Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)

2. szám - Stegaroiu, Paul–Negriu, Aurelia: Folyók kisvízi hozamainak növelése tározókkal

117 Folyók kisvízi hozamainak növelése tározókkal Stegaroiu, Paul Ncgriu, Aurelia Bucure§ti, Románia Kivonat: A tanulmány Románia néhány nagyobb folyójának természetes vízjárása alapján elemzi azok kisvízhozamai tározásos megnövelésének lehetőségeit. A szerzők a folyók tarozással szabályozott, megnövelt vízhozamának és sokéves középvízhozamának hányadosával fejezték ki a vízjárás szabályozottságának mértékét, illetve a tározók hasznos térfogatának és az évente átlagosan lefolyó vízmennyiségnek a hányadosával a vízgyűjtő tározottságának mértékét. A kétfajta mutatószám fíiggvénykapcsolatából megállapították, mi a hatása, mik a következményei a tározásos szabályozással biztosítható kisvízhozam fokozott növelésének, s miként járhat ez együtt a hasznos tározótérfogat egyidejű növelése kivitelezésének lehetetlenülésével. Kulcsszavak: víztározás, vízkészlet, vízhozamkiegyenlítés. Bevezetés A víz a társadalom fejlődésének nélkülözhetetlen eleme. Több más tényező mellett a vízkészletekkel való gazdálkodás lehetősége minden időben közvetlenül határozta meg a társadalom létét és fejlődésének feltételeit. A víznek az emberi társadalom céljaira történő ellenőrzött felhasználása különösen a XX. század elejétől vált fontossá, a lakosság számának megnövekedésével és a gazdaság rohamos fejlődésével párhuzamosan. Emiatt, a mérsékelt égöv országaiban, elsősorban Európában, ahol a vízkészleteknek hosszú ideig még bővében is voltak, kezdett szertefoszlani az a hiedelem, hogy a vízkészletek továbbra korlátlanul rendelkezésre állnak. Egyre nagyobb figyelmet kellett tehát fordítani a létező vízkészletek feltárására és lehetőségek szerinti növelésére. Mindezekhez szükségessé vált a felszíni lefolyás alaposabb ismerete: a hidrológiai folyamat feltárása. Románia folyóinak vízjárása Románia Európa középső térségének délkeleti peremén, a félsziget jellegű nyugati térség és a nagykiterjedésű keleti szárazulat között található, a kontinens keleti, illetve nyugati szélétől nagyjából egyenlő távolságra. Az északi félteke közepén végighúzódó 45 fokos szélességi körhöz viszonyítva az ország elhelyezkedése szimmetrikus, hiszen az említett szélességi kör a Duna deltavidékét és a Temesközt metszi. Földrajzi helyzete indokolja, hogy éghajlatában az erőteljes kontinentális és a valamivel mérsékeltebb óceáni hatások találkozásának színtere, míg az ország déli felén mediterrán hatások is felléphetnek. A csapadékok járását és a hőmérsékleteket alapvetően ez az éghajlati helyzet határozza meg, ami természetesen a folyók vízjárását is befolyásolja. Víz ugyan mindig van a folyókban, de vízhozamaik az éven belül és az évek során szélsőségesen ingadozhatnak. Még a legnagyobb - a 15-40 ezer km2 közötti vízgyűjtő területű - folyók esetében is az előfordult legnagyobb és legkisebb vízhozamok aránya 150-170 közötti lehet. Mindezek ellenére, mivel a romániai vízgyűjtők területének kb. 30 %-a hegyvidék (Monogr. hidr., 1971.), ahol a csapadék az év minden időszakában előfordul, a folyók vízkészlete is biztosított. A lefolyás évszakonkénti megoszlásában elkülöníthető a tavaszi nagyvízi (március-május) időszak, amikor az éves víztömegnek akár 35-50 %-a is lefolyhat, és az őszi kisvízi (szeptember-november) időszak, amikor a sokéves vízmennyiségnek alig 8-20 %-a folyik le, s ez kevesebb még a téli, kb. 10-35 %-os lefolyó víztömegnél is (Encicl. apelor, 1982.). Az éven belüli, viszonylag jelentős vízhozamingadozások mellett széles határok között változhatnak az évente lefolyó víztömegek is. Románia déli és nyugati felének síkvidéki területein, akárcsak az ország keleti felének és központi részeinek fennsíkjain is, a vízhozamok váltakozása az átlagost lényegesen meghaladó mértékű. Ezzel szemben a hegyvidéki lefolyás az éven belül is, és évről-évre is sokkal kiegyensúlyozottabb. Sajátos természeti adottságait tekintve, a Románia területén eredő, "belső" vízfolyások vízkészletei viszonylag korlátozottabbak. E tekintetben az ország elmarad az európai átlagtól, ugyanis az egy lakosra vetített elméleti vízkészlete alig 1800 in3/év. Ez felső határértékként fogadható el, mert a tényleges eléréséhez nem lehetnek meg a szükséges műszaki és gazdasági feltételek. Románia "belső" vízfolyásain, a természetes vízjárás feltételei között a ténylegesen hasznosítható vízkészlet nagyjából 200-230 m3/év lakosonként. Ehhez hozzá kell adni a felszín alatti vízkészleteket is, (ez lakosonként és évente műszakilag kitér-