Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

1. szám - Rajkai Zsolt: A vízügyi politika aktuális és távlati kérdései

6 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1994. 74. ÉVF. 1. SZÁM A vízügyi politika aktuális és távlati kérdései Rajkai Zsolt Közlekedési-, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium 1077 Budapest, Dob u. 75-81. Kivonat: A Közlekedési-, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium politikai államtitkára a Magyar Hidrológiai Társaság 1993. október 19-i közgyűlésén tartotta meg itt közölt előadását,melyet hangfelvétel után jelentéktelen stíluskorrekciókkal idézünk. Külföldön járva, több esetben tették fel a kérdést: „Uraim, mit csinálnak? Mi most szeretnénk létrehozni azt, ami Önöknél már működik! Miért kell szétszedni azt, ami jól működik? Legalább, ami jó, azt ne tegyék tönkre!" Sajnos, nem mindenki gondolkozott így, de a törvény végrehajtása, mint törvénytisztelő állampolgárnak, mindenkinek kötelessége volt... Kulcsszavak: Vízgazdálkodás, környezetvédelem, hivatalszervezés. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Közgyűlés! Nem először van lehetőségem és módom arra, hogy szóljak a magyar vízgazdálkodás, a vízügyi élet, vízügyi tudomány elsőszámú, élenjáró képviselői előtt. Mindig örömmel teszek eleget ilyen felkérésnek, mert azokhoz szólok, olyan plénum előtt szólok, akik valójában megvalósítják Magyarország vízgazdálkodását, akik óva figyelik a vízzel kapcsolatos problémák alakulását, és mindannyiszor segítségemre és a kormányzat segítségére voltak, és vannak, remélem lesznek is. A vízgazdálkodás alapjait valamivel az évszázad előtt társadalmi igény, s emellett az az együttműködési szándék hozta létre, amelynek első képviselője és leghíresebbje maga Széchenyi volt, és nem utolsósorban azok a társai ebben a munkában, akik a Tisza-szabályozás kapcsán írták be nevüket nemcsak a vízgazdálkodás szakmai, de a magyar történelem könyvébe is. Azokhoz az alapokhoz kell visszanyúlnunk, amikor a magyar vízügyet egy élettér-teremtő tevékenységnek látták, és joggal látták, mert hol tartana ma Magyarország a trianoni határokon belül, ha a közel 1 millió ha veszélyeztetett terület nem lenne már 100 éve védett terület, ha nem lenne megóvva a nagy árvizektől, ha a belvízrendszerek nem működnének? Nagyjaink előtevékenysége, történelmi tevékenysége a mai időszak vízgazdálkodási tevékenységéhez vezetett el. Összefonódott néha a vízügyi politika olyan politikai érdekekkel, amelyek sajnos, nem váltak hasznára. Ha a szakma politizálódik, legalább annyira bűnös, mintha a politika elkezd szakmai kérdésekkel foglalkozni, s jelen pillanatban ezt a kort is éljük. Azt hiszem, hogy azok a tevékenységek, amelyek a vízügyi ágazatot ebbe a helyzetbe hozták, nem minden esetben találkoztak a vízügyi ágazat teljeskörű szimpátiájával. A vízgazdálkodási mérnökök tudásuk legjavát adva a feladatot mint mindig, most is, végrehajtották. Szíve-joga-e valakinek nemet mondani, hogy ezt nem tervezem meg, ezt nem építem meg? Azt hiszem, hogy ilyen körülmények között ezt sem a tervezők, sem a kivitelezők, sem akkor, sem ma, nem tehetik meg. Az elmúlt három évben, sajnos, aktuál-politikai kérdéssé vált a vízgazdálkodás. Nagy erőfeszítésünkbe került, hogy a szakmai gárda együttmaradjon, meg tudja oldani az ország vízgazdálkodási problémáit, ne kerüljön a politikai üldözöttek táborába. Sokan fogalmaztak úgy a kollégák közül, hogy ami most folyik, az ökofasizmus vagy ökobolsevizmus. Én egyszerűen ökodemagógiának nevezném, mert túllépnek azokon a gondolatokon, amelyek valóban a környezet, és ide értve első helyen az általunk védett vízkörnyezet megóvását jelentik, politikává változtatták a műszaki, környezetvédelmi feladatokat. így került az európahírű tudós mérnöktől kezdve, a gáton védekező munkásig több 10 ezer ember a vádlottak padjára, akiknek becsületét sikerült hellyel-közzel helyreállítani. Nem szívesen szólok ezekről a gondokról, de a teljes politikai körkép megítélése miatt erre szükség van. A vízügyi ágazatot szétverő szándék megtört azon a műszaki igényen, s azon a jól felfogott gazdasági és vízgazdálkodási gondolatsoron, mely együtt tartotta ennek az országnak 12 vízügyi igazgatóságát, amely megőrizte a vízgazdálkodási rendszert, amelyre a fejlett Nyugat irigykedve tekintett. Külföldön járva, több esetben tették fel a kérdést: „Uraim, mit csinálnak? Mi most szeretnénk létrehozni azt, ami önöknél már működik! Miért kell szétszedni azt, ami jól működik? Legalább, ami jó, azt ne tegyék tönkre!" Sajnos nem mindenki gondolkozott így, de a törvény végrehajtása, mint törvénytisztelő állampolgárnak, mindenkinek kötelessége volt. Az, hogy szétvált a vízügy és a környezetvédelem, az egy dolog, a megosztás módja, az egy másik dolog, mert azt hiszem, hogy a vízügyi ágazat az ország környezetvédelmében érdemeket szerzett, minthogy a vizek megóvása volt a környezetvédelmi célok között az első. A víz a legsérülékenyebb környezetvédelmi elem. Jelenléte életünkben súlyos egészségügyi ártalmakat is okozhat. A vízügyi ágazatnak a környezetvédelem megóvásáért végzett tevékenységét nem lehet elfeledni, sőt kiemelten kell kezelni. No jó, hogy a Környezetvédelmi Minisztérium megalakulásával feladatunk egy jelentős részét a Kormány, a Parlament döntésének megfelelően átcsoportosította a laboratóriumokkal együtt. A vízügyi ágazat nem mondhat le továbbra sem a vizek tisztasága, minősége megóvásának a feladatáról, s ezt a feladatot végre kell