Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)

2. szám - Sárváry István: A Ráckevei-Soroksári Dunaág vízminőségének vizsgálata

96 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1995. 75. ÉVF. 2. SZ^JVI kokban jelentős vízminőségromlást eredményezhetnek. Télen a lelassult öntisztulás, a lecsökkent elsődleges termelés és az esetenkénti jégfedettség miatt gátolt oxigéndiffúzió együttes hatására helyi vízminőségromlás léphet fel, amely a halállomány számára veszélyesen alacsony oxigéntelítettségi értékekben és magas ammónium-koncentrációkban nyilvánul meg. Nyáron az algatúlprodukciók alkalmával erős, 200 %-ot meghaladó oxigén túltelítettségek jelentkeznek. Az oxigén túltelítettségnél nagyobb veszélyt jelent ebben az időszakban a lokális hajnali oxigénhiány, különösen a fenékközeli vízrétegekben. A Ráckevei-Soroksári Dunaág vízminőségére komoly diffúz szennyezőforrásokat jelentenek az üdülési funkcióból származó terhelések. A csatornázás megoldatlansága, az emésztőgödrök nem megfelelő működtetése a nyaraló településeken komoly veszélyt jelent a talajvíz minőségére és a Ráckevei-Soroksári Dunaágra egyaránt. A vizsgálatok eredményeiből megállapítható, hogy bár a Ráckevei-Soroksári Dunaág vízminősége az 50-es 60-as évekhez képest jelentős javulást mutat, ez a javulás az utóbbi 10-15 év vonatkozásában már nem annyira egyértelmű minden szennyezőanyagnál. A vízfolyáson rendszeresen kialakulhatnak szélsőséges vízminőségi viszonyok télen és nyáron egyaránt, olykor a gazdag halállományt is veszélyeztetve. Az egyre-másra ismétlődő, sűrűsödő vízminőségi problémák jelzik, hogy a vízfolyás terhelhetőségének felső határán van, a kedvezőtlen folyamatok, az eutrofizálódás felgyorsult. A ma még meglevő egyensúlyi állapot igen törékeny, könnyen felborulhat. A jelenlegi vízminőség már nem ad lehetőséget mindehol az igényesebb vízhasznosítási formák (pl. üdülés, fürdés) maradéktalan biztosítására. Vízhasználati lehetőségek a vízminőség függvényében A Dunaág jelenlegi és jövőbeni vízminőségére az eddig elmondottak a jellemzők mindaddig, amíg a fennálló viszonyokban nem következik be lényeges változás. A víz minősége meghatározó a vízkivételek (öntözés, halastó tápvíz, ipari víz), üdülés, horgászat és a vízisportok szempontjából. Az öntözési hasznosításnak, valamint a halastavi vízellátásnak a jelenlegi formában nincsen akadálya. A vízkivételek főleg a déli, szennyezetlen szakaszon vannak. A víz üdülésre, fürdésre való alkalmasságát illetően az egészségügyi szervek előírásai a mérvadók. A bakteriológiai vizsgálatok alapján a Dunaág felső része erősen szennyezett, s a főváros határáig terjedő szakaszán két minőségi osztállyal rosszabb a fürdésre alkalmasnál. Fürdésre alkalmas állapot csak Majosháza-Kiskunlacháza között alakul ki. A legalsó szakaszon a víz általában alkalmas a strandolásra. A vízminőség szabályozásának, javításának lehetőségei A Ráckevei-Soroksári Dunaág jelenlegi állapotában korántsem tudja maradéktalanul kielégíteni az összes hasznosítási igényt, s azok térben és időben erősen korlátozottak. A minden igényt kielégítő, kedvező vízminőség csak a Dunaág teljes hosszának alig több, mint egyharmadán alakul ki. A fürdésre alkalmas vízminőségnek a fővárosi szakaszon való biztosítása a jövőben sem látszik elérhetőnek, hiszen a Dunaág a tápvizét - s ezzel együtt alapterhelését - továbbra is a Dunából kapja. Fontos feladat viszont a fővárosi szakaszon meglévő jelentősebb szennyezők kizárása. Ez döntően javítaná a Dunaág középső szakaszának vízminőségét. A vízminőség alakulása az éves átlagértékek alapján A rendszeresen végzett vizsgálatok adatsora alapján kisebb mértékű, de tartós vízminőségváltozás iránya követhető nyomon. A munka során a nagy számú adat feldolgozása útján a lényegesebbnek ítélt vízminőségi paraméterek értékelésére került sor, és azok közül is csak azokéra, amelyek analitikai módszereiben az elmúlt évtizedben nem következett be lényeges változás, és amelyek elemzései rendszeresen, rutinszerűen folytak. A négy mintavételi hely legjellemzőbb minőségi mutatóinak az 1968-1993 évekre vonatkozó minimum, maximum és átlagértékeit az egyes mintavételi helyekre vonatkozóan az 1. táblázat tartalmazza. Az adatok alapján a vízminőség alakulásának részié-. tes értékelése: Oldott oxigén Az éves átlagértékek alapján egyértelműen megállapítható, hogy az oldott oxigéntartalom a dél-pesti szennyvíztisztító telepről érkező szennyezések hatására a szigethalmi mintavételi helyen a legalacsonyabb (9,77 mg/l), a tápvízé ennél kissé magasabb (9,99 mg/l). A Dunaág alsó szakaszán a kedvező biológiai viszonyoknak, fokozott fitoplankton produkciónak következtében az átlagos értékek kb. 10-12 %-kal magasabbak, mint a felső szakaszon (Ráckevénál 11,02 mg/l, Tassnál 10,66 mg/l). Biológiai oxigénigény Az éves átlagértékek jelentős ingadozást mutatnak. A hosszszelvény mentén lényeges különbség nem látszik (a Kvassay zsilipnél 6,1 mg/l, Szigethalomnál 6,2 mg/l, Ráckevénél 6,6 mg/l, Tassnál 6,1 mg/l). Könnyebben oxidálható szervesanyag kémiai oxigénigénye (KOlp ) A káliumpermanganáttal oxidálható szervesanyag éves átlagértékei minden mintavételi helyen lényegesen csökkenő tendenciát mutatnak. Az 1968-1993 időszak átlageredményei alapján az egyes mintavételi helyeken az átlagértékek csak kis mértékben térnek el egymástól. (Kvassay zsilip 7,2 mg/l, Szigethalom 7,6 mg/l, Ráckeve 7,7 mg/l, Tass 7,2 mg/l). Nehezebben bontható szervesanyag kémiai oxigénigénye (KOIk) A kémiailag kálium dikromáttal oxidálható szervesanyag-tartalom éves átlagértékeinek átlaga alapján