Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

2. szám - Hatalyák Zoltán–Szalai György: Mezőgazdasági területen elhelyezett települési szennyvíziszap tartamhatás vizsgálatának eredményei

72 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1994. 74. ÉVF. 2. SZÁM ppm —t— Cd -*- NI —*- h.é.Cd 5/2. ábra. Nehézfémek felhalmozódása a 60 cm-es talajrétegben. és Ni tartalom alakulását a 0-60 cm és a 0-1, 0 m-es rétegekben. A vizsgálatok azt mutatták, hogy mindegyik elem esetében - természetesen iszapadagtól függően nagymértékű a felhalmozódás. A szelvényvizsgálatok azt is megmutatták, hogy a nehézfémek lényegében a kiadagolás talajszintjében maradtak, nem mozognak. Ebből az a következtetés is levonható, hogy minél vékonyabb a termőréteg, annál veszélyesebb lehet nehézfémtartalmú iszap kihelyezése. Az 5/1-2. ábra a négy vizsgált nehézfém felhalmozódását mutatja be 60 cm-es talajrétegben a különböző iszapterhelések hatására. Az ábrákba a szabvány szerinti határértékek vonalát is berajzoltuk. Jól látható, hogy a Ni és Cu esetében még a maximális terhelésnél sem közelítjük meg a megengedhető értéket, pontosabban az utóbbi esetében a 12 000 m

3/ha terhelésnél éppen eléljük azt. A Cd és Zn esetében merőben más a helyzet. Előbbinél a kritikus küszöb 5000 m

3/ha körül, utóbbinál 6-7000 m

3/ha között található. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy megfelelő talajon még ilyen nagy nehézfémtartalmú iszap sem okoz a talajban 4000-5000 m3/ha adagig olyan feldúsulást, amely az adekvát talajhasználatban korlátot jelentene. Itt egyebek mellett, azért kell utalni a talaj megfelelőségére, mivel a talaj kiindulási (eredeti) nehézfémtartalma, ha az magas, befolyásolhatja a kihelyezhető iszapadag nagyságát A két nehézfémtartalom összeadódása kisebb fajlagos iszapadag meghatározását indokolhatja. Az adekvát talajhasználat pedig az állati takarmányozásra alkalmas növények termelését jelenti. 3.3. A növények nehézfém tartalmának alakulása A növények erősen szelektív módon viselkednek a különböző nehézfémekkel szemben. A környezeti tényezők közül ez elsősorban a talaj oldat pH értékétől függ. A savas irányba történő elmozdulás növeli az oldhatóságot, mobilizálja a nehézfémeket, ami egyúttal a lemosódást is elősegítheti. Mint ahogy azt az előzőekben már említettük, az utóhatásvizsgálat éveiben sem a kémhatás változását, sem a nehézfémek talajban való elmozdulását nem tapasztaltuk. A termelt növények nehézfémtartalmának vizsgálatát egyébként az utóhatásvizsgálat harmadik évében indítottuk meg. A kukorica állományból hat év differenciált (a vegetatív és generatív növényi részekre elkülönített) vizsgálati eredményei állnak rendelkezésre. A 4. és 5. táblázatban bemutatjuk a legnagyobb terhelésű parcellán fejlődött növény és a kontroll növény vegetatív (szár, levél) és generatív (szemtermés) részében mért nehézfém-tartalom értékeket. Az adatokból az a legfontosabb megállapítás tehető, hogy a vegetatív részben nem emelkedik jelentősen a nehézfém-tartalom, a szemtermésben pedig többletfelhalmozódás nem mutatható ki s kevesebb számú nehézfémet raktároz, mint a vegetatív rész. Az őszi búza vizsgálatára vonatkozó eredményeket a 6. táblázatban mutatjuk be. Az adatokból megállapítható, hogy a szalma és szemtermés nehézfémgarnitúrája itt is észrevehető különbségeket mutat. így pl- a vegetatív részekben a vas négy-ötszöröse (hasonlóan a kukoricához) halmozódik fel a szemtermés vastartalmának, - a mangánfelhalmozódás szinte azonos minden növényi részben, - a cink a szemtermésben jelentősebb, több mint háromszorosa a vegetatív rész cinktartalmának (ellentétben a kukoricával), - rezet a vegetatív részben minden alkalommal a szemtermés mintáiból csak 75 %-ban tudtunk kimutatni. A burgonyára három évben végeztünk vizsgálatokat. Az összefoglaló adatokat a 7. táblázat tartalmazza. A táblázat adataiból első rátekintésre megállapítható, hogy a vegetatív szár-rész a vizsgált 10 nehézfémet tartalmazza a kontroll és a kezelt területeken egyaránt. A gumótermésben már mérsékeltebb a nehézfémek előfordulása (pl. kobalt és molibdén nem mutatható ki a gumókban). Az esetek 75 %-ában nem találtunk a