Hidrológiai Közlöny 1995 (75. évfolyam)

2. szám - Sárváry István: A Ráckevei-Soroksári Dunaág vízminőségének vizsgálata

HOLLÓSY M.: A Ráckevei-Soroksári Dunaág vízminősége 97 (Kvassay zsilip 22 mg/l. Szigethalom 23 mg/l, Ráckeve 24 mg/l, Tass 23 mg/l) a hossz-szelvény mentén nincs jellemző változás, amely, ismerve az alsóbb Dunaszakasz kedvezőbb biológiai állapotát, annak következménye lehet, hogy míg a felső szakasz szervesanyag-tartalma elsődlegesen a külső terhelésekből származik, addig az alsóbb szakaszon (Ráckeve-Tass) a szervesanyag egy jelentősebb része - az élő szervezetek nagyobb száma következtében - másodlagos szennyezés jellegű. Az éves átlagértékek a vizsgált időszakban kis mértékű csökkenést mutatnak. Összes oldott anyag A legmagasabb értékek e komponens vonatkozásában is a szennyvízterhelés hatására a szigethalmi mintavételi helyre a jellemzőek (átlagérték 321 mg/l). A Dunaág alsó szakaszán az értékek csak kis mértékben csökkennek (Ráckeve 312 mg/l, Tass 307 mg/l). A tápvíz értékei kb. 10 %-kal kedvezőbbek (átlag a Kvassay zsilipnél 291 mg/l). Az éves átlagértékek változása jellegzetes tendenciát nem mutat. Az egyes, kiugróan magas átlagértékű években a magasabb értékek többnyire a Duna átlagosnál alacsonyabb vízhozamai következtében a tápvíz magasabb sótartalmának, illetve a már említett szennyvízdugók kialakulásának gyakoriságával és tartósságával vannak összefüggésben. Ammónium-ion A Dunaágban a legmagasabb átlagértékeket Szigethalomnál mérték (1,25 mg/l), amely a dél-pesti szennyvíztisztító telepről érkező friss szennyezések hatását mutatja. Ez az érték az alsó szakaszon az öntisztulás következtében 20-30 %-kal csökken (Ráckevénál 1,02 mg/l, Tassnál 0,86 mg/l), de így sem jut le a tápvíz (Kvassay zsilip 0,64 mg/l) értékére. A tápvíz ammónium-ion átlagértékei kismértékű csökkenést mutatnak, míg Szigethalomtól lefelé az éves átlagértékek jelentős ingadozása a jellemző. A magasabb éves átlagértékek az egyes évek során tartósabban előforduló kritikus vízminőségi időszakok napjainak a számával, és az így kialakult "szennyvízdugó" szennyezettségének mértékével állnak arányban. Ezt a feltevést igazolja a vízhozamokat feltüntető diagram, melyen látható, hogy éppen a kiugróan magas NH% értékek észlelésekor volt alacsony a Duna vízállása. Nitrát-ion A hosszszelvény mentén az éves átlagértékek a biológiai produkció során felhasznált nitrát-ion mennyiség miatt csökkenést mutatnak. (Kvassay zsilip 9,55 mg/l, Szigethalom 8,80 mg/l, Ráckeve 7,60 mg/l, Tass 6,73 mg/l) Az egyes mintavételi helyeken 1968-1993 között tendenciaszerűen nőttek az éves átlagértékek, igen jelentős mértékben. Háromszoros növekedés is előfordult az adott időszakban. Foszfát-ion Az átlagérték Szigethalomnál, a szennyvízbevezetés hatására a legmagasabb (0,55 mg/l), míg az alsó szakaszon a vízi élőlények szervesanyag felépítő folyamatai hatására csökken (Ráckeve 0,43 mg/l, Tass 0,36 mg/l). A tápvíz szervetlen ortofoszfát ion tartalma átlagosan 0,36 mg/l. A vízminőségváltozás trendjei A vízminőségváltozások megállapítása érdekében az előzőkben ismertetett éves átlagértékek grafikus értékelésén kívül a vizsgálatunk elvégezte azok számszerű feldolgozását is. A felszíni vízminősítés szabványában leírt trendvizsgálat módszerét alkalmazva, mind a négy mintavételi helyre az előzőekben értékelt paraméterekre vonatkoztak a számítások, a teljes rendelkezésre álló éves adatsor figyelembevételével. (2. táblázat). A trendszámítás értékelése Oldott oxigén A tápvíz vonatkozásában 0,4 % növekedés, majd Szigethalomtól lefelé 0,25 % körüli már csak a javulás mértéke. Biológiai oxigénigény A tápvíz esetében 0,9 %-os csökkenés, ettől lefelé 0,2 % körüli csökkenés tapasztalható. Kémiai oxigénigény (KOI

P ) A tápvíz 3,6 %-os csökkenése Szigethalomtól Tassig 2,9-2,6 %-ra mérséklődik. Kémiai oxigénigény (KOI

D ) A tápvíz 2,1 %-os csökkenést mutat, Szigethalomtól lefelé 1,2 % körüli a csökkenés mértéke. Összes oldott anyag A teljes Dunaágban minimális, 0,2 % körüli növekedés tapasztalható. Ammónium-ion (NH4) A tápvíz ammónium ion tartalma 5 % körüli csökkenést, míg Szigethalomnál már 0,4 %-os növekedést mutat. Ráckevénél az öntisztulási folyamat eredményeként 1,4 %-os, Tassnál pedig már 2 % fölötti a csökkenés. Nitrát-ion (N0

3) A teljes szakaszon közel 2 %-kal emelkednek az értékek. Foszfát-ion A tápvíz értéke 0,4 % csökkenést mutat. A dél-pesti tisztítótelep elfolyó szennyvizeinek hatására a szigethalmi, a ráckevei és tassi adatok már 2,8-3,5 % közötti mértékben romlanak. Összefoglalás A Ráckevei-Soroksári Dunaág vízminőségének az elmúlt 25 évben megfigyelt alakulásából megállapítható volt, hogy az az egyes komponensek tekintetében lassan javuló tendenciát mutat. Ebből azonban nem következhet a jelenlegi állapotok fenntartása, mert az nem lehet a vízfolyás vízminőségvédelmének célja. További intézkedésekre van tehát szükség.