a döntéshozókat, de mondhatom azt is, hibás döntést sugalltak az akkori igen tisztelt Kormánynak és a parlamenti képviselőknek. A bekövetkezett esemény ismert: a Dunát elterelték. Másodszor: egy alaposan előkészített szakszerű kormánydöntést, amely a jelenleg javasolt vízutánpótlási módot javasolta a Parlamentnek, nem tartották megfelelőnek, és helyette az ún. szivattyús vízutánpótlást javasolták. Ez is téves volt A rend kedvéért megjegyzem, hogy a végrehajtás sem volt tökéletes. Azonban, a kudarcért kizárólag a végrehajtás módját kárhoztatni nagyon egyoldalú vélekedés lenne. A kétszeri tévedést is még megbocsáthatónak tartanám, de két ilyen hibás döntés után a korrekt magatartás az lett volna, ha tévedésükért megkövették volna a korábbi kormányunk két miniszterelnökét, és ennek nyomán az erkölcsi sérülést elszenvedett, a témán szakszerűen és lelkiismeretesen dolgozó kormánytagokat. és nem utolsósorban az akkori parlamentben ülő képviselőtársaimat. Tudomásom szerint ez nem történt meg. Mindezek alapján nem gondolom, hogy meg kellene kövezni a hibás döntést sugallókat. Csak, talán egy kissé csendesebben, visszafogottabban kellene az újabb, másfajta, általuk javasolt műszaki megoldás mellett kardoskodni. Nagyobb kompromisszum készséget kérek tőlük Azt a nyilatkozatukat, amelyet a hétfői Magyar Nemzetben olvashattunk, mely szerint jelenleg "a parlamenti képviselők módszeres beetetése történik", amikor a jelenlegi előterjesztés alapján történne a Szigetköz vízutánpótlása, képviselő társaim nevében is egyenesen visszautasítom. Tisztelettel megjegyzem, a magyar parlamentben jól felkészült, saját lelkiismeretükre hallgató képviselők ülnek. Bennünket nem lehet "beetetni" Ismétlem, most és itt a Szigetköz vízutánpótlásáról döntünk, nem a Bős-Nagymarosi Vízierőmű felépítéséről. A Hágai Bíróság döntése után is számítunk valamennyi civil környezetvédelmi mozgalom véleményére. Tapasztalatukra is szükség lesz. Most tehát kérem Képviselőtársaimat, azokat is, akik korábban, más szakmai vélemény alapján döntöttek, önhibájukon kívül, támogassák az itt előterjesztett javaslatot a Szigetköz vízutánpótlásának eme módjáról. A természet meginduló tavaszi életéhez, és, általában, az élethez víz kell. Kérem, erre szavazzanak igennel ! NEMCSÓK JÁNOS 1972-ben szerzett biológusi oklevelet a Szegedi József Attila Tudomány Egyetemen. 1972-1979 között az MTA tihanyi Balatoni Kutató Intézetének munkatársa. 1979-től a JATE TTK Biokémiai Tanszékének munkatársa, majd tszv. egyetemi docense. A Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Alapítvány Szegedi Biotechnológiai Kutató Intézetének megalakulása óta (1992) igazgatója. A biológiai tudomány kandidátusa (1984), a biológiai tudomány doktora (1993). Száz körüli bel- és külföldi tud. tanulmánya jelent meg, a "Molekuláris fiziológia" c. könyv társszerzője. 1994-ben a Magyar Szocialista Párt Csongrád megyei listáján országgyűlési képviselővé választották. Az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottságának alelnöke.