Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)
2. szám - Stegaroiu, Paul–Negriu, Aurelia: Folyók kisvízi hozamainak növelése tározókkal
118 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1995. 75. ÉVF. 2. SZ^JVI melhetően kb. 200 m3), valamint a Duna vízkészleteit is. Természetes lefolyási viszonyok között a romániai vízfolyások vízkészlete viszonylag csekély, és az igényekhez képest több folyónál már a 60-as évektől elégtelennek bizonyult. Ezért vetődött fel a kisvízi hozamok vízi létesítményekkel elősegített megnövelésének igénye. A megoldást a tározás és a vízpótlás ígérte. (Hasonló volt a törekvés Romániában már a XIX. században is, de akkor csupán elszigetelten, a helyi érdekeltségek kiszolgálására). A tározók felhalmozott víztömegükkel a kisvízi időszakokban eredményesen egészíthették ki a folyók elégtelen vízhozamait. A vízátvezetések, bár, néhány esetben alkalmazták, műszakilag és gazdaságilag nem bizonyultak eléggé hatékonyaknak, így nem is terjedtek el. A vízgyűjtők komplex hasznosítására szolgáló vízi létesítményekre 1959-1963 között kidolgozott, "Románia vízgazdálkodási fejlesztési terve" c., keretterv jellegű munka kiterjedt a legfontosabb határterületekre is, (népesség, területrendezés, vízerőhasznosítás, árvízvédelem, vízgazdálkodás, vízrendezés, stb ). Az 1960-as évek fejlettségi szintjéhez igazítva, összhangban a vízgyűjtők fejlesztési terveivel, a tervezők elsősorban arra törekedtek, hogy a lakosság és az országos gazdaság legfontosabb ágazatai vízellátásának legégetőbb problémáit lehessen megoldani. A természetes vízjárás szabályozása Romániában a folyók természetes vízjárásának tározós kiegyenlítését eredetileg szimulációs módszerrel tervezték meg, mert a valós, bár olykor meglehetősen rövid adatsorokat hosszabb időszakra kellett kiterjeszteni. A vízgazdálkodás-fejlesztési célú számítások megkezdésekor, a 60-as évek elején, minthogy a mértékadó vízmércehálózat alapjait csak az 1950-1952 években rakták le, nyilvánvalóan, még nem lehettek megfelelő hosszúságúak az adatsorok. A föltétlenül szükséges adatsorok generálása több vízmérce közötti korrelációs kapcsolat értelmezésével volt lehetséges, a hosszabb adatsornak alapul vételével. Több mértékadó szelvény adatsorának ismerete alapján, az 1975-1980 közötti években már lényegesen pontosabban lehetett feltárni Románia folyóinak vízjárási sajátosságait. A legfontosabb folyók és mellékvízfolyásaik számos mértékadó vízmércéjéről voltak akkor már 25-30 éves, feldolgozott hidrológiai adatsorok. Az 1980-as évekre Romániában néhány vízgyűjtőn megépült több nagyobb befogadó képességű tározó is. Ezek bruttó térfogata meghaladta az 1 millió m 3-t, és továbbiak üzembe helyezését is tervezték. Ez megkövetelte a száraz időszaki kisvízhozamok mesterséges kiegészítésében elérhető eredményesség vizsgálatát. Keresni kellett ennek megfelelően azt a felső határt, ami fölött műszakilag már nem hatékony a tározós vízpótlás. A meglévő tározók jelentősége emellett egyre növekedett. A vízgyűjtők 1990. évi fejlesztési szintjén, ami azóta sem változott lényegesen, Romániában 440, egyenként 1 millió m 3-t meghaladó tározó üzemelt. Ezek összesített bruttó térfogata meghaladta a 10,5 milliárd m 3-t, ami az ország sok éves adatokból számított "belső" természetes évi felszíni vízmennyiségének mintegy 25 %-a. A hasznos tározótér is elérte az 5,5 milliárd m 3-t. Az összesen 10,5 milliárd m 3 bruttó tározótér közel 40 %-át vízenergia fejlesztésére használják. Az eredetileg kisvízi vízpótlási célú tározóknál is gondoltak az elektromos energia előállítására, és üzemüket az országos energiahálózat távlati igényeinek megfelelően alakították ki. A jelen tanulmány a továbbiakban csak azokkal a tározókkal kíván foglalkozni, amelyeket a folyók kisvízi hozamainak növelésére hasznosítanak. A módosított vízjárással általában kielégíthető a lakosság és a legfontosabb ipari létesítmények vízigénye. Vizsgálatainkban a mederben bekövetkező vízveszteségektől eltekintünk, s nem vesszük figyelembe a ténylegesen létező, a tározók kialakítását alapvetően befolyásoló geodéziai, geológiai körülményeket, sem pedig az ezekhez kapcsolódó társadalmi feltételeket. A valóságban a vízelvezetés során bekövetkező vízveszteségek, valamint a völgyzárógátak kialakítását befolyásoló természeti tényezők hatásait ugyanis ki lehet küszöbölni a tározó helyének megfelelő kiválasztásával. Jelleggörbék és értékelésük A tanulmány szerzői általános érvényű összefüggéseket dolgoztak ki Románia valamennyi fontosabb folyójára, azoknak összesen 35 mértékadó számítási keresztszelvényére. A számításokhoz 35 éves adatsor állott rendelkezésükre. Hogy a különböző tározók hasznos víztömegének a legkisebb természetes vízhozamokra gyakorolt hatását becsülni lehessen, és összehasonlításokat lehessen végezni, az eredményeket fajlagos mutatók bevezetésével célszerű értelmezni. Az egyik mutató kifejezi a tározóból szolgáltatható legkisebb vízhozam (Q s z) és a sokéves középvízhozam (Q 4t !) közötti arányt, tehát a vízfolyás kiegyenlítettségét, szabályozottságát jellemzi. A másik mutató a vízgyűjtő területen kiépítendő összes hasznos tározótérfogat (V t) és a folyó vízhozamaiból meghatározott, egy évre vonatkoztatott átlagos lefolyó vízmennyiség, V 4 Ü = T é v . Q á ü. közötti arányt, a tározottság mértékét adja meg, (ahol T é v = 31,56 millió s/év, ha a térfogatot m 3-ben és a vízhozamot m 3/s-ban értjük). Az itt említett két fajlagos mutatót a nemzetközi szakirodalom az alábbiak szerint foglalja össze: A szabályozottsági mutató: Y = Q>z / Qáti (1) A tározottsági mutató: P=V t/V 4„ (2)
